Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)
1990-08-15 / 16. szám
56 IRODALMUNK KINCSESTÁRA MOLNÁR FERENC Itt van az ősz (Három iskolai dolgozat) I. (Auer Jenő budapesti V. kerületi állami főgimnáziumi IV. oszt. tan. dolgozata az őszről.) Itt van az ősz, itt van újra, s szép, mint mindig énnekem, tudja isten, hogy mi okból szeretem, de szeretem - mondja Petőfy, és valóban igazat mond, mert hullnak az őszi levelek, mint ezt a költő mint vates (jós) előre megérezte és kijelentette. Bánatos szél süvölt a fák közt, és dermesztő lehe megfagyasztja a szív bánatát. Magányosan bolyong az érző kebel a Városligeti fasorban, és recseg az avar lábai alatt. A szív is bánatos, mint az ősz. A szív olyan, mint a természet. Valamint a természet, mindőn az eljő, minden ékességétől megfosztatik, és szomorúan haldoklik és aggódik. (Körmondat.) Ilyenkor a viszonzatlan szerelem feltör a kebelből, és fájó könnyeket lop a sajgó szemekbe. Magányosan bolyong az őszi avarban a Városligeti fasorban a bús férfi, és a múlandóságról gondolkodik. Vajon gyilkos fegyvert szegezzen mellének? (Szónoki kérdés.) Egyre bandukol és sétál, miközben az élettel leszámol. Az ég borús, és felhők takarják el az éltető nap jótékony sugarait. Az ősz a bánat korszaka. A meghasonlott szívnek nincs szebb balzsama, mint a szomorú ősz, amely avarként borul a sínlő kebelre. Itt van az ősz, itt van újra, s szép mint mindig, énnekem, tudja isten, hogy mi okból szeretem, de szeretem. * (A tanár megjegyzései: Petőfi nem Petőfy, hanem Petőfi! „Városligeti” melléknév, tehát kis vvel írandó. „Megfosztatik” -tátik, -tetik magyartalan. Osztályzat 2/3.) II. (Borbás Elemér budapesti református főgimnáziumi IV. oszt. tanuló dolgozata az őszről.) Az ősz a legboldogabb korszaka természetünk életének, mint olyannak. Az őszi napsugár nem melegít annyira, mint inkább boldog érzésekkel telíti a szívet, midőn a deli férfi a Városligeti fasorban sétál a déli órákban, hogy láthassa azt, akiért ifjú szíve dobban és dobog. Boldogító csend honol a környéken, és csupán a felhők kárpitja mögül ragyogva előtörő napsugár zavarja meg a csendet, amelybe egyhangúan vegyül a nagyvárosi forgalom pokoli lármája. Érzésekkel telített kebellel megy az érző ember és férfi a Városligeti fasorban, és arra gondol, hogy boldogsága másoknak szenvedést okoz. De az érző ember és ifjú éppen ebből a tudatból merít erőt a küzdelemre, s szíve férfiasán dobog mellének bal oldalán, mert boldogsága dobogtatja. Az ősz a legboldogítóbb korszaka az emberi életnek. Az őszi sétán találkozik a deli férfi más sétálókkal is, akik búsan, lehorgasztott fővel siratják elvesztett és viszonzatlan boldogságukat. De a férfi nem sújtatja le magát mások bánatától, sőt erőt merít a küzdelemre, midőn a természet búcsúzását a Városligeti fasorban élvezi. Ekként haladnak el egymás mellett élvezők és siratok, boldogtalanok és boldogok, szenvedők és örvendők, viszonzottak és viszonzatlanok, miként az életben. De nem szólnak egymáshoz a forgatagban, csak elhaladnak egymás mellett, mint Rudnyán Kipling, a híres angol költő mondja: hajók, ha éjjel egymás mellett srégen elhaladnak. A levelek hullanak, némaság és csönd honol a tájon, csupán a nagyvárosi élet zűrzaja csapong a légben. Itt van az ősz. * (A tanár megjegyzései: „Városligeti” melléknév, tehát kis v-vel írandó. A csend leírása következetlen: ha pokoli lárma zavarja meg, akkor többé nem csend. „Rudnyán Kipling”: ilyen nevű angol író nincs. Azt Rudyard Kiplingnek hívják. Az idézet téves. „Srég” magyartalan. „Zűrzaj”, ilyen szó nincs. Osztályzat 3/4.) III. (Hollinger Lenke budapesti állami leánygimnáziumi IV. oszt. tanuló dolgozata az őszről.)
