Magyar Hírek, 1989 (42. évfolyam, 1-24. szám)
1989-10-01 / 21. szám
60 MÚLTUNK, TÖRTÉNELMÜNK Fejezetek Erdély történetéből X. A Szent Lászlólegenda Századokon át szólt a rege a Tordai-hasadék keletkezéséről, Szent László vizéről, Szent László füvéről, Szent László pénzéről. Irodalomtörténészeink tanúsítják, hogy Szent László legkorábbi ábrázolása a 11. századra vezethető vissza, azaz László már ifjú herceg korától kezdve jelen volt a krónikák lapjain. De az is feltűnt a kutatóknak, így beszélgetőpartnerünknek, László Gyula professzornak is, hogy Szent László legendájának művészi, képi ábrázolásai gyakran eltérnek a legendák írott szövegétől. Például az erdélyi templomok Szent László-freskóin honfoglalás előtti népi hagyományok fedezhetők fel, azaz a szent király legendájában pogány kori profán jelenetek kaptak helyet. Mielőtt azonban ezekről szólnánk, idézzük fel még egyszer úgy, ahogyan az Anjou-kori Képes Krónika elmeséli a kerlési csatát, s benne Szent László hősi viadalát a leányrabló kun vitézzel. „A pogány kunok - áttörvén a határerődítéseket - a Meszes kapu felső részénél betörtek Magyarországra, és miután kegyetlenül végigrabolták az egész Nyírséget Bihar váráig, számtalan férfit, nőt és állatot vittek magukkal, majd akadálytalanul átkelve a Lápos patakon és a Szamos folyón, visszahúzódtak. Salamon király tehát és Géza herceg, öccsével, Lászlóval együtt, mozgósítván a sereget, nagy sebesen elébük vágtattak, és a kunok közelében szálltak meg. Pénteken kora hajnalban az oltáriszentség vételével mindannyian megerősítették magukat, és rendezett sorokban a pogányok ellen indultak, akik egy magas hegy tetejére húzódtak. Salamon király szenvedélyes harci lelkesedésében csapatával a legmeredekebb oldalon szinte kúszva hatolt föl a pogányokhoz, akik sűrű nyílzáport zúdítottak rá. Géza herceg, aki mindig óvatos volt, az enyhébb emelkedőn hágva föl, nyilazva rontott a kunokra. Testvére, László, az első támadáskor négyet megölt a legvitézebb pogányok közül, az ötödik súlyosan megsebesítette őt nyilával, de az isteni irgalom gyorsan begyógyította ezt a sebét. A pogányok szégyenletesen megfutottak az őket irtózatos halállal fenyegető magyarok elől. A magyarok azonban még gyorsabban üldözték őket, s éles szomjazó kardjukat a kunok vérével részegítették. A frissen borotvált kun fejeket úgy hasogatták kardcsapásaikkal, akár az éretlen tököket. Végül László herceg megpillantott egy pogányt, aki lova hátán egy szép magyar leányt hurcolt magával. Szent László herceg, bár súlyosan meg volt sebesülve, mégis gyorsan üldözőbe vette lova hátán, amelyet Szögnek hívtak. Már-már elérte a kunt, és lándzsájával csaknem le is szúrta, de mégsem sikerült neki, mert sem az ő lova nem vágtatott gyorsabban, sem amazé nem maradt le egy kicsit sem, hanem körülbelül kardnyújtásnyi távolság volt a lándzsája és a kun háta között. Odakiáltott hát Szent László herceg a leánynak: »Szép húgom, ragadd meg a kunt az övénél és vesd magad a földre!« Az meg is tette... A szent herceg azután sokáig birkózva a kunnal, megölte őt, átvágván az inát. A király és a dicső herceg, miután szinte az összes pogányt megölték, és minden keresztényt kiszabadítottak a fogságból, örvendezve a diadalmas győzelemnek, hazatértek.”- Tudjuk, hogy Szent László, a lovag királynak, a harcos királynak az emléke egész Magyarországon elterjedt, elsősorban mégis Erdélyben élt. László Gyula profeszszortól azt kérdezem, mi ennek a magyarázata ?- Itt egy kicsit vitatkoznom kell Bálint Sándorral, a magyar egyházi műemlékek és egyházi hagyományok nagy kutatójával, aki a Szent Lászlónak szentelt templomokat is összegyűjtötte. Ugyanis, ha ezeket a templomokat térképre rajzoljuk, azt látjuk, hogy Erdélyben tényleg sok van, de megtalálhatók mindenütt a történelmi Magyarország peremén, a határvédő helyeken. így a Székelyföldön, a Felvidéken a szepesi lándzsások földjén, a gömöri őrök területén, vagy a Muravidéken. Emellett elszórtan másutt is, például Tereskén vagy Ócsán, az ország belsejében és Nagyváradon is.- Hogyan és miért került a harcos király alakja a katolikus templomokba ?-Azért, mert László személye a kereszténység és pogányság küzdelmét példázza.-Nézzük akkor most már a templomi falfestményeken látható képsort. Hogyan ábrázolják a krónika által leírt eseménysort?- Az első kép mindenütt egy várat ábrázol, illetve azt, hogy a püspök megáldja a várból kivonuló Szent Lászlót, akit királynak ábrázolnak. Hófehér lovon ül, ezüstpáncélban, gyönyörű koronával, arcszíne világos, szakálla és haja világosszőke, tehát minden fehér rajta. A következő jelenet a lovasroham: a magyar sereg vágtat előre. Ekkor a pogány seregből megugrik egy kun. Lován a háta mögött viszi a magyar le-
