Magyar Hírek, 1989 (42. évfolyam, 1-24. szám)

1989-11-15 / 22. szám

26 MÚLTUNK, TÖRTÉNELMÜNK FEJEZETEK ERDÉLY TÖRTÉNETÉBŐL XI. Az erdélyi értelmiség kezdetei: a rovásírás Erdély magyar művelődéstörténete államalapításunkkal egyidős és igen magas színvonalra emelkedett, elválaszthatatlan része az összmagyarság kultúrájának. A terület távoli és történelme során gyakran elszigetelt jellege ellenére sem volt soha valaminő provinciális kultúra, hanem igen határozottan és jobbára fáziskésés nélkül követte az európai kultúra eszmei és stílusfordulatait. Az előzőkben részletesen szól­tunk Erdély középkori művelődé­séről és művészetéről. Láthattuk, hogy mindkettő igen szorosan kapcsolódott az egyházhoz. Tud­juk azonban, hogy Magyarország nyugati részeiben az 1440-es évek elején már észlelhetők bizonyos világi jelenségek és törekvések a műveltségben. Európa más orszá­gaihoz hasonlóan elsősorban a városi polgárság körében, de a nemesség soraiban is. Entz Géza professzortól kérdezzük:- Erdélyben mikortól kezdve be­szélhetünk arról, hogy az egyházi műveltség és egyházi értelmiség mellett feltűnik a világi?- Erdélyben az egyházitól elvá­ló világi műveltség jelenlétét a XV. század második felében tud­juk adatszerűén rögzíteni, előz­ményei azonban nyilván korább­ra nyúlnak vissza. Hadd hivatkozzam itt Jakó Zsigmondnak, a kolozsvári egye­tem ma már nyugalmazott taná­rának a könyvére (írás, könyv, ér­telmiség - Bukarest, 1976), amely az erdélyi értelmiség kialakulásá­val foglalkozik. Kezdetben, ter­mészetesen Erdélyben is a pap­ság volt az írástudó, olvasni tudó réteg, ez a kiváltság azonban las­sanként átterjedt a világiakra is. A XV. században már megjelen­nek a nem papi írástudók, elő­ször a vajdai kancelláriában, ahol az okleveleket adták ki, majd a kolozsmonostori kolos­torban is, amely az egész Erdély­re, sőt Szatmárra és Ugocsára is kiterjedő hiteles helyi (ma úgy mondanánk: közjegyzői) műkö­dést végzett, bejegyezték a jog­ügyleteket és ezekről hiteles má­solatokat adtak ki. Érdekes az is, hogy a latin nyelvű oklevelek mellett az egyik első magyar nyelvű iratot éppen Erdélyből is­merjük. 1507-ből ránk maradt a Kolozsvár környéki Rőd falu föl­desurának, Cseh Istvánnak a sa­ját kezűleg írt magyar végrende­lete. E nemes úr tehát saját maga irta a végrendeletét 1507;ben, mégpedig magyar nyelven. Érde­mes beleolvasnunk: „Először hagyom az én felesé­gemnek, az Bozi tót, mind a ma­lommal egyetembe... Az rődi malmot hagyom mind tóstól az A gyulafehérvári református kollégium sáfárjának rovásirásos szövege: 1. írtam Sent Mihály havának 2. tizen harmadik napján, 3. Sent Kérészt emelésékor. Fejérvárat ezer hat száz ötven ötben. A feliratban előforduló betűk: a, á, d. e é, h, i, i, j, k, q. I, ly, m, n, o, ó, p, r, s, sz, t, v, z, zs. Hiányzanak: b, c, cs, é, f, g, gy, ny, ö, ő, ty, u, ú, ü, ű. vfCA OfrHtlrt, v$Cf; SfrttfrOZ

Next

/
Thumbnails
Contents