Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)
1990-09-01 / 17. szám
VOLT EGYSZER EGY AKADÉMIA 61 Menyhért, Sebesi Ernő, Darkó István, Szabó Béla, Bányai Pál és más írók és költők pedig támogatást kaptak könyveik kiadására. A belső viszonyokra jellemző, hogy a botrány ezen a téren sem maradhatott el. A Társaság vezetősége 1933. január 22-i közgyűlésén a tudományos osztály 10 000 koronás nagy díját az elnöknek, Orbán Gábornak ítélte oda. A döntés általános megütközést és felháborodást keltett. Kritikus és elutasító sajtóvisszhangot váltott ki. Jellemző Darkó Istvánnak a Magyar írásban közölt véleménye, amely az akkori irodalmi helyzetre is rávilágít: „Tudok a legkülönb szlovenszkói magyar íróról, aki nem tud lakbért fizetni, nem tud fűteni, s gyermekének nem tud cipőt venni. A másik pár koronáért és meleg ételért magántanítóskodik. A harmadik az utcán a gázlámpa lángjánál olvas és tanul... Tíznek juthatna közülük egy-egy, amiből meggondolatlanul egy helyre adnak tízet.” Erkölcsi és anyagi válság Az elégedetlenséget növelte, hogy a Társaság semmi komolyabb tudományos vagy művészeti eredményt nem mutathatott fel, gyűlésein kívül alig volt jelen a kisebbségi közéletben. Ezért nevezhette a Társaságot Győry Dezső a „ki nem használt lehetőségek tárházáénak. Gyarapodott a vezetőség ellentábora, a bírálók a rendes tagok között is elszaporodtak. Jarnó József emigráns író köré tömörült a radikális ellenzék, nyugtalanságával örök védekezésre kényszerítve dr. Orbánt. Az elnök szokásos fegyveréhez folyamodott. Feljelentéssel felérő levelet írt az Országos Hivatalnak, melyben közölte, hogy Jarnó kommunista érzelmű fiatalokat - Fábry Zoltánt, Forbáth Imrét, Balogh Edgárt - akar a Társaságba beválasztani, és a radikális baloldal jelenléte nagy veszélyt jelenthet az intézmény munkájában. Miután azonban Jarnónak nincs csehszlovák állampolgársága, ily határozott beavatkozása a köztársasági belügyekbe megengedhetetlen. Ezért AGYAR a YELO |a csehszlovákiai ■ magyar tud. írod. és múv. társaság folyóirata A Magyar Figyelő címlapja 1934-ben BARNAFÖLDI GÁBOR REPRODUKCIÓI Orbán kéri, hogy a hatóság szigorú megrovásban részesítse a Társaságot (természetesen a személyét érintő, teljes titoktartás mellett). A hatósági megrovás megtörtént, melynek nyomán az elnök Jarnó Józsefet kizáratta a Társaságból, az ellenzéket pedig szétszórta és meghátrálásra kényszerítette. A történet tanulságos: a kisebbségi kultúrának gyakran fensőbbségi tutorkodás, rendőri felügyelet és pozícióféltő vezetők együttműködése következményeit vállalva kell, hogy utat törjön magának kitűzött céljai felé. A helyzettel kapcsolatos közvéleményt a Társaság támogatását élvező Magyar írás így volt kénytelen értékelni: „Tudományos központunk nincsen. A Csehszlovákiai Magyar Tudományos, Irodalmi és Művészeti Társaságot, az úgynevezett Masaryk Akadémiát, a legjobb akarattal sem mondhatjuk annak. Sem szervezete, tagjainak felkészültsége, sem anyagi erőforrásai, sem szelleme nem olyan, hogy a magyar szellemi élet központja lehessen.” A kérlelhetetlen történelmi tényékhez tartozik, hogy a Társaság erkölcsi válságához és értékvesztéséhez kísérő jelenségként 1935-től egyre komolyabb gazdasági csőd veszélye társult. A történet vége Az elromlott kezdeményezés hátterében az európai történelmet is látnunk kell! Hitler hatalmon van, és egyre komolyabban fenyegeti Európát. Csehszíovákia pedig már életveszélyben forog. A kisebbségi kérdés a köztársaság egyik legfontosabb kérdése lesz, megmozdulnak a szudétanémetek, erősödik a szlovák önállósulási mozgalom. Az élet rendezőelve a politika, felerősödnek a pártharcok, a kultúra háttérbe szorul. A Társaság még kiad hat kötetet tervezett könyvsorozatából, ám fokozatosan tehetetlenné válik, lassan sorvadni kezd. A nagy lehetőség elenyész, a kisebbségi géniusz lángját táplálni hivatott intézmény fénye lassan kihúny. A beváltatlan remények nyomasztó emléke és néhány, a Társaság emblémáját viselő, antikvár könyv maradt utána. Pár év múlva tagságát és közönségét szétszórta a történelmi vihar és a háború, 1938 őszén a határváltozásokkal a Masaryk Akadémia szétesett, elveszítette nevét és tagsága nagy részét. A Szlovák Államban, 30 rendes tagot számlálva, Madách Társaság néven létezett tovább, pontosabban újjáalakult. A szlovák hatóságok engedélyezték működését, ám dr. Ludovitz Zachar kormánybiztos felügyelete alá helyezték. Léte nehéz háborús időben, 1942. március 10-én szűnik meg teljesen, befejezi működését úgy is mint Madách Társaság. Három tragikus év múlva a felszabadult köztársaság új hatósága teszi fel végleg a pontot. A Szlovák Nemzeti Tanács 1945. május 25-én - alig egy hónappal Pozsony felszabadulása után - 51. rendelete 1. és 2. paragrafusa értelmében feloszlatta a Masaryk Akadémiát, s annak minden ingó és ingatlan vagyonát (székházát) az újonnan alakuló Szlovák Tudományos és Művészeti Akadémia rendelkezésére bocsátotta. Ezzel a csehszlovákiai magyar nemzeti kisebbség hőskorának reménysége, majd csődtömege megszűnt létezni, rövidesen emlé- 1 két is kikezdte az új mozgalmakra figyelő idő. DU|>A GYl|LA
