Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)

1990-09-01 / 17. szám

KULTURÁLIS KÖRKÉP 41 ki fenyegetőzik az erő­szakkal, ki fegyvertelen, ki fenyegetett, ki megalázott, ki az, aki megaláz, ki az, aki szabad? Ki az, aki most Európa markában szabad!? Nos, a marosvásárhelyi­ek előadása választ ad a fenti kérdésekre: küldetés­tudattal . megvert-megál­­dott emberek mindig munkálkodnak köztünk. Hétköznapi Mózesek... TARJÁN VERA Az Erdélyi Szépmíves Céh mintájára EPMSZ-könyvbarátok - Magyarországon is! Az idei ünnepi könyv­héten önálló könyvsátrat állított föl az Európai Pro­testáns Magyar Szabad­­egyetem is. Igazi ajándék volt ez a nyugat-európai magyarságtól, pontosab­ban attól a berni székhe­lyű, független egyesület­től, mely két évtized óta oly sokat tett a különböző országokban élő magya­rok szellemi kapcsolatai­nak ápolásáért, az egyete­mes emberi és főleg a ma­gyarságot érintő kérdések tanulmányozásáért, nyílt, keresztyén szellemű meg­vitatásáért. Ennek legfőbb eszköze - a konferenciák, kerekasztal-beszélgetések, évenkénti találkozók mel­lett - az 1973-ban megkez­dődött és 1977 óta rend­szeressé vált könyvkiadás volt. A könyv nyárelői ün­nepnapjain végre hozzá lehetett jutni csaknem va­lamennyi kiadványukhoz. Mégpedig forintért, a ha­zai pénztárcákhoz szelídí­tett árakon. És legálisan. Mert a közelmúltban még elkobozták, tiltották eze­ket a könyveket, mond­ván, hogy egy Cs. Szabó László, Hamvas Béla, Sza­bó Zoltán, Konrád György, Ordass Lajos, Ravasz László, Bibó Ist­ván megmételyezi a lelke­ket! Vendégünk volt ez alka­lommal - feleségével együtt - Szépfalusi István, a Szabadegyetem egyik alapítója. Az ausztriai ma­gyarokról szóló műve (Lássátok, halljátok egy­mást) el is fogyott. Másik kedves vendé­günk, Nagy Csaba Zürich­ből érkezett a Szabad­­egyetem elnökségének képviseletében. „A ház­ban Balladás Tündérszik­la” című kötetét is magá­val hozta. Mivel a könyvsátor a Deák téri evangélikus templommal szemben állt, az igazi forgalmat a temp­lomból kijövő ünneplőru­hájú és ünneplő lelkű em­berek adták. Sorban áll­tak, hogy könyvet vehes­senek. A legtöbben pontosan tudták, mit akarnak, mit vesznek a kezükbe. A slá­ger Bibó István összegyűj­tött munkáinak immár le­gendás, negyedik kötete volt. És természetes „áru­­kapcsolásként” elfogyott a Confessionak, a Ma­gyarországi Református Egyház folyóiratának - a Bibó-száma (90/1.) is. A legnagyobb örömöt talán a szabófalvi költő, Laka­tos Demeter (1911-74) Csángó strófák című ver­seskötete és az erdélyi re­formátus teológus és tör­ténész Bíró Sándor (1907- 75) Kisebbségben és több­ségben; Románok és ma­gyarok (1867-1940) című könyve váltotta ki. Hogy az itthoniak a jö­vőben is rendszeresen hozzájuthassanak a Sza­badegyetem kiadványai­hoz, a Protestáns Közmű­velődési Egyesület meg­alakította az EPMSZ könyvbarátok körének magyarországi tagozatát (1440 Budapest, Pf. 5.). Ez az egykori Erdélyi Szép­míves Céh mintájára kí­ván működni. KOLCZONAY KATALIN Merénylet az emberiség ellen Auschwitz-kiállítás Budapesten- Századunkban az Auschwitz szó a pokol szi­nonimája lett - mondotta Szabad György, az Or­szággyűlés elnöke az „Auschwitz - merénylet az emberiség ellen” című kiállítás megnyitóján. - A valóságban pedig még rosszabb is volt annál, mert a gázkamrákba és krematóriumokba nem bűnösök, hanem ártatla­nok jutottak. A második világháború alatt történ­tek mai tanulságairól szól­va a professzor-politikus figyelmeztetett: soha töb­bé nem szabad megenged­ni, hogy antidemokratikus erők kapjanak hatalmat. A budapesti Néprajzi Múzeumban megrende­zett kiállítást megtekintet­te Maurice Goldstein pro­fesszor, a Nemzetközi Auschwitz Bizottság elnö­ke. Ausztráliai magyar festőnő sikere Párizs ihletése Judy Cassab nevét vi­lágszerte ismerik. A Ma­gyar Hírekben jó néhány írás jelent meg, melyek Judy Cassab művészetét mutatták be és - szemé­lyes találkozásoknak kö­szönhetően - az embert is. Vonzódása a modern fes­tészethez törvényszerű, de látásmódja mindenkor emberközeli, humanista. Ez a szemléletmód - az emberek, tájak, tárgyak lelkét megragadni - lát­szólag absztrakt képein is érezhető. Ami megint csak természetes és törvénysze­rű, hiszen alkotói munkás­ságában fontos helyet fog­lal el a portréfestés. Bár világszerte ismerik, mégis, ifjabb olvasóink számára elmondom: Judy Cassab magyar származá­sú, 1950 óta él Ausztráliá­ban, első kiállítása 1952- ben nyílt Sidneyben, az­óta - közel négy évtizeden át - számtalan tárlaton ta­lálkozhatott műveivel a közönség, Sydneytől, Mel­­bourne-től, Canberrától Londonig és Párizsig. De a világ számtalan múzeu­mában állandóan megte­kinthetők a Judy Cassab­­festmények, így a londoni National Portrait Gallery­­ben, az oxfordi Nuffield Fundationban, és ami ne­künk itthoniaknak a leg­fontosabb: a Budapesti Szépművészeti Múzeum­ban is. E rövid ismertetés kere­tébe a neki ítélt díjak, ki­tüntetések felsorolása nem fér bele, csak mutató­ban idézünk néhányat: Perth Prize, Archibald Prize, Sir Charles Lloyd Jones Memorial Prize... A dél-ausztráliai Wool­­lahra városában, a Holds­­worth galériában a tavaly Párizsban festett képeit ál­lították ki. Ezek közül mu­tatjuk be „Courtyard, Mu­­seé Pompidou” című fest­ményét, melyen megkapó­­an egyesül a francia szel­lem ihletése Judy Cassab sajátos egyéni látásmódjá­val. S. M.

Next

/
Thumbnails
Contents