Magyar Hírek, 1989 (42. évfolyam, 1-24. szám)
1989-10-15 / 20. szám
26 A HATÁR TÚLOLDALÁN „BÚCSÚ VÁRADTÓL" A Holnap városában Volt Szent László és Pázmány Péter városa; a magyar Birmingham (Kossuth), Pece-parti Párizs és Körös-parti Athén; „nyugtalan zsidós, intelligens város" (Ady) és a Holnap városa. Napjainkban - kötelezően - egyetlen nevet visel: Oradea. Nekem legkedvesebb városom. Tősgyökeres pesti vagyok, ám minden nyarat apai nagyanyám váradi házában töltöttem. Hatalmas kertünk a Staroveczki - később Magheru - utcától hajdanában egészen a Pece-patakig húzódott, amelynek meleg vize télen sem fagyott be. A Janus Pannonius által megénekelt hőforrások (Búcsú Váradtól) még ma is éltetik az egyiptomi lótuszvirágot, amely Európában egyedül itt, Várad mellett honos. Nagyvárad Ady Endre városa. Minden utcasarok és kávéház, a város majd’ minden nevezetessége az ő emlékét idézi. Egyik nagynéném - apáca létére operettbérlete volt a Szigligeti Színházba! - haragosan emlékezett a részegen hazaimbolygó „szerkesztő úrra”; az idős újságíró, Jákó Elemér viszont annál nagyobb lelkesedéssel mesélt személyes találkozásaikról. Megmutatta a költő valamennyi váradi lakását - még az egy hónapos albérletet is -, és a szent helynek kijáró tisztelettel nyomta le a Nagyváradi Napló legendás hírű szerkesztőségének nyikorgó kilincsét. Ha vonattal érkezem Váradra, fülledt nyári estén, az állomásról kilépve felsejlik a 365 ablakos barokk püspöki palota - ma Megyei Múzeum - impozáns sziluettje. Illatozó hársfák között, Lédáék egykori háza mellett vezet az út a belvárosba. A költő sorait mormolom: Poros a hosszú hársfa-sor, Holdfényes a püspöki udvar... Micsoda hallatlan merészség kellett ahhoz, hogy a Nagyváradi Friss Újság kezdő újságírója nekitámadjon Schlauch bíboros úrnak és a Kanonoksor nagyhatalmú lakóinak! „Egy kis séta” című írásáért az újdondász Adyt háromnapi fegyházbüntetésre ítélték. Jákó Elemér a börtönnek még azt az ablakát is pontosan megmutatta, amely mögött a költő büntetését töltötte... A város liberális szellemének egyik bizonyítéka, amit édesapám ezzel kapcsolatban mesélt. Még élt a költő, amikor a váradi premontrei gimnáziumban pap tanárai egy Ady-verset taníttattak meg vele. De nem ám - ahogy ma gondolnánk - egy „istenes” költeményt, hanem a Proletár fiú versét! Az egykori Müllerei cukrászda, ma Ady Endre Emlékmúzeum Victor Hugo párizsi vagy Goethe weimari háza már gazdája életében múzeummá vált. Adynak, a „hotelszobák lakójának” egy cukrászdában, a hajdani Müllerei-ben rendeztek be emlékmúzeumot. 1908-ban ennek teraszán álmodta meg Ady, Babits, Juhász Gyula, Balázs Béla, Ernőd Tamás, Dutka Ákos és Miklós Jutka A Holnap-ot, a modem magyar irodalom egyik legfontosabb antológiáját. Az Ady Emlékmúzeum anyagát a századforduló kalandos életű váradi polihisztora, Rozsnyai Kálmán kezdte összegyűjteni. író és műgyűjtő volt egy személyben, Oscar Wilde barátja, bohém világcsavargó. 1942-ben - tehát amikor Várad ismét Magyarországhoz tartozott - eladta féltve őrzött kincseit a városnak; a gyűjteményt Tabéry Géza író, Csinszka egykori vőlegénye rendszerezte, gyarapította. A hatalmas gesztenyefákkal körülölelt kávéházban Í955 novemberében nyílt meg az Ady Endre Emlékmúzeum. Dutka Ákos Budapestről verset, Petru Groza Bukarestből levelet küldött az avatásra. A múzeum előtti parkban 1957-ben állították fel Vetro Artúr Ady-mellszobrát. A mai látogatót a teraszról belépve Szervátiusz Tibor megrázó erejű, diófából faragott, ébenfekete Ády-feje fogadja. A vitrinekben és a falakon időrendben sorakoznak az Ady-relikviák. Az első eredeti kézirat: a Márkó király balladája a zilahi gimnázium önképzőköri füzetéből. Ezt képeslapok és levelek követik: édesanyjához Érmindszentre, Lédához Párizsba, Csinszkához Csúcsára. Majd újabb és újabb kincsek, huszonnyolc eredeti Ady-kézirat, köztük olyan versek, mint a Párisban járt az ősz, A paraszt Nyár, a Léda a kertben, az Álom a sétatérről, az Ember és Sátán vagy az Ésaiás könyvének margójára. Az utolsó tárlóban román írótársak magyarul írott vallomásai; Octavian Goga, Emil Isac, Iosif Vulcan baráti sorai. „Én, mint őszinte tisztelője - olvasom Emil Isac Érmindszentre címzett levelében - azon leszek, hogy testvéri szeretetben segítsem diadalra alkotásait a románok előtt.”
