Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)

1990-01-15 / 2. szám

KILÁTÓ 43 Beatrix királynő magyar lovagja Tüski István, a hollandiai református lelkigondozói szolgálat lelkésze az egyetlen magyar, aki megkapta a három évszázados „Az Orániai-Nassaui Rend" lovagi keresztjét. Ezzel a címmel alapítása korában a holland nemzeti és vallásszabadságért küzdő legkiválóbbakat ismerték el. Beatrix királynő a holland-magyar barátság elmélyítése, a két ország közötti kapcsolatok erősítése és a Hollandiába érkezett magyarok beilleszkedésének segítése terén kifejtett négy évtizedes szolgálataiért adományozta a kitüntetést Tüski Istvánnak; az egyik utolsó peregrinus diáknak. Vianen Hollandia közepén, Ut­recht szomszédságában fekszik, ahova négy világtáj felől futnak össze az utak. Ebben a kis város­kában található a hatalmas park­kal körülvett Magyar Otthon. Va­sárnap délután van, az istentisz­telet után sokan beszélgetnek még kisebb csoportokban. Az új szárnyban a magyar koronáról tart holland nyelvű előadást Tüs­ki István. Nemcsak holland-ma­gyar házaspárok, hanem többsé­gükben holland vendégek jöttek el, meglepően nagy az érdeklődés a kiállítás iránt is. Most fejeződött be az épület bővítése. Szaporodott a vendég­szobák száma, a gyermekek kü­lön játszószobában lehetnek, amíg a szülők istentiszteleten vagy bibliaórán vannak. A két nagyteremben az egyházi alkal­makon kívül színházi előadáso­kat s különböző összejöveteleket tartanak. Igaz, állandó személy-, zet nincs, mégis mindig akadnak önkéntesek a főzésre, a vendégek kiszolgálására. Ottjártamkor ép­pen az egész Tüski család a fedél­zeten volt s mellettük a Baranyai házaspár, akik azért költöztek Vi­­anenbe, hogy többet segíthesse­nek. Gyönyörű az idő, örülök, hogy Tüskinével (Mártával) a kertben barangolhatok. Jólesik! látni, ahogy minden fát, bokrot szinte megsimogat.- Ez a mogyoróbokor a helyő­­csabai parókiát jelenti nekem - szedegeti fel az apró termést -, az ottani vessző itt is megeredt. A tizenkét év alatt húsz-har­minc méteresre is megnőttek már a fák, gyermeknek, felnőttnek igazi felüdülés ez a park. Menedékváros- Vianen eredetileg menedék­város volt - meséli Márta ugyanolyan, mint az ószövetségi bibliai menedékváros: aki oda menekült, azt már nem érhette bántódás. (Sokszor érezzük úgy, hogy ez a telep is ilyen.) Az el­múlt tizenkét év alatt sokszor hú­zódtak meg itt otthontalanok, be­tegek, megfáradtak, átutazók. És Isten mindig csodamódon adta hozzá a segítséget. Ez a vasárnap egy kis bepillan­tást adott az itt folyó munkába: magyar nyelvű istentisztelet, hol­land nyelvű előadás a magyar ko­ronáról és történelemről. Ez a kettősség a jellemző; egyrészt magyar, másrészt lelkigondozói központ ez a telep. Tulajdonosa nem a Tüski család, hanem a Tüski István és munkatársai által szervezett Hollandiai Magyar Protestáns Lelkigondozói Szolgá­lat Alapítványa, illetve annak ve­zetősége. A Tüski házaspár ere­detileg nászajándékba kapta a Weener-Marang családtól (Tüski István holland nevelőszüleitől) az egy hektárnyi területet, ame­lyet tehát nem a saját céljaikra, hanem a magyar munka számára használtak fel. Tüskiék azért tar­tották fontosnak, hogy jogi sze­mély (alapítvány) tulajdonába kerüljön a föld, hogy nyugodt lel­kiismerettel kérhessenek anyagi támogatást az építkezéshez és to­vábbi munkájukhoz. A holland erdőgazdaság több mint 6000 fát és bokrot ültetett és gondozott itt éveken át, az építkezéshez a hol­land kulturális minisztériumtól is kaptak segítséget, de a legna­gyobb támogatás a Weener-Ma­rang családtól érkezett. A későb­bi bővítéshez tíz éven keresztül gyűjtöttek, s a holland reformá­tus egyháztól kölcsönt vettek fel. Mindez azonban mit sem ért vol­na az összefogás, közös munka, kaláka nélkül.- Az építkezéshez rengeteg se­gítséget kaptunk - csatlakozik hozzánk Tüski István. - Tizenkét évvel ezelőtt is és most is az erdé­lyi származású Veress Lajos és Flink Sándor (édesanyja volt ma­gyar) építették a kazánt, az elekt­romos munkákat a Dobronyi és a Szabó család végezte, a rengeteg földmunka Vili bácsi és Csaba ér­deme, a festés Takács Győzőé, aki hűséges munkatársunk, ugyanúgy, mint Máté Éva és L. Van Der Horst. A második épít­kezésnél minket is megszégyení­tett, mennyi volt a váratlan segít­ség. És nézze csak a hidunkat! Kosdi Gergely vezetésével ma­gyar brigád hegesztette és készí­tette el. Jelképesen ezzel kötjük össze a mi magyar központunkat a holland élettel. A gazdag programokból csak rövid felsorolásra van lehetőség: a világ minden tájáról voltak már itt előadók (amíg lehetett Erdély­ből is), többször járt itt a Kaláka, a Debreceni Kántus. A Magyar Otthon a legkülönbözőbb talál­kozóknak (Mikes Kör, Pax Ro­mána, családi összejövetelek) ad helyet. Mind az egyházi, mind a magyar munkában a kétnyelvű­ségre törekszenek. Külön említ­jük az évenként visszatérő öku­menikus alkalmakat, a januári egységes imahetet és a Szent 1st-

Next

/
Thumbnails
Contents