Magyar Hírek, 1989 (42. évfolyam, 1-24. szám)
1989-10-01 / 21. szám
54 MESESZÓ MÓRA FERENC Micóka labdázik Micókának a Boriska kendermagos cicáját hívják. Olyan szép kendermagos cica nincs több a világon, se olyan lusta. Egész délután úgy tüzelt a nap, hogy még tán a tücsöknek is melege volt, pedig az már csak vékonypénzű legény. Ember, állat hűvösre húzódott a forróság elől, de Micóka oda se nézett neki. Ebéd után felballagott a háztetőre, ott levetette magát nagy kényelmesen, s egészen estig szundikált a napon. Alkonyat felé nagyot huzakodott, ugrott egyet, s egyszerre bent termett a konyhában.- Boriska, nagyon nagy játszhatnékom van, gyere ki az udvarra - dörgölőzött hízelegve a kis gazdasszonyához.-Jaj, Micóka, most már nincs időm a játékra! Anyukának kell segítenem a vacsorafőzésben. Eredj magad játszogatni. Micóka egy kicsit elbúsúlta magát, de hogy széttekintett a konyhában, egyszerre megvidámodott. Meglátta az asztalon a tejfölös köcsögöt, s ki akarta próbálni, hogy belefér-e a feje. Boriska azonban megneszelte a szándékát, s jót koppintott az orrára a főzőkanállal.- Hóhó, pajtikám, hagyj békét a tejfölös köcsögnek! Az udvaron keress magadnak játékos cimborát. Micóka kisuhant az udvarra, és pajtást keresett volna, de nem talált. Játszogatott aztán egyesegymagában. Lehemperedett a fűre, csavargatta a farkát jobbrabalra, nagyon szerette volna megfogni a hegyét, de sehogy se bírta. Fölszaladt sebesen a kútgémre, s nagyon óvatosan lejött az ostorfán, de megcsúszott az ügyetlen. Majd beleesett a kútba. El is szaladt onnan olyan ijedten, hogy tán sohase megy többet arra. Leült az eperfa tövébe, s onnan leskelődött szerteszét. Lengedezni kezdett a szellő, ringatta a leveleket, s a levelek árnyéka mozogni kezdett a földön. Micóka odaugrott, mint a villám, kieresztette éles körmeit, és nagyot csapott velük. Persze az árnyékot nem bírta megfogni. Elszégyellte magát és búsan ballagott a kerítés felé. Ahogy ballag, egyszer csak látja ám, hogy valami gömbölyű mozog a fal tövében. Odaugrik, hát egy
