Magyar Hírek, 1989 (42. évfolyam, 1-24. szám)

1989-10-01 / 19. szám

28 MÚLTUNK, TÖRTÉNELMÜNK ORVOSOLNI A TÖRVÉNYSÉRTÉSEKET Recskiek szövetsége Vajon mi a titka? - kérdem magamban többször is, hallgatva megpróbáltatásainak sűrű sorát, amelyről szinte derűs hangon mesél, s nézem sima arcát, makulátlanul ősz fejét. Hogyan, miként őrizte meg magát ennyi viharban? Az 1922-es születésű Zimányi Tibor 1940 és 44 között a közgaz­dasági egyetemen tanult, és csak­hamar a diák-ellenállási mozga­lom egyik vezetője lett. 1944 de­cemberében ezért került a Margit körúti fegyházba.- Ez volt az iskola a későbbiek­hez - mondja. - Később, az And­­rássy út 60-ban ugyanilyen tech­nikával dolgoztak. Az egyetlen különbség az volt, hogy a Margit körúton a csendőrök tagbasza­kadt parasztgyerekek voltak, míg az Andrássy úton vékony, nyá­pic, városi fiúkkal találkoztam. Igaz, a gumibottal éppúgy tudtak bánni. 1945 januárjában egy bombá­zásnál megszökik, a Martinéin té­ren bujkál („ugyanabban az épü­letben, mint Kovács Imre, meg Cserépfalvi Imre”). A háború után bekapcsolódik a MADISZ munkájába, rövid ideig tagja a kommunista pártnak is, ám az el­ső szeminárium után kimarad. Ledoktorál és 1948-ban külföldi ösztöndíjat kér, Genfbe vagy Pá­rizsba készülne tanulni - amikor letartóztatják Budapesten, disszi­­dálási kísérlet címén. Később kémkedési vádat varrnak a nya­kába.- Monstre pert készítettek elő számos diák ellen, hogy ezzel alá­támasszák a régi professzori kar cseréjét az egyetemeken. De köz­bejött a Mindszenty-per, azután a Rajk-per és a mi ügyünk ehhez képest jelentéktelen volt. Később meg átszervezték az egyetemeket, és nem lett szükség a perre. Inter­náltak Kistarcsára, majd 1950- ben Recskre vittek. Majdnem négy év után, 127 fo­rinttal a zsebében szabadul. Ud­vari segédmunkás lesz Angyalföl­dön. Mosolyogva idézi élménye­it, miként fogadták végül maguk közé „a doktor urat” a nehéz fi­úk. Később kitanulja a villanyhe­gesztést, aztán emelkedés követ­kezik: egy vállalat propaganda­osztályán dolgozhat, majd az ál­lami gazdaságok beruházási elő­adója. 1956. október 23-a Mohá­cson éri - siet vissza Pestre. 25-én keveredik vissza és rögvest be­kapcsolódik a magyar értelmiség forradalmi bizottságának munká­jába. Tagja annak a küldöttség­nek, amely Nagy Imrét keresi fel, és ott van a Kilián laktanyában, amikor a hadsereg, a rendőrség és a felkelők alakulatai élére Ki­rály Bélát választják. Fel-is szólal - később ez lesz a veszte. Igaz, a tárgyaláson ezt nem tudják rábi­zonyítani, senki sem vall ellene. Van, aki arra emlékszik, hogy egy fehér hajú ember beszélt, van aki arra, hogy egy hosszúkás arcú, van aki azt mondja, hogy egy szürke ruhás.- Az ítéletben, amit fölolvastak ez állt: „mozaikszerűen bizonyí­tást nyert." Páratlan jogi kifeje­zés! Az ítéletet azonban soha nem kapta meg, ma sem adják, elol­vasná, de nem találják. Öt évet kapott. Az ítélet egyébként 1958 augusztusában hangzott el, őri­zetbe 57 májusában vették. 14 hó­napot töltött magánzárkában.- Ettől mindenki rettentően félt, azt hitte, hogy bedilizik. Én viszont jól éreztem magam, sen­kihez sem kellett alkalmazkod­nom. Regényrészieteket idéztem fel és könyvet írtam fejben. Az Andrássy út 60-hoz képest való­ságos üdülés volt. 1960-ban szabadul, az április 4-i amnesztiával. Egy szövetke­zethez kerül fröccsöntőnek, dél­előttönként ott dolgozik, délután pedig fordít. („Az Országos For­dító Irodában dolgozott egy volt recski társam, ő segített hozzá a munkához. Kellett a szellemi te­vékenység.”) Később pénzügyi osztályvezető, majd főkönyvelő. Ma is aktív. Priuszát, mint kis büntetést, 1970-ben törlik. „Az öt év kis időnek számított...” - jegyzi meg. 1988. szeptember 16-án alakít­ja meg a Recski Szövetséget.- A hazai szövetséget - teszi hozzá. - Külföldön már csaknem egy évtizede működik a recskiek szövetsége, amely nagy szolgála­tot tett, hogy ébren tartsa ügyün­ket. Sztáray Zoltán, a szövetség ügyvezetője - ő Kaliforniában él - nemzetközi fórumokhoz és ha­zai politikusokhoz fordult az egy­kori kényszermunkások érdeké­ben.- Hányán vannak a recskiek?- Magyarországon 320-an, a külföldiek számát nem tudjuk pontosan, körülbelül 150-en le­hetnek. Rengetegen meghaltak. A kor miatt is, meg a megpróbál­tatások, a maradandó egészség­­károsodás miatt is.- Összesen hányán voltak Recs­­ken?-Mintegy 1500-an. 1300-an dolgoztak a kőbányában és 1953. március 26-án hoztak még 200- 250 vasutast. Őket tőlünk elkülö­nítve tartották. A vasút teljesít­ménye akkoriban romlott, s ezért lefogták a régi gárdát. Természe­tesen hatalmas öngól volt ez is, persze, hogy a vasút még jobban lezüllött.- Mit szeretne elérni a Recski Szövetség ?

Next

/
Thumbnails
Contents