Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)
1990-08-15 / 16. szám
52 MESESZÓ MÓRA FERENC MESÉJE királykisasszony Bimbószájú Böske húgommal nagy vásárt csaptam a minap. Megvettem tőle a szépen szóló körtemuzsikáját. Mégpedig azért vettem meg, hogy ne szóljon többet. Elkezdte fújni már az ágyban, s még délben is fújta az asztalnál. Még azt is a körtemuzsikán fújta ki, hogy neki már elég volt a mákos csíkból, nem kér többet belőle.- No - mondom én meg nem kérek már a körtemuzsikából.- Nem is adom, ha kéred is - fújta Bözsike kevélyen a szépen szóló muzsikát.- No, pedig én tudnék olyat, amiért nekem adnád - évődtem vele.-Olyan nincs! - rikoltott a gyönyörű muzsika. RAJZ: KARAKAS ANDRÁS- Hát ha olyan babát adnék érte, amilyen még sohase volt? Már akkor kezembe volt a drágalátos muzsika. Dugtam is a zsebembe sebesen, hogy meg ne bánja a vásárt a gyönyörűm. No, nem is ő bánta meg, hanem én. Mindjárt belém csimpeszkedett, és tessékelt befelé a babaszobába.- No gyere, bácsim! Nézd meg, hogy milyen babám nincs még. Annyi volt ott a baba, mint a rostán a lyuk, még eggyel annál is több. Volt azok közt szolgálóbaba is, kisasszonybaba is, de még bárókisasszony-baba is.- Hej, szegény világ, vetett ágy, mi lesz ebből! - sóhajtottam el magam, mikor Bözsike az ezüstbe öltözött babáját előhúzta.- Ez a grófkisasszonybaba mutatta büszkén.-<C' A Meghajtottam magam, és azt mondtam a grófkisasszonybabának, hogy még olyan szépet sohasem láttam, mint ő.- De már ilyet ne mondj, bácsim! - duzzogott Böske húgom, s leemelte a fátyolt a legkisebb babájáról. Tetőtől talpig arany volt a ruhája, még a folt is arany volt rajta.- Ez a hercegkisasszony-baba! Ijedtemben szólni se tudtam. Annál jobban tudott bimbószájú Böske húgom.- Csak még királykisasszonybabám nem volt - ezt szólta. - Azt adj nekem, bácsim, a körtemuzsikáért.- Hát majd körülnézek a világban - ígértem meg Böskének, s egész délután törtem a fejem, hol vehetnék én királykisasszony-babát. Még tán most is a fejem törném, ha ozsonnára diót nem törtem volna. De azt törtem ám, mégpedig szép, nagy szemű diót, akár babát lehetett volna ringatni a héjában.-Nini, hátha lehetne is! - ötlött hirtelen eszembe. Azzal kiválasztottam a legnagyobb diót, hosszában felnyitottam, a felső hajának a felét lefaragtam, a másik felét meg visszaragasztottam az alsó hajára.- így ni, készen van a babakocsi, csak cérna kell bele húzónak - biztattam magamat. A többi aztán gyorsan ment. Egy gerezd diót be kell pólyázni, egy szem borsót ráerősíteni, annak orrát, szemét, száját festeni, szép fökötőcskét illeszteni rá színes papírból, s olyan baba nevet ki a kocsiból, hogy öröm nézni. Megérdemli, hogy dirib-darab selyemből függönyt is szerkesszen az ember a kocsijára. Nem telt bele fél óra, már odahúztam az asztalon a babakocsit Böske húgom elé.- Itt a királykisasszony-baba. Böske kerekre nyitotta a csillagszemét.- Micsoda királykisasszony ez? - kérdezte gyanakodva.- Hát dióbél-királykisasszony.- Úgy már igen - nyugodott meg a babák királynéja. Ez csakugyan olyan baba, amilyen még senkinek se volt, de mindenkinek lehet.
