Magyar Hírek, 1989 (42. évfolyam, 1-24. szám)
1989-10-01 / 21. szám
40 KILÁTÓ Névadójuk: Munkácsy Magyarok Észtországban Az Észtországban élő magyarok megalakították saját kultúregyesületüket. Az érdekességen kívül - ott is élnek magyarok - is figyelmet érdemel, amit Strompl Judit, az elnökség tagja mond körülményeikről:- Mi mindannyian Kárpátaljáról származunk. Ez a „kivándorlási” folyamat a hatvanas években kezdődött, és mindmáig tart. Főleg diákok jönnek ide tanulni, aztán itt vállalnak munkát és itt maradnak. Kárpátalján vagy Ukrajnában ugyanis nagyon nehéz volt egy időben bejutni felsőfokú iskolába, különösen, ha magyar középiskolát végzett a diák. Minket, magyarokat Észtországban testvérként fogadnak. Minden lehetőséget megadnak, hogy tanulhassunk.- Miért csak most jött létre az egyesület?- Mi egyesületbe való tömörülésünk előtt is ismertük egymást, összejártunk, együtt karácsonyoztunk, húsvétoztunk. Nos, tudott dolog, hogy Észtországban az utóbbi időben számos politikai változás történt. 1988. április 13-án megalakult a népfront, amely az észt nép érdekeit képviseli. Politikai szuverenitást, új gazdasági programot, az anyanyelv használatát hirdeti. Az Észtországi Nemzetiségek Fórumán tavaly szeptemberben Mati Hint, a népfront vezetőségének tagja a Szovjetunióban élő kis népeket mint szövetségesüket nevezte meg. Néhány hónap leforgása alatt Észtországban nagyon szép nemzetiségi élet kezdődött el. Ezek az egyesületek - örmény, zsidó, tatár, belorusz - általában támogatják a népfrontot vagy legalábbis szimpatizálnak vele. E politikai mozgások hatására mi is megalakítottuk a Munkácsy Mihály Észtországi Magyar Kultúregyesületet. 1988 szeptemberében kezdtük el szervezni és novemberben már be is jegyeztek minket.- Mit jelent számotokra Munkácsy Mihály neve?- Részben nosztalgia ez, mert többen is munkácsi születésűek vagyunk. Másrészt Munkácsy Mihály sokáig élt külföldön, és mégis magyar maradt. Tehát számunkra egy kicsit szimbólum is.-Az alapszabály ötödik pontja a következőkben határozza meg az egyesület célját: „Lehetőséget teremteni az Észtországban élő magyarok számára a magyar nyelv és a kultúra ápolására. ”- Legfontosabb célunk magyar anyanyelvűnk megőrzése. Nagyon sokan élünk vegyes házasságban. Az én férjem például örmény, de van észt-magyar, orosz-magyar házasság is. így a gyerekek otthon nem mindig tanulják meg a magyar nyelvet. Több olyan gyerek van aki büszkén bejelenti, hogy ő magyar, magyar az apuka, vagy az anyuka, de beszélni már nem tud magyarul. Ezért első dolgunk volt, hogy magyarul tanítsuk ezeket a gyerekeket. Létrehoztunk egy magyar „iskolát”, vasárnapi iskola jelleggel. Ez januártól rendszeresen működik, és a gyerekek nagyon szeretik. Nálunk Tartuban tíz gyerek van, aki magyar iskolába jár, 6-tól 12 évesig. Van köztük két észt anyanyelvű és két orosz anyanyelvű. Ezekkel a gyerekekkel külön foglalkozunk, vagyis számukra nyelvtanfolyamot rendezünk. A többi gyerek jól beszél magyarul. Őket már írni-olvasni tanítjuk. Ezenkívül történelmet és egy kis hittant is tanítunk, ami tulajdonképpen erkölcsi nevelésnek felel meg. Sokat játszunk, énekelünk a gyerekekkel. A családok is összejárnak, és nagyon kellemesen töltjük az időt. Külön nyelvtanfolyamot szerveztünk a felnőtteknek is, ahol most hatan tanulnak magyarul, észtek és oroszok.- Az alapszabályban a finnugor kutatókkal való együttműködést is megjelölik. Ez hogyan valósul meg a gyakorlatban ?-Tartu egyetemi város, de nincs magyar tanszéke. Ugyanakkor tudott dolog, hogy az észt nyelv a finnugor nyelvek balti-finn ágához tartozik, finnugor tanszék tehát természetesen van. Ők nagyon érdeklődnek a magyarok iránt, a Magyarországon folyó változások iránt, ezért sokszor megkérnek, hogy készítsünk fordításokat számukra magyar újságokból, könyvekből és más egyéb kiadványokból.-Az egyesület az alapszabály szerint a magyar nemzeti színeket és saját jelvényét használja. Ebből semmilyen kellemetlenségük nem származik?- Nem. Mi használhatjuk és használjuk is nemzeti színeinket, a piros-fehér-zöldet, akárcsak az észtek a kék-fekete-fehéret. Az idén először ünnepeltük meg március 15-ét kokárdákkal és nemzeti színű zászlókkal. SPALLER ÁRPÁD Beszélgetés az. Erdélyi Világszövetség társelnökévei Hazatér az Erdélyi Magyarság Zolcsák Istvánt, a Sáo Paulo-i Magyar Segélyegylet elnökét, az Erdélyi Világszövetség társelnökét nemrégiben beválasztották a Magyarok Világszövetsége választmányába. Ebből az alkalomból beszélgettünk a brazíliai üzletemberrel.- Zolcsák úr! Kérem, idézze fel röviden pályájának főbb állomásait!- Egy Szatmárnémeti melletti faluban, Lázáriban születtem. 18 éves koromban Erdélyből Magyarországra menekültem, ahol felsőipari, majd pilótaiskolát végeztem. A háború után a Ganz-gyárban és az Egyesült Izzóban dolgoztam. 1956 őszén tagja lettem az Izzó munkástanácsának. Félve a Rákosi-rezsim visszatérésétől, Brazíliába távoztam, ahol mintegy tíz évig a Ford-gyár mérnökosztályát vezettem, majd önálló céget alapítottam. Autó- és alumíniumipari berendezéseket gyártunk, mintegy ezer munkásunk van.- Milyen körülmények között alakult meg az Erdélyi Világszövetség, és melyek legfontosabb célkitűzései?- Az Erdélyi Világszövetség a brazíliai Erdélyért Mozgalomból nőtt ki. 1974-ben Clevelandben (USA) jelentettük be megalakulásunkat. A kezdetektől mindmáig szorosan együttműködünk az Amerikai Magyarok Szövetségével, amelynek megalakulásunkkor Béki Zoltán református püspök volt az elnöke, napjainkban pedig Dömötör Tibor református püspök tölti be ezt a tisztet. Az erdélyi
