Magyar Hírek, 1989 (42. évfolyam, 1-24. szám)
1989-10-01 / 21. szám
MÚLTUNK, TÖRTÉNELMÜNK 61 ányt, aki a kunnak az íját fogja. László üldözőbe veszi őket. Van olyan ábrázolás, amelyen a lándzsa és a kun között alig van kétarasznyi távolság. A kun hátrafordulva, nomád módra íjaz, de nyilai nem találják el a királyt. Voltaképpen két sebezhetetlen hős küzdelme ez, bár szó van arról, hogy Szent László is megsebesült, a kun is megsebesült, mégis amikor a magyar leány lerántja a kunt, a falképeken akkor is fegyvertelenül küzdenek. Szent Lászlónak a tőr az övében van, a kunon rajta van a tegez, ott van a szablyája, de nem húzza ki. Fegyver nélkül küzdenek, fojtogatják egymást, a kun szájából láng csap ki (ez esetleg maga az ördög), végül László győz és a kunt megöli. Majd a szent király egy fára akasztván fegyvereit, a megmentett lány ölébe hajtja fejét, úgy pihen. Van egy csodálatos középkori miniatúrás könyvünk, a Vatikáni Legendárium. Ebben is ábrázolják ezt a jelenetet, de ott a megmentett lány maga Szűz Mária.- Ez azt jelentené, hogy a Szent László-legenda kozmikus magasságba emelkedik? Itt már nem is földi erők küzdelméről van szó?- Valóban, a freskók a férfi és nő, a világosság és sötétség, a jó és rossz, a hideg és meleg ellentétpárt alkalmazzák, hiszen ebből keletkezett a világ. A Székelyföldön sok helyen látható ez az ellentétpárokra épített képsor, Bibarcfalván, Bögözön, Erdőföldén, Gelencén, Maksán, Sepsibesenyőn és másutt is.- A Szent László-legenda képtípusainak van-e nemzetközi, másutt is föllelhető párhuzama?- Van, de még mennyire. Itt van a birkózás jelenete. Megtalálható az Ordosz vidéken, Kína északi határán, az úgynevezett szent ábrázolásokon, ahol két birkózó küzd, kétoldalt két fa, ahhoz van a lovuk kötve, s fölöttük lebeg a sas. Fegyver nélkül birkóznak. És ez a fegyver nélküli birkózás megtalálható az egész keleti területen, a perzsa miniatúrákon csakúgy mint a hindu ábrázolásokon, viszont Nyugat-Európában hiába keressük. Ezt azért is mondom, mert akadtak olyan újkori, nyilván elfogult ku-Szent László nagyváradi szobra a századfordulóról FOTÓ: HALÁSZ PÉTER tatók, akik azt állították, hogy az ábrázolt személy nem Szent László, hanem egy szláv napisten, vagy talán valamelyik görög mitológiai személy, hiszen bizánci vonások láthatók (pl. a tátralomnici ábrázoláson). Ez igaz, de a festő azt festette, amit mondtak neki. Nem ő hozta magával a legendát és megfestette, ezt senki se fogadta volna el. A Szent László-legenda egyes jelenetei, képtípusai tehát a már említettek mellett például a fa alatt pihenő király, aki fejét a kislány ölébe hajtja. A képen a lány a király fején motoz. A magyar népballadákból kiderült, hogy azért motoz, mert tetvészkedik. Ez a középkori udvarlás nagyon kedves formája volt. Mi persze nevetünk most rajta, de hát így volt. A képtípus önmagában nem él, azt a legenda, a monda élteti. Hadd hivatkozzam Vargyas Lajos kutatásaira, aki török és tatár hősi énekekből nagyon szép példákat hozott éppen az említett pihenési jelenetre, amely megtalálható az Ermitázs szkíta aranylemezein is: a fa, a ráakasztott fegyverekkel és a leány ölében pihenő hős, bár ott nem a szent király - a szkíta időkből való -, de ugyanúgy motoz a hajában a kislány, bizonyítván, hogy az udvarlási forma milyen régi. Ez egyúttal igazolja azt is, hogy a honfoglaló magyarság úgynevezett pogánysága nem volt valami istentől elrugaszkodott, primitív, dadogó és részeg sámánokra épülő vallás, hanem komoly, nagy hitvilág volt, aminek sok közössége van a későbbi keresztény hitvilággal.- Mindehhez pedig tegyük hozzá, hogy azok a Szent László-legendák, festmények, amelyekről beszéltünk, a 14. század elejétől nagyjából a 15. század elejéig jöttek létre, az utolsó, ami datálva van, a derzsi Szent László-legenda, egy egészen monumentális ábrázolás. De vajon miért éppen ebben az időszakban keletkeznek a Szent László-legendák?- Van egy olyan esemény, amely kezdeményezhette, kiválthatta ezt. Ez pedig a második tatárjárás 1285-ben, amiről ritkán szoktunk megemlékezni, de IV. László okleveleiben nagyon sokat emlegetik. A tatárok betörtek a Szepességnél, és végigmentek a Felvidéken, lementek Erdélyig, és onnan sikerült azután őket kiszorítani. A torockói vár megvédése a tatárok ellen, ez volt az az esemény, amiért az aranyosi székelyek megkapták kiváltságaikat. Ez a kereszténység és pogányság közötti küzdelem - ha akarom a jó és a rossz közötti küzdelem - tehát egy élő élményből táplálkozott a 13. század végén. Ez magyarázza talán azt is, hogy a legtöbb Szent László-legendaábrázolást azokon a területeken találjuk, amelyeken végigmentek 1285-ben a tatárok.-A tatárok azonban ugyanúgy végigmentek a Szászföldön is, mint a székely falvakon. A Szászföldön, tudomásom szerint mégsincsenek Szent László-legendák. Ennek mi a magyarázata ?- A szászok kultúrája más, a magyartól különböző, zárt kultúra volt. A Szent László-legenda egy keleti eredetű ősi legendának, mondának a lecsapódása, a kereszténységbe való beépülése. Ez csak magyar kultúrvidéken történhetett meg, az ősi keleti jelképes beszédet csak ők érthették meg, és csak ők vihették ezt a küzdelmet falképekre. BENDA KÁLMÁN
