Magyar Hírek, 1989 (42. évfolyam, 1-24. szám)

1989-10-01 / 19. szám

FOTÓ: BODNÁR JÁNOS

csenek demokraták, de azt állítom: rengeteg dolog, ami a demokráciával összefügg, az nincs meg, illetve nem is beszélünk róla. A jogérzék úgyszólván kihalt az utolsó évtizedekben Magyarországon! Nagy számmal vannak a legjobb indulatú emberek, akik jogról beszélnek és nem tudják, hogy az micsoda. Újra kell teremteni a nevelést ezen a téren. Angliában vagy Amerikában ilyen mértékig persze nem hiányzik a jogérzék. Ott az, ami nincs, az a

nevelés ügye. A nevelésben viszont összességében, úgy hiszem, Amerika és Anglia ebben a pillanatban még mindig rosszabb úton van, mint Magyarország. Itt most állandóan arról siránkoznak, hogy Európához kéne csatlakozni. Ha a csatlakozást politikailag értik, akkor rendben van, ehhez nem kívánok hozzászólni. De a szellemi, a kulturális csatlakozásra - az én nézetem szerint - nincs szükség, mert Európának mindig is része voltunk. Azok,

j.

M. H.-INTERJÚ 37

akik ezt meg akarták szüntetni, teljesen hasztalanul dolgoztak. Ha az ember itt megnézi a színházakat vagy általában az irodalmat és a szociális életet, akkor azt hiszi, hogy számos helyen a Nyugat tanulhatna Magyarországtól, és nem fordítva.- Vagyis kulturált ország vagyunk - szennyező, kultúrálatlanul viselkedő és főleg nehéz szituációkban kultúrálatlanul viselkedő emberekkel?- Ha összehasonlítjuk Magyarországot mondjuk Finnországgal az utolsó 50 évben, akkor Magyarország nagyon rosszul kerül ki ebből. Rosszul - hogy is mondjam - a hasonulásunkkal a balkáni állapotokhoz, a vérboszszú és a hasonlók tekintetében. Rengeteg baj van természetesen. Ennek ellenére én egy bizonyos akaratot látok az emberekben. Egy jobb idő emléke állandóan él, még akkor is, ha a múlt egyáltalán nem volt jobb. Véges-végig a reneszánszon például és azóta is mindig a római köztársaságnak az idejét emlegetik. A római köztársaság a legvéresebb pártharcok és a legdühödtebb imperializmus ideje volt. De aztán még rosszabb idők bearanyozták az emléket. Ahogy Horthy Miklós meg Ferenc József színaranyból látszik, ha Rákosi Mátyásra gondolunk. A nagy bajt én abban látom, hogy az utolsó 40 esztendőben önhibáján kivül nem fejlődhetett ki egy olyan, politikailag a dolgokhoz értő vezető generáció, amely 56-ban még megvolt.

A szerzetes rendekről beszéltem nemrég egy katolikus pap barátommal, aki velem volt Recsken. Azt mondta, hogy a gyógyító apácák, akik ingyenes kórházi szolgálatot végeznek, minden országban óriási áldást jelentenek. Ezeket a rendeket betiltotta Rákosi. Azok az apácák, akik még élnek közülük, 70-nél idősebbek, tehát kórházi ápolóknak nem alkalmasak. Több évtized is kell, amíg ezt lehet pótolni. Sajnos ez az egészre igaz. Igyekezetei és iparkodást kíván, ami azonban nézetem szerint nem lehetetlen. Portugália politikai múltjában épp annyi demokrácia van, mint