Magyar Hírek, 1989 (42. évfolyam, 1-24. szám)
1989-10-01 / 21. szám
KULTURÁLIS KÖRKÉP 39 Kunkovács László kiállítása Pásztoremberek Anyanyelvi találkozások - Jugoszláviában- Kultúránk irdatlan távolságokba vezető mélyrétegének átörökítői ezek a pásztorok, soraikban nagy számban vannak a keleti sztyeppék felől a mai Alföldünkig sodródott más állattartó népek ivadékai is - vallja Kunkovács László fotóművész, akinek Pásztoremberek című kiállítását a Budapesti Történeti Múzeum rendezte meg, a Budavári palotában. Ő maga is az Alföldön, Endrődön született 1942-ben. Fényképezőgépével „összehordta” kora gyermekkora emlékképeit, a falvak és tanyák múló világát. Képei felmutatott valóságdarabok a mába nyúló paraszti létezésről ; az ember és a természet szerves egységét dokumentálják. A kiállításon a portrék alá dr. Henkey Gyula antropológus embertani meghatározásokat is írt: előázsiai, mongoloid, pamíri, keleti mediterrán - olvassuk a beszédes arcok alatti tájékoztató szöveget. Sokszor megsértődünk vagy csak nehezen veszszük tudomásul, ha a külhoni Magyarországon még ma is a csikósokra vagy a pusztára kíváncsi elsősorban. Mivel Kunkovács László képei hitelesen, romantikamentesen hozzák emberközelbe a pásztoremberek hagyományos életét és hétköznapjait: ezért dokumentumértékükön túl alkalmasak arra is, hogy a távoli látogatót mintegy „bevezessék” a mai magyar vidék világába, hogy felkeltsék érdeklődését a mai Magyarország iránt. A „Vendégeink” vendége volt szeptember 28-án este Lőrincze Lajos professzor, az anyanyelvi konferencia védnökségének elnöke. (A „Vendégeink” az Újvidéki Színház népszerű, sikeres rendezvénysorozata, amelyre a közélet, a tudományos, kulturális és művészeti élet valamelyik jeles képviselőjét hívják meg beszélgetésre.) A beszélgetést Kartag Nándor, az Újvidéki Televízió szerkesztője vezette, s részt vett benne a jugoszláviai magyar nyelvművelés képviselői közül dr. Ágoston Mihály és Kaszás Károly. Szép számú közönség - köztük igen sok fiatal! - hallgatta az eszmecserét, vitát a nyelvművelő munka módszeréről, etikájáról, az emberközpontú nyelvművelés mibenlétéről, az idegen szavak megítéléséről, köznyelv és nyelvjárások kapcsolatáról s főként anyanyelvnek, anyanyelvűnknek a kisebbségi életben való sajátos helyzetéről, gondjairól, különleges fontosságáról. Meghívta Lőrincze professzort előadásra, beszélgetésre a Forum Kiadó szerkesztősége is. A kiadó központjának tanácsterme szűknek bizonyult az érdeklődők befogadására. Farkas Zsuzsa, a Magyar Szó lektora tette föl kérdéseit az előadónak, de a hallgatóság is belekapcsolódott a beszélgetésbe. A két óra hosszat tartó öszszejövetel érintette mai nyelvművelésünk legfontosabb elvi és gyakorlati kérdéseit: a nyelv és az ember elválaszthatatlan kapcsolatát, a nyelv és élet szoros összefüggéseit, a nyelv szabad használatának, szabad fejlődésének előnyeit, a nyelvi kiszolgáltatottság gondjaitkövetkezményeit. A vendéggel gyakorló pedagógusok, vidéken tanító tanárok is találkoztak. Nagybecskereken (Zrenjaninban), a Petőfi Művelődési Otthonban gyűltek össze a környék magyar szakos pedagógusai, hogy elmondják gondolataikat, tapasztalataikat a magyar nyelv tanításának, ápolásának, megőrzésének gondjairól.- Mi a nyelvművelés, mi a nyelvművelő? Válasz: a nyelvi embernevelésnek (ez a nyelvművelés!) mindenki és minden közösség támogatója, felelőse, munkása, szakembere lehet a maga területén. A szülő (a család), a nevelő (az iskola), de a színész (a színház), az újság (az újságíró), a közéleti ember is... Megszólaltatta Lőrincze professzort az Újvidéki Rádió magyar adásainak szerkesztősége, s szólhatott a vendég a televízióban is a magyar nézőknek, hallgatóknak. B. Á.
