Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)
1990-08-15 / 16. szám
IRODALMUNK KINCSESTÁRA 57 Az ősz szeptember 21-én kezdődik, és december 21-én ér véget. Már október, az teljes ősz. A fák hullatják leveleiket, és a nyáj egyhangúan béget a Hortobágyon. A paraszt imára kulcsolja kezét. A fővárosi lakos és lakosnő kikönyököl ablakán, amely a Városligeti fasorba nyílik, és a természet lassú haldoklását érző lélekkel felfogja. Egyszersmind letekint az alant járókra, akik a RAJZ: KARAKAS ANDRÁS déli órákat használják fel arra, hogy a természet búcsúzásának szépségeit gyönyörködjék. Itt halad el boldog és boldogtalan aszerint, amint szíve boldog, avagy szíve boldogtalan vagy boldog. Deli ifjak, akik tiszteletet éreznek egy-egy jó családból való úrileány iránt, kivel egykoron a családi tűzhely alapítását megosztani vélik, gyors egymásutánban haladnak fel-le a fővárosi lakos és lakosnő ablaka alatt a fasorban, és aszerint, amint boldogok vagy boldogtalanok, vagy boldogok, tiszteletteljes, avagy sértő fájdalommal pillantanak, melyeket megaranyoz a déli nap búcsúzó visszfénye. Az ablak mögött áll a fővárosi lakosnő, kinek szívét tőrként járja át az ősz hangulata. Mert a világ csak hangulat, mint Reviczky Gyula költő mondja, és a boldognak látszó csupán boldogtalan is lehet, bármim hiszik is az alant járókelő le-fel sétáló haladók, szíve máshol jár, és talán a velencei Lidó felé gondol, ahol a nyarat eltöltötte, s ahol a francia nemzet egy tagjával töltötte napjait, ki hazája hadseregében mint tiszt szolgál, s kinek szellemes csevegése napnap után tápot nyújtott sóvárgó lelkének, mely, miként az ősz, szintén az ideál felé törtet. A kölcsönös tisztelet, amely leikeiket összefűzte, éppúgy lehullt, mint az őszi rezgő nyárfalevél, és valamint a nyárra következik szeptember 21., az ősz, úgy az élet boldog pillanataira következik a válás és búcsú boldogtalan hangulata, mint a letarolt fákon keresztülsuhanó őszi szél. Mit tudják mások, mi rejlik a szívben? Némelyek szenvednek, némelyek azon hitben ringatóznak, hogy boldogok. De a tört szív olyan, mint a váza, mint Sully P. francia költő megírta, mely ha egyszer meghasad, azt többé összeragasztani vagy enyvezni, vagy helyrehozni és kiegészíteni nem lehet. Ily gondolatok támadnak a lakos és lakosnő lelkében, midőn letekint a fasorban sétáló fővárosi közönségre, melynek soraiban egyaránt hullámzanak szenvedők és téves boldogok, élvezve és siratva az őszi levélhullást, mely fejükre esik. * (A tanár megjegyzései: „Városligeti” melléknév, miért nem írja kis v-vel? „Szépségeit gyönyörködjék” magyartalan. Helyesen: „szépségeiben gyönyörködjenek”. A déli nap nem búcsúzik. Slendriánság. Általában az egész sietve összehordott badarságol gyűjteménye. Osztályzat: 4/5.)
