Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)

1990-09-01 / 17. szám

60 A HATÁR TÚLOLDALÁN

tói vággyal indul, szívünk szeretete lesz a lélek termelőerejének melege. Vivat, srescat, floreat!”

A Társaságnak - Győry Dezső javaslatára - három osztálya alakult: tudományos, irodalmi és művészeti osztály. Elnöke dr. Orbán Gábor lett, főtitkára pedig dr. Szerényi Ferdinánd.

Megérkezett a millió

A közéleti csatározások lecsillapodtak, a sajtó és a közvélemény várta az első konkrét tetteket. A tettek azonban nem mutatkoztak. Az intézmény hallgatott, sejtelmes némaságba burkolózott. Mi történik? A tisztelt Társaság elégedetten - és bebiztosítottan - nyugszik babérjain? Az alapszabályok még nincsenek jóváhagyva, és a millió sem érkezett még meg, hangzanak el a magyarázkodó válaszok. Részben igazak, a tétlenséget azonban nem menthetik! Az alapszabályok jóváhagyásának a késlekedése előrevetítette azt a tényt, hogy a Társaság a jövőben erős fensőbb politikai (rendőri) felügyelet alatt működik majd, mert a nemzetiségi tevékenységet a demokrácia is megvigyázza. De nemcsak megvigyázza, hanem alakítja is! Az alapszabály-tervezet a rendes tagságot magyar nemzetiséghez kötné, a hatóságok által elfogadott szabályok szerint azonban a Társaságnak minden csehszlovák állampolgár tagja lehet. A jóváhagyott alapszabály 22. paragrafusa azonban jelentős tételt rögzít: „Ha a Társaság megszűnik, vagy pedig ha az állami szervek feloszlatják, akkor a Társaság vagyonát a Csehszlovák Köztársaságban élő magyarság kulturális céljainak szolgálatába kell állítani.”

Nem sokkal később megérkezett a millió, 500 000 korona állami értékpapírokban, 6 százalék mellett évi 30 000 koronát kamatozott, a másik fele a Városi Takarékpénztárnál, 4,5 százalék kamatra, a 4930. számú betétkönyvre lett elhelyezve. Most már nem volt ok halogatásra, a Társaság megkezdhette tevékenységét. Nagy lehetőségek álltak előtte. Átgondolt célok, közös akarat és

szolgálatkész felelősségtudat kellett volna ahhoz, hogy néhány éven belül komoly tudományos eredmények szülessenek, és a kisebbségi magyar kultúrélet fellendüljön.

A Társaság vezetősége - helyesen - úgy gondolta, hogy közéleti hatékonysága megalapozása érdekében sajtóorgánumot kell létesítenie. Kezdő lépésként felvállalta és teljes támogatásáról biztosította a Fórum című, Pozsonyban megjelenő, építészeti és képzőművészeti szakfolyóiratot. A folyóirat a művészeti osztály hivatalos lapja lett. Az irodalmi osztály viszont a már szintén megjelenő Magyar írás című folyóirat erkölcsi és anyagi támogatását határozta el, és „színvonalának emelésére” megszavazott

A CSEHSZLOVÁKIAI MAGYAR TUDOMÁNYOS, IRODALMI ÉS MŰVÉSZETI TÁRSASÁG ALAPSZABÁLYÁBÓL

2. § A Társaság célja: a magyar tudományos irodalom és művészet ápolása a Csehszlovák Köztársaságban.

A Társaság nem politikai szervezet Hogy feladatát teljesítse:

a) gyűléseket, előadásokat, vitákat, kiállításokat stb. rendez, mégpedig vagy a Társaság tagjai vagy meghívott közönsége részére;

b) kiadja a Társaság évkönyvét, és folyóiratait;

c) fióktagozatokat létesít;

d) kutatóintézetekét stb. alapít és tart fönn;

e) közzéteszi a tagok és nem tagok jelentős tudományos, irodalmi vagy művészeti alkotásait, illetve elősegíti és támogatja ezeknek a műveknek a közzétételét;

f) a tudományos, irodalmi és művészeti tevékenységet és tanulmányokat ösztöndíjakkal, külföldi ösztöndíjakkal, nyilvános pályázatokkal, díjakkal stb. támogatja;.

g) tájékoztatja a nyilvánosságot a jelentősebb tudományos, irodalmi és művészeti kérdésekről;

h) a hatóságok közigazgatási szervek kívánsága szerint véleményt nyilvánít.

50 000 korona segélyt. Emellett azonban új lap alapításáról sem mondtak le, 1933-ban Maiéter István főszerkesztésében megjelentette a Társaság a Magyar Figyelőt, mely tudományos és művészeti folyóiratnak indult.

A Társaság indulása körüli, bonyolult helyzetre jellemző, hogy az új lap I. évfolyamának 1-2 összevont száma a Masaryk Akadémia első nyilvános, komoly botrányköve lett. A lapot ugyanis a cenzúra elkobozta. A kobzás oka két tanulmány volt, Maiéter István „A magyar kisebbség problémája a Csehszlovák Köztársaságban” és Szalatnai Rezső „Irodalmi menetrend Szlovenszkón” című írások. A lapszám végül a cenzúra által megcsonkítva jelent meg második kiadásban. Az eset általános megdöbbenést okozott, és megmutatta a kisebbségi és össztársadalmi közvélemény viszonyának olyan alapvonásait, amelyek többé-kevésbé máig érvényesek. Maiéter István írását, amelyben a Monarchia és a Köztársaság kisebbségi politikájának negatív párhuzamaira és azonos vonásaira mutatott rá, éles kritikával illette a Národnostní obzor című cseh lap, sovinizmussal vádolva a szerzőt, és reményének adott kifejezést, hogy ilyen hangvétel a jövőben a Magyar írást és általában a Társaságot nem fogja jellemezni. Dr. Orbán Gábor elnök mentegetőző levelet irt a felettes hatóságnak és arra való hivatkozással, hogy a Társaságba oda nem való elemek fészkelték be magukat, szabad kezet kért eltávolításukra, meg akarja tisztítani tőlük a Társaságot.

Az esetnek megkeseredett légkör, személyi ellentétek és elvi különválások lettek a következményei. Közben a Társaság bizonyos kezdeményezőkészségről tett tanúbizonyságot. Hozzálátott az irodalmi és képzőművészeti alkotómunka fellendítéséhez. A festőktől képeket vásároltak, az írókat pedig pénzjutalomban részesítették műveikért. Tallós Prohászka István, Murmann József, Főrincz Gyula, Jánoska Tivadar, Gwerk Ödön, Weiner Imre és más festők képeit megvásárolta a Társaság, Vozári Dezső, Lányi