Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)

1990-08-15 / 16. szám

58 MÚLTUNK, TÖRTÉNELMÜNK

ELT HUSZONNYOLC ESZTENDŐT...

László, a kunmagyar király

Félig kun volt, félig magyar: apai ágon a szent királyok sarjadéka, anyai ágon lovas kunok vére. IV. László királyunk Kelet-Magyarországon, Vata vezér dacos pusztáin született. Szerette a nomád kóborlást, a sátrakban töltött éjszakákat. Legszívesebben kunul beszélt, kunok között élt, és csak sátoros ünnepeken viselte a szent koronát. így élt a kereszténység és a pogányság, a nyugatiság és a keletiség mezsgyéjén. Amíg élhetett. Mert huszonnyolc esztendős korában éppen a kunok gyilkolták meg Kun Lászlót.

Az idén emlékezünk IV. László - másképpen Kun László - magyar király halálának 700. évfordulójára. Egyéniségét és uralkodását történetírásunk régebben egyöntetűen elítélő szavakkal jellemezte. Halála után kereken száz esztendővel a róla megemlékező ferences barát egyetlen mondatban foglalta össze tevékenységét, amikor azt írta: „László király idején hanyatlott le Magyarország nagyszerű dicsősége”. A két világháború közötti nagy kutatónk, Hóman Bálint is úgy látta, hogy Kun László elvetette a magyarság akkor már két és fél évszázada legféltettebb kincsét: az európai kereszténységet, pogány módon élt, kunokkal vette magát körül, sőt arra vetemedett,

hogy a tatárokkal szövetkezzen saját országa ellen. A második világháború után az ítélet már kissé enyhült: a társadalomtörténeti kutatások kétségtelenné tették a kun törvények ellentmondásait és irrealitását, s legújabban a néhány éve elhunyt Szűcs Jenő alapos kutatásai László személyét is más megvilágításba helyezték, legalábbis életének legfontosabb fordulóján.

Kun László 1262-ben született, V. István elsőszülött fiaként. Édesanyja egy közelebbről ismeretlen kun fejedelem lánya volt, aki a keresztségben - IV. Béla Európa-szerte tisztelt testvére után - az Erzsébet nevet kapta. Édesapja, V. István nagyravágyó politikája következtében Lászlót

már hétévesen eljegyezték Anjou Károly nápolyi király lányával, Izabellával, akit Magyarországon Erzsébetnek hívtak.

Tízévesen király

Még nem volt egészen tíz esztendős, amikor a balszerencse melléje szegődött. V. István 1272 nyár elején az apóstársával tartandó tárgyalásra igyekezett Zágrábon át, amikor a július 25. utáni napokban a Gutkeled nembéli Joákim szlavón bán elrabolta a kis trónörököst és vele Kapronca várába zárkózott. V. István sereget küldött a hűtlen főúr után, de csapatai nem tudták a várat bevenni. A király feladta a küzdelmet, visszatért a Csepel-szigetre, ahol augusztus 6-án váratlanul meghalt. A kisfiút - tízesztendős korában - 1272. szeptember 3-án annak rendje és módja szerint Magyarország királyává koronázták.

Anyja - aki minden jel szerint részese, vagy legalábbis tudója volt a bán merényletének - átvette a kormányzatot és vele azt a súlyos örökséget, amely a megelőző száz év gazdasági-társadalmi fejlődése során keletkezett. A

IV. László király oklevelének hasonmása (eredetije az Országos Levéltárban van)