Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)
1990-09-15 / 18. szám
8 KRÓNIKA „HOGY KIPRÓBÁLHASSA TEREMTÖKÉPESSÉGÉT..." A szabad választások iskolái Andrásfalvy Bertalan kultuszminiszter a magyar közoktatás jövőjéről A kormány és a sajtó közötti viták egyik sarkalatos kérdése az oktatás- és művelődésügy helyzete, újjászervezésének mikéntje. Ezen belül különösen nagy hullámokat vert az iskolai vallásoktatás tervezett bevezetése. Az ügyben támadások érték a tárca miniszterét is. Andrásfalvy Bertalan művelődési és közoktatási miniszter 1931. november 17-ét# született Sopronban. Tanulmányait a bu-^ dapesti egyetem magyarromán szakán kezdte, de muzeológus-néprajz szakon szerzett diplomát. Pályája során az Országos Néprajzi Múzeumban, 1955—60-ig a szekszárdi múzeumban, ezt követően pedig a pécsi székhelyű Dunántúli Tudományos Intézetben néprajzkutatóként működött 1970-ig. Innen a pécsi múzeumba került, 1985-ben a Magyar Tudományos Akadémia Néprajzi Kutatócsoportjának osztályvezetőjévé nevezték ki. 1989 novemberétől a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem docense, 1990 elején megbízást kapott a Néprajzi Tanszék megszervezésére. Ezt a feladatát már nem fejezhette be, és egyetemi tanári kinevezésére sem került sor, mert időközben a Magyar Demokrata Fórum tekintélyes helyi vezetőjeként országgyűlési képviselővé választották, majd az Antall-kormány minisztere lett. Közismert róla: hívő emberként igényli valamennyi vallási felekezet alkotó közreműködését az új nemzetnevelési koncepció kidolgozásában.- Miniszter úr, megerősíti-e, hogy ön a tárcával egy csődtömeget örökölt?- Igen. Elvileg, tartalmilag és anyagilag is. Negyven év kártékony gyakorlatát az előző, különben már sok jót kezdeményező minisztérium is tetézte azzal, hogy az év első három hónapjában jórészt felhasználta a főosztályok teljes költségvetési előirányzatát.-Az ön eddigi nyilatkozatai alapján nyilvánvaló, hogy lényeges változásokat tervez a tárca területén. Nevezhető-e mindez az elmúlt évtizedek értelmetlen és eredménytelen kísérletei után reformnak?- Ez vitatható. Úgy tűnik, hogy radikális változásokat, újításokat akarok, holott a minisztérium és az én személyes törekvéseim is arra irányulnak, hogy az elmúlt évszázadban az európai gyakorlatban helyét megálló oktatási rendszert állítsuk helyre. Természetesen hozzátéve ehhez az 1990- es évek követelményeit. Ez a minisztérium a történelmileg igazolt és a társadalom többsége által is jóváhagyott, legelemibb szükségleteknek kíván elébe menni. Olyan magyar közoktatást akar lábra állítani, amely méltó a saját múltjához és európai környezetéhez.- Ha nem is a teljesség igényével, hogy konkretizálná az elmondottakat az egyes oktatási szinteken ?- A legelső és legfontosabb, hogy a nevelő tekintélyét és szabadságát viszsza kell állítani. Az elmúlt időben e téren történt a legnagyobb bűnözés, amikor ki akarták húzni az oktatók gerincét, korlátozták a szabadságukat, gondolkodásukat, egyéniségüket. Márpedig nevelni csak egyéniséggel lehet, és nem pusztán tudásközvetitéssel. Adjuk vissza továbbá az iskola szabadságát is, hogy meghatározhassa a maga arculatát, módszereit, mit és hogyan oktat. Feltámasztja-e vagy újra megteremti-e arculatához a hagyományokat, speciális feladatait abban a térben, közösségben, amelyben működik? Az ideológiai korlátozásnak, a módszertani dirigálásnak, a tananyag szájbarágásának és értelmezésének egyszer s mindenkorra véget kell vetni. Az első osztályokban szükséges leszűkíteni a tudásanyagot, nem lehet a tanulókat már ebben az életszakaszban közismereti tárgyakkal agyonterhelni. Meg kell azonban tanítani őket írni, olvasni, valamint a számolás alapműveleteire és a beszédkészségre. Mégpedig úgy, hogy a gyerek nagy inspirációt kapjon közben a művészi nyelv kialakítására. A verbális tudás erőltetése helyett ebben a korban nagyobb hangsúlyt kell helyezni arra, hogy a gyerek megtanulja az érzelmein való uralkodást. Ezt pedig nem művészetvagy zenetörténettel, hanem tánccal, énekléssel, színjátékokban való részvétellel lehet elérni. Hogy kipróbálhassa teremtőképességét. Hagyni a gyereket hajlamai szerint kibontakozni, ami a későbbi jó lelkülethez, jó idegállapothoz szükséges. A művészi tevékenység megteremtheti az alapjait a felelősségtudatnak, a valahová tartozás tudatának. Az érzelmi élet kimunkálása - a művészetek gyakorlásával - nemcsak az egészséges lélek, hanem minden későbbi tudás és áldozatvállalás alapja is. Azt az elkötelező tudatot adja meg, hogy valahol otthon vagyok, valahová tartozom, és ha tanulok, sikert érek el, az nem az enyém csak, hanem visszacsatolódik ahhoz a faluhoz, tájhoz, hazához, ahonnan jöttem.- Hogyan kövesse az alapképzést a középiskola? Valóban a nyolcosztályos gimnáziumot kívánja viszszaállítani?- Félreértették a parlamenti nyilatkozatomat, amelyben szó sem volt arról, hogy általánosan viszsza kell állítani a négy elemi után a nyolcosztályos gimnáziumot. Ezt lehetetlen is mindenütt elérni. Az ifjúságnak azonban ma alig 30 százaléka jár gimnáziumba vagy ahhoz hasonló középiskolába. A zöme nagyon rossz szakmunkásképzőt végez. Az általános iskola nyolc éve viszont kevés, ezt kilenc vagy tíz évre kell felemelni, mint Európa más részein. Véleményem szerint legalább 40 százaléknak kellene a középiskolát elvégeznie, e tekintetben is nagyon lemaradtunk; lecsúsztunk Európában az utolsó helyre. Egy felemelkedő országnak ezen feltétlenül javítania kellene. Azt pedig, hogy az általános iskola negyedik vagy éppen hatodik osztálya után lépjenek-e át a gyerekek a középiskolába, a korábbinál szabadabban
