Magyar Hírek, 1989 (42. évfolyam, 1-24. szám)
1989-10-15 / 20. szám
A TURULMADÁR FÖLDÖN IS JÁRT 59 Tisztelgés zászlóval akarta elmondani a véleményét, én azonban nem erőltettem, és így nem is jutottam szóhoz. Amikor a meghallgatás végén mentünk kifelé, Imrédy megszólított, hogy velem még nem is beszélt. Pedig lett volna mondanivalóm, válaszoltam. Ugyanis mi nem az elhangzottakban állapodtunk meg a többi diákvezetővel. Úgy látom azonban, hogy a miniszteri bársonyszékek annyira megszédítették őket, hogy csak a jót hajlandók elmondani. Pedig háromezer diák a fővárosi népkonyhán étkezik, kétszázötven fiú havi véradó ... folytathatnám, de már nagyon elment az idő. Imrédy erre ránézett az órájára és azt mondta: „Kérem, nekem éjfélig programom van. Fel tudna keresni még ma este tizenkettőkor?” Igennel válaszoltam és ott voltam nála tizenkettőtől fél kettőig. A diákság minden problémáját meghallgatta, beleértve a népi kollégium alapítását is. Beszéltem neki egyebek között arról, hogy mennyivel demokratikusabb a szomszédos Csehszlovákia társadalmi berendezkedése, kedvezőbbek általában is a továbbtanulási feltételek, ezen belül sokkal több nő tanulhat tovább, vannak szövetkezeteik. Nálunk nincs egyetlen valódi szövetkezet sem, mert a Hangya, a Futura, a Mezőgazdák Szövetkezete mind kapitalista vállalkozás, nem szövetkezet. Imrédy figyelemmel hallgatta az elmondottakat és elfogadta, hogy ezeken javítani kell. Ettől a beszélgetéstől kezdve folyamatossá vált a kapcsolatunk. Hamarosan felgyorsultak az események. Kovács Imre 1937- ben megszervezte a Márciusi Frontot. En ebben az évben a Turul Szövetség március 15-i ünnepségének szónoka lettem volna a Vigadóban. Imre azt javasolta, hogy a beszédet kezdjük mindketten ugyanazzal a fordulattal. Leírt egy mondatot, amit én is megtanultam. Egy órával később kezdődött a mi ünnepségünk. Amikor elmondtam az első mondatot, a mellettem ülő rendőrtiszt betiltotta a beszédemet, és feloszlatta a gyűlést. Ettől olyan hallatlan botrány tört ki, hogy a rendőrség próbálta kiüríteni a termet.- És mi volt ez a bizonyos mondat?- Tartalmilag, esszenciálisán jelentéktelen volt, de azonos Kovács Imre beszédének kezdő mondatával. A rendőrök nem bírtak a tömeggel. Ebben az időben Rajniss Ferenc pártot alapított, kibérelt egy épületet a Királyi Pál utcában, amely később a Bolyai Kollégium szállása lett. Mivel a következő választáson Rajniss nem jutott mandátumhoz, a pártja feloszlott, és az épületet is feladták. Bennünket ez váratlanul ért, noha mindig készültünk a népi kollégium alapítására, de nem volt elegendő pénzünk hozzá. Elhatároztam, hogy elmegyek a Nemzeti Bankba és onnan kérek pénzt. Előbb azonban felkerestem Imrédyt és kértem a támogatását, hogy szóljon az érdekünkben Quant Richárdnak, a Nemzeti Bank vezérigazgatójának. Imrédy közölte, hogy ő korábban a bank elnöke volt, ezért a kérést nem tudja támogatni. Mintha egy vödör vízzel öntöttek volna le, aztán elgondolkoztam azon, hogy milyen morális ez az Imrédy. Ezen nem megsértődnöm kell, hanem tisztelnem az ilyen felfogást. így az ő támogatása nélkül hívtam fel a bankvezért, aki másnap déli 12 órakor fogadott. Előbb egy értekezletet megelőzően csak negyed órára akart fogadni, amikor azonban elolvasta a memorandumunkat, a kitűzött ülést elhalasztatta, jó egy órán keresztül érdeklődött a témáról és adott ötvenezer pengőt. Ezzel meg tudtuk szervezni a Bolyai Kollégiumot.- Ón ebben az időben már nem egyetemi hallgató, hanem végzett közgazdász. Mi volt ebben az időben a kenyérkereső foglalkozása?- Amikor megkaptam az oklevelemet, Imre Sándor ajánlott a Nemzeti Bankhoz és fel is vettek volna a közgazdasági osztályra. Ez minden közgazdász álma volt ekkor, én azonban nem fogadtam el. Azzal érveltem, hogy mi megcsináltuk a Turul szövetségben az önállósítási alapot, és nekem példát kell mutatnom. Kristóf József nevű társammal együtt kaptam 15 ezer pengő alaptőkét és magkereskedelmi vállalatot szerveztünk. Előtte azonban egy hat hónapos tanfolyamra mentünk a Magyar Vetőmagvizsgáló Állomásra, hogy a szakmát megtanuljuk. Ettől kezdve a háború végéig vetőmag nagykereskedő és exportőr voltam, és nagyon jól ment a vállalkozás. Amikor német követelésre fel kellett osztani a magyar kivitelt, én 2,5 százalékot kaptam a vetőmagkivitelből, a hüvelyesekből pedig 5 százalékot. Rögtön bementem a tőzsdére is, habár azt gondoltam, hogy ott lehetetlenné fognak tenni, mert én Turul vezér vagyok, és az ötszáz tagból hatodik voltam ke
