Magyar Hírek, 1989 (42. évfolyam, 1-24. szám)
1989-11-15 / 22. szám
A tanácskozás résztvevői 12 MEDDIG MARAD MAGYAR A MAGYAR? A HATÁR TÚLOLDALÁN gyárt, és ezt is többnyire olyan magyar tanítók, akik a családban tanulták meg a nyelvet, és gyerekkorukban ők is hasonló elemi iskolába jártak. Mi emiatt már többször fordultunk a tartományi kormányhoz, de sajnos eddig nem sikerült jobb megoldást találni. Úgy vélem, az anyanemzet nagyobb nyomást gyakorolhatna a tartományi kormányra, példát véve Ausztriáról, amely nagyon határozottan képviseli Olaszországnál a dél-tiroli osztrák kisebbség érdekeit. Ezt várnánk mi is a mi anyanemzetünktől.- Nagy gond, hogy nincs magyartanárképzésünk - folytatta Szeberényi tanár úr. - Létezik ugyan egy megállapodás a tartomány és Vas megye között, amely szerint innen átmennének tanárok német nyelvet tanítani az ottani német ajkú községekbe, cserébe pedig magyartanárok jönnének ide. Csakhogy ha egy itteni tanár osztrák fizetéssel dolgozna Magyarországon, akkor úgy élhetne mint egy gróf, de magyartanár magyar fizetéssel Ausztriában éhen halna. Egy újabb kezdeményezésünk szerint Felsőőrön négyszemeszteres tanfolyam indult elemi iskolai tanítók részére, amelynek végén a tanítók letehetik a magyar nyelvi vizsgát. Rácz Imre prelátus, a burgenlandi megyés püspök megbízottja azzal, a hazai politikai életben is megszívlelendő tanácsai intette megegyezésre a vita során az olykor élesebben egymásnak feszülő indulatokat, hogy addig rágódunk a múlt valóságos és vélt sérelmein, amíg ki nem hull valamennyi fogunk belé. A számlát összeadva, most már a jövő alakításán kell munkálkodnunk. Majd a katolikus egyházról szólva elmondotta:- Zárt katolikus közösségek alig vannak Ausztriában. Vannak ellenben katolikus plébániák, szinte minden nagyobb városban, amelyek még a Monarchia idejében gyökereznek, továbbá a menekülttáborokban is mindig volt magyar lelkipásztorkodás. Minden egyházmegyében működik egy magyar plébános, elsősorban a menekültekből kialakuló csoportok lelki gondozására. A vallások társadalmi bázisának megrendülése nyilvánvalóan a magyar katolikusokat is érintette, mint ahogy az újabban tapasztalható fellendülés is. Ami még nem azt jelenti, hogy a hagyományos egyházak látványosan fellendülnek, hanem a legkülönfélébb vallási csoportosulások ütik fel a fejüket. (A Mindszenty bíboros hamvainak hazahozatalával kapcsolatos kérdésre válaszolva kijelentette, hogy pillanatnyilag ennek túl sok értelmét nem látja. Ha a mostani felfokozott hangulatban hazaszállítanák, abból szép ünnepélyt lehetne rendezni, és hamarosan feledésbe merülne. Amíg azonban Mariazellben nyugszik, addig az egész világ szeme előtt van.) A burgenlandi magyarság közösségeiben - így Alsó- és Felsőőrön is - sok helyütt működik színjátszó- és tánccsoport, aszszonykórus és citerazenekar, a Mariazellbe zarándokoló búcsúsok hibátlanul éneklik a magyar Mária-énekeket, de egymás között már többnyire németül beszélnek. Magyarul mondanak fogadj istent az idegennek, de a temetői sírkövekre németül írják az elhaltak nevét. A községi könyvtárak a Magyar Könyvkiadók- és Könyvterjesztők Egyesületének adománya révén ismét több száz kötettel gyarapodtak, de a felsőőri Magyar Református Olvasókör százéves jubileumi ünnepségén németül szólt a díszbeszédek zöme. A „vasfüggöny” megszűntével felélénkült a határ menti utasforgalom, ám a burgenlandi családok érdeklődésének hiányában a leggondosabb igyekezet sem tudja megszervezni a gyerekek nyelvtanulást is elősegítő csereüdültetését. NEHÉZ EGYENLEG A konferenciára hivatalos volt Erhard Busek osztrák tartományi miniszter, Glatz Ferenc magyar kultuszminiszter és Pozsgay Imre államminiszter is. Egyéb irányú elfoglaltságaik miatt kedves hangú levél érkezett helyettük. Baj, hogy nem hallották a helyszínen és a legavatottabbaktól a megoldásra váró problémákat, nem válaszolhattak a felvetésekre. Bár, igaz, ami igaz, azt a kérdést kellene legelőbb is eldönteni, hogy akar-e a burgenlandi magyarság valóban magyar maradni? PUSZTASZERI LÁSZLÓ
