Magyar Hírek, 1989 (42. évfolyam, 1-24. szám)
1989-10-01 / 21. szám
SPORT 53 NEW YORK I JAVASLATRA, A MOB VÉDNÖKSÉGÉVEL Emlékezzünk! A sport világában is viharos gyorsasággal követik egymást a változások. Ami például a Sportmúzeumban gyülekező idős sportemberek véleménye szerint akár másfél esztendővel ezelőtt is elképzelhetetlen volt, az szeptember első napjaiban valósággá vált: újjáalakult az 1946-ban feloszlatott Magyar Athlétikai Club, önállósodik egy sor szakszövetség. E megújulás része kellene hogy legyen a mártír sportolókról való méltó megemlékezés is. A New York-i Bródy Ervin javaslatát a Magyar Olimpiai Bizottság is támogatja. Egy éve, a hagyományos MAC-paláverek első alkalommal történő hazai megrendezése alkalmával avatták fel a patinás klub emléktábláját a Margitszigeten, s most a MAC címerében látható griffmadár is életre kelt. Elnökként azt a Szerbák Eleket, a kedves Lexi bácsit, az egykori kiváló atlétát választották meg, aki annak idején a kék-sárgák főtitkára volt. Alelnök Rajcsányi László, a klub egykori sikeres vívója, a többszörös olimpiai bajnok lett... De nemcsak a MAC újult meg. Sorra önállósulnak a sportági szakszövetségek is. A labdarúgók és a műkorcsolyázók után a vívók választottak új tisztikart a szövetség élére. Három egykori világhírű versenyző tölti be a három legfontosabb tisztséget. Kamud Jenő sebész főorvos, több nagy világverseny tőrvívó hőse lett az elnök, Kovács Tamás, a hatszoros olimpiai bajnok, Kovács Pál ugyancsak világbajnok fia a technikai igazgató és Gedőváry Imre, a Szöulban olimpiai bajnokságot nyert kardcsapat már visszavonult doyenje a főtitkár. Új utakon indul a magyar sport. S ennek kapcsán gondolatokat ébresztő, tettekre ösztönző levelet kaptunk New Yorkból. „A magyar sportvilág belső életében nem lehet igazi megújulásról beszélni mindaddig, amíg az utolsó évtizedek közönyét és nemtörődömségét elítélve, nem teszik jóvá a magyar fasizmusnak a sportéletben elkövetett jogtiprásait, és nem foglalnak határozottan állást a múlt embertelensége, igazságtalansága és végeredményben a genocídium ellen” - írta szerkesztőségünk sportrovatához címzett levelében dr. Bródy Ervin, a Columbia Egyetem már nyugalmazott irodalomtörténész professzora, az egykori ismert asztaliteniszező. A patinás Duna Sport Club egykori kiválósága még 1947-ben, Bécsen át került az Egyesült Államokba. Az utóbbi időszakban több Ízben járt idehaza. Tartja a baráti kapcsolatokat kortársaival, a kilencszeres világbajnok Sidó Ferenccel s Lakatos György doktorral, a szövetség egykori főtitkárával, későbbi elnökével. Bródy Ervin a harmincas években az akkori világhírű Barna Viktor, Szabados Miklós, Bellák László és társai között versenyzett, s pályafutásukra a többi között így emlékezik levelében : „Nem volna teljes a kép, ha asztaliteniszezőinkről mint csupán a kis fehér labda varázslóiról, Fred Astaire-jeiről emlékeznék meg. Hídépítők is voltak a szó legnemesebb értelmében kis országunk és a világ többi országa között. Barna, Szabados és Bellák - hogy csak a legjobbakat említsem - utolérhetetlen művészetükkel nemcsak versenysorozatokat nyertek és a magyar sportnak újabb és újabb diadalokat arattak, hanem külföldi sporttársaink egyöntetű véleménye szerint rokonszenves, megnyerő viselkedésükkel, nyelvtudásukkal és intelligenciájukkal országunknak nemzetközi megbecsülést és új barátokat is szereztek... Abban az időben azonban a hivatalos Magyarországon már antiszemita szelek fújtak, a numerus clausus régóta korlátozta a zsidó fiataloknak a magyar egyetemeken való tanulását, és a fasiszta Németország utánzására már kezdtek újabb zsidóellenes törvényekről is beszélni. De asztaliteniszezőink - akik sorában nyolc zsidó versenyző volt az első tíz, és tizennyolc az első huszonöt között a ranglistán - nem törődve ezekkel az előítéletekkel, továbbra is a magyar kultúra zászlóvivői és országunk lelkes és népszerű sportkövetei maradtak külföldi túráinkon. A válságos idők dacára továbbra is kitartottak magyarságuk mellett. S mit kaptak ezek a zsidó vallású magyar bajnokok világsikereikért, a magyar kultúra terjesztéséért és hazafias magatartásukért? Embertelenség, jogtalanítás, állásvesztés, gettó, munkatábor, deportálás, koncentrációs tábor és végül a gázkamra és elégetés lett a jutalmuk. Tudtommal nincs teljes névsor a magyar asztalitenisz áldozatairól. Az Ukrajnában, Borban és Auschwitzban elpusztított magyar zsidó versenyzők között találjuk Schmidl Jenőt, Barna Viktor öccseit, Dávid Lajost, Márton Jánost és másokat. A néhány túlélő csak annak a szerencsés véletlennek köszönheti életben maradását, hogy már a náci pokol kitörése előtt külföldre került...” Levelét a következő javaslattal zárja: „Az idő már régen megérett arra, hogy a hivatalos magyar sportszövetség becsületesen nézzen szembe ezzel a problémával, szolidaritást vállaljon az igazságtalanság áldozataival, és szimbolikus elégtételt adjon mártírhalált szenvedett sporttársainknak...” Magunk is úgy érezzük, valóban itt az ideje, hogy örök mementóként emléket állítsunk a háború, a fasizmus áldozatainak; az asztaliteniszezőknek éppúgy, mint például az Ukrajnába hurcolt és elpusztult Petschauer Attilának, az olimpiai bajnok kardvívónak és Csík Ferencnek, a gyorsúszó aranyérmesnek, akinek életét orvosi hivatása teljesítése közben bomba oltotta ki Sopronban. A Bródy Ervin által javasolt megemlékezés védnökségét a Magyar Olimpiai Bizottság vállalta, s a Népsport szerkesztősége is igyekszik segítséget nyújtani. A sportnapilapban felhívást jelentettünk meg, s sporttörténészeket kértünk fel az áldozatok névsorának összeállítására. Külföldről is várjuk az információkat. S meghatározott időn belül az egyetemi rangot kapott Testnevelési Főiskolán szeretnénk örök emléket állítani a háború, a fasizmus magyar sportoló áldozatainak! VAD DEZSŐ
