Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)

1990-08-15 / 16. szám

FŐZŐCSKE 53 KOLBÁSSZAL, RIZZSEL, TOJÁSSAL Lecsó, amit nem lehet Nyáron, amikor szabadföldben érik az ízes, lédús paradicsom a magyar kertekben, még a hozzávaló zöldpaprika is, amelynek vastag húsa csak úgy herseg az ember foga alatt, ha amúgy „natúr" fogyasztja el kolbásszal avagy más finomságokkal, megkezdődik az igazi szezonja a lecsónak. Könnyen és gyorsan elkészíthető eledel a lecsó, amelyről kevés szó esik szakácskönyvekben, ínyenc­magazinokban, pedig a magyar konyha legjobb fogásainak egyike. Talán azért nem szokták nagyon em­legetni, mert hogy olyan szerény és egyszerű: nem kell hozzá más, csak paradicsom, zöldpaprika, vöröshagy­ma, meg némi zsiradék - és persze só, pirospaprika fűszernek, máris előáll az ízletes lecsó. Ám valójában mégsem olyan egy­szerű, hanem éppenséggel nagyonis érdekes fogás ez! Itt van például mindjárt a származása. Alighanem délről, a Balkán-félsziget felől került a magyar konyhába, a legközelebbi rokona a szerb djuvecs, amely legin­kább annyiban különbözik a magyar lecsótól, hogy komoly húsféle - lehe­tőleg sertéstarja - is jár hozzá, meg némi rizs. Aztán meg nem csak az előbb említett „egyszerű” lecsó léte­zik, hanem jó néhány változata van - köztük olyan is, amelyet Brillat-Sava­­rin alighanem az haute cuisine fogá­sai közé sorolt volna be, ha ismeri. Nem ismerte persze, mint ahogy nemigen ismerik tőlünk nyugatra se­hol a lecsót Ausztria kivételével, ahol a „letscho” a magyaros ínyencségek közt szerepel az étlapokon. De hát az a fontos, hogy mi magyarok ismer­jük. Pedig nemcsak az „alapötlete” származik Szerbiából, hanem a hoz­závaló paradicsom és paprika is „be­vándorló” Magyarországon: a para­dicsom valahonnan Peruból jutott el hozzánk Itálián keresztül, a paprika pedig Mexikóból jött, spanyol és tö­rök közvetítéssel. Arról nem is szól­va, hogy a vöröshagymának aligha­nem Egyiptomban volt a legkoráb­ban ismert hazája - onnan vándorolt fel, az évezredek során. LECSÓ Hozzávalók: 15 dkg füstölt szalon­na, 1 kg zöldpaprika, 50 dkg paradi­csom, 2 fej vöröshagyma, 1 teáskanál pirospaprika, só. A szalonnát apró kockákra vágjuk, és kiolvasztjuk, mikor már üveges, hozzáadjuk a felvágott vöröshagy­mát és együtt megpirítjuk. Pirospap­rikát hintünk rá, hozzáadjuk a para­dicsomot meghámozva, majd rátesz­­szük a karikákra vágott zöldpaprikát kicsumázva. Sózzuk, készre pároljuk. KOLBÁSZOS ÉS RIZSES LECSÓ Hozzávalók: az előbbiek és 20 dkg kolbász, 15 dkg rizs. Ugyanúgy készítjük, mint az előb­bi receptnél, csupán a párolás során, öt perccel tálalás előtt hozzáadjuk a karikákra vágott kolbászt. Ha rizzsel kedveljük, akkor a fenti mennyiségű rizst már a lecsókészítés legelején adjuk hozzá és némi vizet is öntünk rá. TOJÁSOS LECSÓ A tojásos változatnál a lecsót telje­sen készre főzzük, aztán zsírjára süt­jük, a legvégén adjuk hozzá az elha­bart nyers tojásokat, s tovább sütjük, amíg a tojás megszilárdul. BÉLSZÍNES LECSÓ A bélszínes lecsó a hajdani híres séf, Túrós Emil kreációja, úgy készül, miközben egyik kezünkkel a húst for­gatjuk, a másikkal erős kés fokával addig „vakargatjuk”, amig az egész húst ilymódon szétbontjuk rostjaira. (Körülbelül ugyanazzal a techniká­val történik, ahogyan a tatárbifsztek megunni készül.) Ezután zsiradékot hevítünk egy serpenyőben, majd hozzáadjuk a pépes húst. Közben állandóan kever­jük, nehogy odaégjen, és ügyeljünk arra is, hogy a hús ne ragadjon össze a masszába. Mikor jól átsült, hozzá­adjuk a kész lecsóhoz a húst, és me­legen tálaljuk. DJUVECS (GYUVECS) Hozzávalók: 3/4 kg paradicsom, 1/2 kg zöldpaprika, 1 fej vöröshagy­ma, 200 g rizs, 4 szelet sertéstarja, 1 evőkanál zsír, 400 g tejföl, só. A paradicsomot felvágjuk karikák­ra, a zöldpaprikát kicsumázzuk és ugyancsak felvágjuk, a hagymát meg­tisztítjuk, feldaraboljuk. A húst meg­sózzuk. Zsírral, vagy olajjal kike­nünk egy tűzálló edényt és belerak­juk a hagymát, a paradicsomot, a rizst, a zöldpaprikát. Erre kerülnek a hússzeletek, fölébük megint zöldpap­rika, rizs és paradicsom. Sózzuk, le­öntjük tejföllel és a sütőbe tesszük. Mérsékelt lángon körülbelül egy óra hosszat sütjük. Mikor jól átsült, le­vesszük a fedőt az edényről és to­vább sütjük, hogy a teteje is szépen megpiruljon. Azon frissiben, mele­gen tálaljuk. SÜLT ZÖLDPAPRIKA ÉS PARADICSOM Hozzávalók: 1/2 kg zöldpaprika, 1 /2 kg paradicsom, 20 dkg darált ser­téshús, esetleg máj, vese, 2 fej vörös­hagyma, 10 dkg rizs, só, törött bors, majoránna, 2 db tojás, 2 dl tejfel. A paprikákat, paradicsomokat megmossuk, belsejüket kiszedjük. A darált sertéshúst - esetleg májat, ve­sét - összekeverjük az előzőleg meg­párolt apróra vágott vöröshagymá­val, a megpárolt rizzsel. Sóval, törött borssal ízesítjük, hozzáadunk egy ke­vés majoránnát is, összekeverjük. Ez­zel a masszával megtöltjük a papri­kákat és a paradicsomokat. A tejfelt belekeverjük a paradicsomok kivájt belébe. A töltött paprikákat, paradi­csomokat kizsírozott tepsibe tesszük, rájuk öntjük a tejfeles paradicsomot, majd előmelegitett sütőben megsüt­jük. HALÁSZ ZOLTÁN I

Next

/
Thumbnails
Contents