Magyar Hírek, 1989 (42. évfolyam, 1-24. szám)

1989-10-01 / 21. szám

KILÁTÓ 41 magyarságért végzett tevé­kenység: hangyamunka. Megalakulásunkkor Ma­gyarországon az Erdély­­kérdés tabu volt, egysze­rűen nem beszéltek róla. Szövetségünk koordináló szervezet, amely együtt dolgozik minden olyan egyesülettel és szövetség­gel, amely egyetért az alapszabályban foglaltak­kal. így a nemrégiben ala­kult magyarországi Erdé­lyi Szövetséggel is együtt­működünk. Az erdélyi magyarság sorsának figye­lemmel kísérése a magyar társadalom és a minden­kori magyar kormány kö­telessége. Mostani hazalá­togatásomkor nem győ­zöm eleget mondani, mennyire bánt például, hogy a hazai hírközlő szervek átveszik azt a ha­mis román statisztikát, amely szerint Romániá­ban 1,8 millió magyar él. A valóságban mintegy 2,5-3 millió a számuk!- Milyen megoldásokat lát az Erdélyi Világszövet­ség a romániai magyarság sorsát illetően?- Háromfélét. Az egyik: Erdély visszacsatolása Magyarországhoz, amikor is nem a magyarság lenne kisebbség Romániában, hanem a románok Ma­gyarországon. Ma már közismert, hogy Erdélyt a népek önrendelkezési jo­gának figyelembevétele nélkül, erőszakkal és igaz­ságtalanul csatolták Ro­mániához. A másik meg­oldás: Erdély „ciprusítá­­sa”. Vagyis ciprusi mintá­ra népességcserét lehetne végrehajtani, egységes tömbbe telepíteni a romá­nokat illetve a magya­rokat. A harmadik lehető­ség: egy svájci mintára lét­rehozandó önálló szövet­ségi állam, amelyben min­den ott élő népnek egyen­lő jogai vannak.- Hosszú évek óta az önök szervezete jelenteti meg az Erdélyi Magyarság című lapot. Úgy tudom, ön Budapesten tárgyalásokat folytatott a lap további sor­sáról.- Az Erdélyi Magyarság betöltötte történelmi fel­adatát, a legnehezebb esz­tendők alatt hitelesen tu­dósított az erdélyi ma­gyarság elnyomásáról, jogfosztásáról, és szerte a világban ébren tartotta a szolidaritás érzését irán­tuk. A megváltozott ma­gyarországi politikai vi­szonyok azonban lehetővé teszik és indokolják, hogy az Erdélyi Magyarság 1990. január 1-jétől közvé­lemény-formáló, színvo­nalas folyóiratként jelent­kezzék, mégpedig Ma­gyarországon, a Magyar Híreket is megjelentető Magyar Világ Kft. gondo­zásában. A független tár­sadalmi, politikai orgá­num negyedévente lát majd napvilágot, ám a távlati cél a havi megjele­nés. A főszerkesztő az is­mert író, Köteles Pál, a ta­nácsadó testület munkájá­ban részt vesznek majd az Erdélyi Magyarság koráb­bi szerkesztői: Für Lajos, Wass Albert és jómagam 1S BALÁZS ÁDÁM FOTÓ: GÁBOR VIKTOR Legalább erkölcsileg segítsünk Egy úr díszmagyarban Nagy feltűnést keltett, amikor ez év április 2-án a budavári Mátyás-temp­lomban a Zita királyné emlékére rendezett gyász­misén három magyar arisztokrata gyönyörű díszmagyarban jelent meg. Egyikük a Bécsben élő Pallavicini Károly őr­gróf volt, aki szívesen ad­ta magyarázatát, hogy mi­ért is öltött díszmagyart erre az alkalomra.- Véleményem szerint a magyar nemeseknek ma is itt van a helyük, és a ne­mességnek sokat köszön­het az ország. Persze, hogy voltak közöttük rosz­­szak, hanyagok, akik nem értek semmit, de hogyha egy Széchenyire, Eötvös­re, vagy a hasonlókra gon­dolunk, akkor meg kell hajtani előttük a fejünket. Azt hiszem, a nemesség nagyobbik része ilyen em­berekből állott, akik a ko­rábbiakban jól vezették az országot. Én azt a magyar nemességet akartam Bat­thyány Ferenccel és Szé­chenyi Antallal együtt képviselni ezen az ünnep­ségen, amely ma is úgy gondolkozik, hogy itt van a helye, ebben a hazában. A Nyugat elfelejtette a há­ború után Magyarorszá­got, mint ahogy Európa elfelejtette 1938-ban Ausztriát is, amikor Né­metország bekebelezte. Én hálás vagyok azoknak, akik itthon mertek marad­ni és dolgozni. Talán most megpróbálhatom én is megtenni, amit eddig nem tehettem, mert nem éltem itthon. Továbbá, ezzel az ak­cióval arra akartam felhív­ni a figyelmet, hogy Ma­gyarország van annyira li­berális, ha én díszmagyar­ban jelenek meg az utolsó koronás királynénk teme­tésén, akkor nekem ezért itt egy hajam szála sem fog meggörbülni.- Mondana valamit csa­ládjáról?- A családomról szóló első dokumentum mint­egy ezeréves, eredetileg Párma környékén, majd Genovában, Rómában, egy részük pedig Dél-Ti­­rolban élt. A genovai ág­ból származó János Ká­roly 1700 körül lépett osztrák katonai szolgálat­ba, és a török elleni har­cokban jeleskedett. Egy másik Pallavicini Triest­­ben megalapította a Habs­­burg-birodalom nagy ha­dikikötőjét. Ők ketten sze­reztek magyar nemessé­get, és alapították meg a család magyarországi bir­tokait, amelyeknek terje­delme, amikor nekem kel­lett volna örökölnöm, mintegy 36 ezer hold volt. Az eredeti birtoktestből mintegy 24 ezer hold - mi­vel a család már régen na­gyon szociálisan gondol­kodott - alacsony áron felosztásra került kisbirto­kosok között. Jómagam mezőgazda­­sági mérnök szerettem volna lenni, el is végeztem a budapesti József Nádor Műszaki és Gazdaságtu­dományi Egyetemet, de a háború miatt a két utolsó szemeszterből már nem tudtam levizsgázni. 1946- ban kimentem Bécsbe, ahol előbb megpróbáltam befejezni az egyetemet, majd Innsbruckban egy közgazdasági tanfolyamot végeztem, és régi barátom, Thyssen-Bornemissza bá­ró révén a bankszakmába kerültem.- Mint bankszakember, hogyan ítéli meg Magyar­­ország jövőbeni perspektí­váit, a nyugat-európai fej­lődéshez való felzárkózásá­nak lehetőségét?- A magyar gazdasági rendszer még mindig kép­telenül merev és nehézkes. A fejlődést legjobban a te­hetetlen bürokrataréteg és az elavult jogi szabályozás hátráltatja. Ezen kívül ta­pasztalható egy kishitű­ség; az emberek itt hajla­mosak azt hinni, hogy ha valami rossz, az csak Ma­gyarországon fordulhat elő, másutt nem. Az 1992-től megnyíló egyesült Európához való felzárkózásunk nagyon fontos lenne, de 1995 előtt erről szó sem lehet. Ugyancsak kizárom azt az utópiát, hogy Magyaror­szág és Ausztria a Habs­burgok vezetése alatt újra egyesülhetne. Ezt csak az osztrák és a magyar nosz­talgikusok állíthatják. An­nak viszont szerintem le­hetne alapja, hogy Ma­gyarországon Habsburg

Next

/
Thumbnails
Contents