Magyar Hírek, 1989 (42. évfolyam, 1-24. szám)
1989-11-15 / 22. szám
PÁLYÁZAT 13 ÉSEG/TORTEN Küldjön egy képet és egy történetet! címmel hirdettük meg új pályázatunkat. Célunk az, hogy olvasóink segítségével bemutassuk a történelmi Magyarország területén kívül található magyar vonatkozású emlékeket. Érdeklődéssel várjuk a pályamunkákat 1-2 gépelt oldal terjedelemben. A megjelent írásokért 500- forint értékű könyvjutalmat küldünk. Erzsébet emlékezete Tössben Töss 1922-től Winterthur város egyik közigazgatási kerülete. Fellobogózott ünnepnapokon magyar címeres zászlókat lenget a szél Tössben. Lakói talán nem is tudják, hogy címerük magyar eredetű. De azt sokan tudják, hogy egy szerencsétlen sorsú, Elisabeth nevű árva magyar királyleány haláláig a tössi kolostor rab lakója volt. Az Árpád-házi családfa utolsó zöld ágacskája. István hercegnek, IV. (Kun) László király féltestvérének volt a fia III. Endre, az utolsó Árpád-házi magyar király, akit Velenceinek is neveztek, édesanyja, Tomasina Morosini származása miatt. Endre király 1291 körül vette feleségül Fenna lengyel hercegnőt. A királyi párnak két leánygyermeke született, az első, Erzsébet, aki 1292 és 1294 között születhetett, mert édesanyja a második leány születésekor, 1295-ben a csecsemővel együtt meghalt. Á második gyermek születésére előkészített ünnepségnek volt egy Budára meghívott szemtanúja Walther von Töss személyében. Budáról való visszaérkezése után élményeit elmesélte a tössi kolostor krónikásának, Elsbet Stagelnek, akinek írásos feljegyzései megmaradtak az utókor számára. Walther megerősítette az elsőszülött leánynak, Erzsébetnek (Elisabeth) mint elsőszülött gyermeknek a jog szerinti örökségét a magyar trónra s úgyszintén azt is, hogy mint egészen kis leányt eljegyezték a fiatal cseh királlyal, Vencellel. Még 1295-ben Endre király ismét megházasodott, az osztrák Albrecht király Ágnes nevű leányát vette feleségül. E második házasságból nem született gyermek, így Endre 1301-ben bekövetkezett halálakor Erzsébet volt az egyedüli örökös. Ám a főurak egy csoportja már 1300- ban I. István király távoli ükunokáját, az Ánjou-házból származó nápolyi Károly Róbertét Zágrábban megkoronáztatta - mialatt III. Endre király még birtokolta Székesfehérvárt és Budát. Halála után özvegyét és ennek mostohalányát, Erzsébetet a budai várban bebörtönözték, és szigorú őrizet alatt tartották. A királynő ékszereit elzálogosította, hogy fogságuk körülményeit elviselhetőbbé tegye. A királynő fivére, Rudolf herceg Bécsben megbízta Marschall Hermann von Landenberget, hogy a foglyokat szabadítsa ki és kísérje Bécsbe. Az akció sikerrel járt. Mindkét nő Bécsben maradt Albrecht császár 1308- ban bekövetkezett meggyilkolásáig. Erzsébet korábbi jegyességét a cseh királlyal nyilvánvalóan felbontották, és a most már teljesen árva, nyolc év körüli kislányt Heinrich von Oesterreich herceggel jegyezték el. Heinrich herceg egyébként Ágnesnek, Erzsébet mostohaanyjának volt a testvére. A családfő - Albrecht - halálával, 1308-ban mindkét nő előtt bezárultak a világi élet kapui. Ágnes édesanyja, Elisabeth, Königsfelden kolostort alapított s itt is halt meg. Ugyanebbe a kolostorba vonult be Ágnes 1309-ben; mintegy 800 darabból álló ékszereit a kolostorra hagyta, s itt élt 1364. június 14-én bekövetkezett haláláig. Königsfeldtől talán 50 kilométernyire, a kyburgi vár ura, az idősebbik Hartmann gróf, 1233. december 19-én a Töss folyócska partján - közel az átkelőhídhoz - egy domonkos rendi női kolostort alapított, „... monasterium iuxta pontem Tusce in barocchia eclesie, que dicitur superius Winterture”. („.. a Töss hídnál parókiát és templomot a felső Winterthurnak fogják hívni.”) A hívők számottevő munkájával elkészült a kolostor temploma, amelyet a konstanzi Heinrich püspök 1240. január 28-án szentelt fel. A kolostor az évek folyamán különféle adományokból egyre gyarapodott. A 14. század közepe táján egyre jobban úrrá lett benne az aszkéta életmód követése. A kolostor 37 lakója nem elégedett meg a szerzetesrendi szabályok amúgy is kemény szigorúságával, elképzelhetetlen testi és lelki sanyargatásoknak vetették alá magukat. Ebbe a kolostorba kényszerítette belépni Erzsébetet a mostohaanyja. Ekkor 15-17 éves lehetett; 28 évet élt ilyen körülmények között, 1337. május 6-án bekövetkezett haláláig, amikor is 43-45 éves volt. A kolostorban temették el. Itt sokáig emlékeztek a magyar Erzsébetre s nagy tiszteletben tartották a magyar királyleáíy emlékét. Innen ered a konvent döntése, miszerint a kolostor címere - a magyar királylányra emlékezve - az apostoli kettőskereszt a hármashalommal, színeiben pedig piros-fehér-zöld. Az idők folyamán falu telepedett a kolostor mellé, a reformációval feloldódott a szigorú rendi élet, az iparosodással még az épületet is e cél szolgálatába állították. Töss címere is megváltozott kissé. A késői középkorban egy szőlőfürt és egy metszőkés került a címerbe, de alsó harmadában mindmáig megmaradt a kolostor ősi magyar címere. MEZÖF1 ANDRÁS WINTERTHUR, SVÁJC
