Magyar Hírek, 1989 (42. évfolyam, 1-24. szám)

1989-10-15 / 20. szám

A TURULMADÁR FÖLDÖN IS JÁRT 59 Tisztelgés zászlóval akarta elmondani a véleményét, én azonban nem erőltettem, és így nem is jutottam szóhoz. Ami­kor a meghallgatás végén men­tünk kifelé, Imrédy megszólított, hogy velem még nem is beszélt. Pedig lett volna mondanivalóm, válaszoltam. Ugyanis mi nem az elhangzottakban állapodtunk meg a többi diákvezetővel. Úgy látom azonban, hogy a miniszteri bársonyszékek annyira megszédí­tették őket, hogy csak a jót haj­landók elmondani. Pedig három­ezer diák a fővárosi népkonyhán étkezik, kétszázötven fiú havi vér­adó ... folytathatnám, de már na­gyon elment az idő. Imrédy erre ránézett az órájára és azt mond­ta: „Kérem, nekem éjfélig prog­ramom van. Fel tudna keresni még ma este tizenkettőkor?” Igennel válaszoltam és ott voltam nála tizenkettőtől fél kettőig. A diákság minden problémáját meghallgatta, beleértve a népi kollégium alapítását is. Beszél­tem neki egyebek között arról, hogy mennyivel demokratiku­sabb a szomszédos Csehszlová­kia társadalmi berendezkedése, kedvezőbbek általában is a to­vábbtanulási feltételek, ezen be­lül sokkal több nő tanulhat to­vább, vannak szövetkezeteik. Ná­lunk nincs egyetlen valódi szö­vetkezet sem, mert a Hangya, a Futura, a Mezőgazdák Szövetke­zete mind kapitalista vállalkozás, nem szövetkezet. Imrédy figye­lemmel hallgatta az elmondotta­kat és elfogadta, hogy ezeken ja­vítani kell. Ettől a beszélgetéstől kezdve folyamatossá vált a kap­csolatunk. Hamarosan felgyorsultak az események. Kovács Imre 1937- ben megszervezte a Márciusi Frontot. En ebben az évben a Tu­rul Szövetség március 15-i ün­nepségének szónoka lettem volna a Vigadóban. Imre azt javasolta, hogy a beszédet kezdjük mind­ketten ugyanazzal a fordulattal. Leírt egy mondatot, amit én is megtanultam. Egy órával később kezdődött a mi ünnepségünk. Amikor elmondtam az első mon­datot, a mellettem ülő rendőrtiszt betiltotta a beszédemet, és felosz­latta a gyűlést. Ettől olyan hallat­lan botrány tört ki, hogy a rend­őrség próbálta kiüríteni a termet.- És mi volt ez a bizonyos mon­dat?- Tartalmilag, esszenciálisán jelentéktelen volt, de azonos Ko­vács Imre beszédének kezdő mondatával. A rendőrök nem bír­tak a tömeggel. Ebben az időben Rajniss Fe­renc pártot alapított, kibérelt egy épületet a Királyi Pál utcában, amely később a Bolyai Kollégi­um szállása lett. Mivel a követke­ző választáson Rajniss nem jutott mandátumhoz, a pártja felosz­lott, és az épületet is feladták. Bennünket ez váratlanul ért, no­ha mindig készültünk a népi kol­légium alapítására, de nem volt elegendő pénzünk hozzá. Elhatá­roztam, hogy elmegyek a Nemze­ti Bankba és onnan kérek pénzt. Előbb azonban felkerestem Im­­rédyt és kértem a támogatását, hogy szóljon az érdekünkben Quant Richárdnak, a Nemzeti Bank vezérigazgatójának. Imrédy közölte, hogy ő korábban a bank elnöke volt, ezért a kérést nem tudja támogatni. Mintha egy vö­dör vízzel öntöttek volna le, az­tán elgondolkoztam azon, hogy milyen morális ez az Imrédy. Ezen nem megsértődnöm kell, hanem tisztelnem az ilyen felfo­gást. így az ő támogatása nélkül hívtam fel a bankvezért, aki más­nap déli 12 órakor fogadott. Előbb egy értekezletet megelőző­en csak negyed órára akart fo­gadni, amikor azonban elolvasta a memorandumunkat, a kitűzött ülést elhalasztatta, jó egy órán keresztül érdeklődött a témáról és adott ötvenezer pengőt. Ezzel meg tudtuk szervezni a Bolyai Kollégiumot.- Ón ebben az időben már nem egyetemi hallgató, hanem végzett közgazdász. Mi volt ebben az idő­ben a kenyérkereső foglalkozása?- Amikor megkaptam az okle­velemet, Imre Sándor ajánlott a Nemzeti Bankhoz és fel is vettek volna a közgazdasági osztályra. Ez minden közgazdász álma volt ekkor, én azonban nem fogadtam el. Azzal érveltem, hogy mi meg­csináltuk a Turul szövetségben az önállósítási alapot, és nekem pél­dát kell mutatnom. Kristóf József nevű társammal együtt kaptam 15 ezer pengő alaptőkét és mag­kereskedelmi vállalatot szervez­tünk. Előtte azonban egy hat hó­napos tanfolyamra mentünk a Magyar Vetőmagvizsgáló Állo­másra, hogy a szakmát megtanul­juk. Ettől kezdve a háború végéig vetőmag nagykereskedő és ex­portőr voltam, és nagyon jól ment a vállalkozás. Amikor né­met követelésre fel kellett osztani a magyar kivitelt, én 2,5 százalé­kot kaptam a vetőmagkivitelből, a hüvelyesekből pedig 5 százalé­kot. Rögtön bementem a tőzsdére is, habár azt gondoltam, hogy ott lehetetlenné fognak tenni, mert én Turul vezér vagyok, és az öt­száz tagból hatodik voltam ke­

Next

/
Thumbnails
Contents