Magyar Hírek, 1989 (42. évfolyam, 1-24. szám)
1989-10-01 / 21. szám
I ILLUSZTRÁCIÓK: VÁGRÉTI ÉVA nagy labda gurulgat ott szép csendesen. Úgy megörült Micóka, hogy minden bánatát elfelejtette. Lesz-e nagy játék? De lesz ám olyan, hogy Boriska még álmában se lát olyant. Fölállt a két hátsó lábára, a két elsővel pedig megkapta a guruló labdát. De el is jajdította magát olyan keservesen, hogy olyat igazán még álmában sem hallott Boriska.- Mia-u-u, ez a labda jár! Csakugyan mind tele lett a talpacskája tüskével, alig győzte kirázni őket. A labda pedig megállt, mintha odaragadt volna a földhöz. Micóka gondolkodóba esett, hátha nem is jól kezdte ő a játékot. Most már a vállával taszított egyet a gombolyagon. De csak azt nyerte vele, hogy a válla is mind összeszurkálódott, mintha csak egy gombostűpárnába heveredett volna bele. Nem is mert tovább labdázni. Leült a ribizkebokor tövébe, s hol a talpát, hol a vállát nyalogatva onnan leste a labdát. Hát egyszer csak megint elkezd ám gurulni a labda az út mentén, de olyan sebesen, hogy Micóka alig bírta szemmel tartani: Fölkerekedett, és utána lopódzott nagy óvatosan. Fúrta a kíváncsiság, miféle szerzet lehet ez a furcsa labda. Ha már játszani nem hagy magával, legalább megszagolja, gondolta Micóka. S rózsás kis orrát hirtelen hozzáütötte a labdához, de el is kapta még hirtelenebből. Mintha égő parázsba ütötte volna! Olyan nyávogást még nem hallott a világ, aminőt Micóka véghez vitt. Fölijedt az egész ház, a kakas elkukorította magát, a verebek csiripeltek a tető aljában, a Bodri ugatott, még az öreg eperfa is megrázkódott. Boriska ijedten szaladt ki a konyhából, gyertyával a kezében.- Mi lelt, cicuskám, ki bántott, Micókám? Micóka nem tudott szólni, csak vérző orrocskáját nyomogatta a földhöz. Mellette ott gömbölyödött a labda, amelynek, uram Fia, négy lábacskája is volt, meg takaros kis orr cskája, a fölött meg barátságosan ragyogó fekete szemecskéje. Boriska olyan jóízűt nevetett, hogy majd elejtette a gyertyát.- Ó, te ostoba Micóka, bizonyosan a sündisznóval akartál labdázni, az szúrta meg az orrocskádat, te kis ügyetlen! Most már az egész ház kacagott, a kakas, a veréb, a Bodri, még az öreg eperfa is megrázkódott jókedvében. Még a sündisznócskának is olyan nevetőformán mozgott az arcocskája. Micóka pedig szégyenében beugrott a szalmás istállóba, s elő nem jött még a rántott csirkére sem, amivel Boriska vacsorázni csalogatta. Jaj lesz az éjszaka az egereknek a szalmás istállóban! \ MESESZÓ 55 JÓZSEF ATTILA: Altató Lehunyja kék szemét az ég, lehunyja sok szemét a ház, dunna alatt alszik a rét - aludj el szépen, kis Balázs. Lábára lehajtja fejét, alszik a bogár, a darázs, vele alszik a zümmögés - aludj el szépen, kis Balázs. A villamos is átúszik, s míg szendereg a robogás, álmában csönget egy picit - aludj el szépen, kis Balázs. Alszik a széken a kabát, szunnyadozik a szakadás, máma már nem hasad tovább aludj el szépen, kis Balázs. Szundít a lapda, meg a síp, az erdő, a kirándulás, a jó cukor is aluszik - aludj el szépen, kis Balázs. A távolságot, mint üveggolyót, megkapod, óriás leszel, csak hányd le kis szemed - aludj el szépen, kis Balázs. Tűzoltó leszel s katona! Vadakat terelő juhász! Látod, elalszik anyuka - aludj el szépen, kis Balázs.