Magyar Hírek, 1989 (42. évfolyam, 1-24. szám)

1989-10-01 / 19. szám

36 M. H.-INTERJÚ FALUDYVAL - DEMOKRÁCIÁRÓL ÉS VERSEKRŐL Egy reménykedő író Faludy György nevét évtizedeken át „nem illett" kiej­teni a hivatalos Magyarországon, ellenségnek számí­tott. Először a róla szóló portréfilm érkezett meg ta­valy, kisvártatva Villon-átköltése, azután ő is - valósá­gos diadalútra. Az őszi rövid vizit után idén tavasszal visszatért Budapestre.- Itt ülünk a kertben, ez egy bé­kés, szép kert. Igaz, nem a Rózsa­dombon van, noha rengetegszer el­­mondtad már, meg is írtad, hogy neked mindig az volt az álmod, hogy a Rózsadombon legyen majd egy kis házad, onnan szépen lesé­tálj a városba, lanárkodjál az egyetemen. Tanárságból is kijutott az egész világon, csak éppen Buda­pesten nem... De most a budai kert és a béke végül is megvan. Hogy vagy?- Hogy vagyok? Mindenki, aki megért valamit, amit nem várt, az bizonyos mértékig boldog ember­nek mondható. Azt hiszem, ez ta­lán a precíz felelet. Sokszor éltem meg azt, hogy az, amit nem vár­tam, és már nem is reméltem, vagy csak reméltem, de nem vár­tam, az beteljesedett. Az, hogy én Magyarországra jöhetek, nem­csak kurta látogatóba, hanem hosszabb időre, hogy itt egy kert­ben beszélgessünk, az teljesen le­hetetlen volt. Mint amilyen lehe­tetlennek tűnt Recsken, hogy va­laha egy szobám lesz, vagy gyufa lesz a zsebemben, vagy egy szé­ken ülök.- Közben azért, mint Villon Ha­­láltánc-balladájáhan áll, az évek szálltak, mint a percek...- Hát mit csináljak? Ez az egy, amihez semmilyen erő nincs hogy visszatartsa. Gyorsabban is szálltak el, mint gondoltam. Bár az ember mindig azt hiszi, hogy helytelen a mérce, mert amikor 20 éves, akkor az az érzése, hogy gyorsan múlik el az idő, pedig lassabban múlik, mint később. Később rettenetesen gyorsan pe­regnek az évek.- Ez a pesti tartózkodásra is igaz ? Gyorsan múlik az idöy- Igen. Nagyon gyorsan. Na­gyon gyorsan azért is, mert ebben a pillanatban sokkal több ese­mény van Pesten, mint másutt a világon. Lehet, hogy kellemes, le­het, hogy nem kellemes, lehet mind a kettő. De sokkal több ese­mény van. Torontóban sose törté­nik semmi.- Tudom, hogy politikáról nem szeretsz beszélni. Mégis, most itt élsz, jelen vagy. Hogyan látod a helyzetet ?- Ez rettenetesen nehéz kérdés. Mindenekelőtt azért nehéz kér­dés, mert nem tudok válaszolni rá. Rengeteg emberrel beszélek. Általában, durván szólva, ugyan­az a vélemény alakult ki bennük, mint bennem. Az, hogy hála a Szovjetunió Kommunista Pártja főtitkárának, egy olyan történel­mi helyzetbe kerültünk, ahol van valami reménység arra, hogy megvalósuljon egy demokrata Magyarország. Ez a remény sok­szor megvolt bennem. A papám jött azzal 1918. október 31-én, hogy ezt reméli. Én az ebédlőasz­tal alatt álltam és nagyon örültem neki, mert világos volt, hogy amit a papa mond, az valóra válik. Nem vált valóra. A következő al­kalom akkor volt, amikor 46-ban hazajöttem, és remélni lehetett azt, hogy egy demokrata Magyar­­ország alakul ki, mert miért ne alakulna ki? És azután persze jött a remény 56-ban. Tehát bizo­nyos mértékig az ember megszok­ta azt, hogy kétségbeejtő hely­zetek után a fordulatot örömmel üdvözölje és reménykedjék ben­ne.- Reményeid eddig viszont soha nem teljesültek be.- Magyarországot illetően so­se. Mindig csalódni kellett.- Mégis optimista vagy?- Igen, mert azt látom, hogy - ha szabad így mondanom - a mu­száj ebbe az irányba hajt, és a vi­lág is döntően megváltozott. Döntően, mert Európában többé szó nem lehet arról, hogy háború legyen egyes országok között. Az ember folyton azt kérdezi, hogy akkor mi az ördögnek tartunk hadseregeket, és miért csinálják az egyik rakétát a másik után, mi­ért költik erre a pénzt?- Magyarország számára azon­ban, valószínűleg, mégsem egy ilyen háború jelenti most a fő ve­­szélyt.- A legnagyobb fenyegető ve­szélyt valóban nem ez jelenti. Amit, nagyon érdekesen, itt a meglevő problémák árnyékában sokkal kevésbé éreznek, az a leve­gő és a föld elszennyeződése. Az egyik barátom köhögőgörcsöt ka­pott, amikor Torontóból ideérke­zett, úgyhogy 24 órai köhögés után vissza kellett mennie. Az alacsony oktánú benzinek és a teljes nemtörődömség miatt a szennyezés hatalmas.- Szóljunk még az említett re­ményekről! A demokratikus Ma­gyarország esélyeiről különbözőek a vélemények. Néha meg az az ér­zése az embernek, hogy a gyakran emlegetett demokrácia szinte jel­szóvá csupaszodik.- Egyszer írtam egy verset, hogy hogyan lehet demokráciát csinálni demokraták nélkül. Én nem állítom, hogy itt most nin-

Next

/
Thumbnails
Contents