Magyar Hírek, 1989 (42. évfolyam, 1-24. szám)
1989-10-01 / 19. szám
MÚLTUNK. TÖRTÉNELMÜNK 29- Két nagy követelésünk van. Az egyik, hogy a Recsken töltött időt számítsák be a nyugdíjalapba. Ez most végre megtörtént. A belügyminisztérium ebben a kérdésben elfogadja szövetségünk igazolását, lévén, hogy a mi nyilvántartásunk a pontosabb. A másik követelésünk a rehabilitáció, erkölcsi, politikai és anyagi értelemben. Az erkölcsi-politikai rehabilitációt az jelentené, hogy az Országgyűlés hozzon olyan törvényt, amelyben elítéli az 1945 után történt összes törvénysértést, köztük a recski kényszermunkásokkal történteket. Azt akarjuk, hogy ez név szerint is történjen meg, ez jelenjen meg a hivatalos közlönyben és vagy az akkori, a régi munkahely, vagy az utolsó ugyancsak kapjon erről értesítést.- A követelés első része teljesen érthető. De miért van szükség a munkahely értesítésére?- Hogy mindenkinek a környezete hivatalos formában is tudomást szerezhessen arról: ezt az embert ártatlanul ítélték el, ártatlanul szenvedett. Sokunkban bujkálnak még nehéz érzések. Tudom például, hogy többen nem mertek jelentkezni nálunk. Félnek. S van olyan is, aki jelentkezett, de kérte, hogy ne a lakására küldjük a rendezvényeinkre szóló meghívót. Szabadulása után nősült, felnőtt gyerekei vannak, de még a családjának sem merte bevallani, hogy mi történt vele...- Mit jelent az anyagi rehabilitáció?- Felkértük a Pénzügykutató R. T.-t, számítsa ki az 1950 és 53 közötti munkabérek mai értékét. Segédmunkás, szakmunkás, értelmiségi kategóriákban kértük ezt, de csak egyetlen közös átlagot tudtak szolgáltatni, ez havonta nettó 11 ezer forint. Ez jár a fogságban töltött időre. Ide tartozik még a fogság utáni hátrányos elhelyezkedési lehetőségekből származó veszteség, ami, tudom, nehezen tárgyiasítható és az egyéb, nem vagyoni kár, mint például az egészségromlás. Ezeket csak egyedileg lehet elbírálni.- Hol tart most a rehabilitáció ?-A törvény előkészítése folyamatban van, a Parlament elé ter-Benkö Zoltánt, a Parasztpárt egykori ifjúsági vezetőjét kötötték legtöbbször gúzsba Recsken. Hogy ez hogyan történt, egy dokumentumfilmben is bemutatta jesztik. Mi azt szeretnénk, ha erre még az idén kerülne sor. Az anyagi kártérítéssel kapcsolatban azonban ellenvetéseket is hallottunk, sokan a költségvetés gondjait emlegetik. A nehézségeket mi is ismerjük, de ugyanakkor azt is tudjuk, hogy minden rendszernek van pénze arra, amit fontosnak tart. Több ezer forintos nyugdíjkiegészítést adtak például egy sor embernek olyan címen, hogy „részt vett az ellenforradalom leverésében”. Most, 56 átértékelése után tessék csak belegondolni, milyen fura a helyzet ebben a tekintetben ! De mi nem akarjuk ezt a pénzt elvenni. Csak ha sokallják a kérésünket, beszéljenek erről is. A magyar Minisztertanácsnál működik például a „különleges ellátások csoportja”. Kértük, hozzák nyilvánosságra, milyen összeg felett rendelkezik, kik és mit kaptak tőle. S ha végképp nem tudják az egész járandóságunkat kifizetni, akkor vagy járadékosítsák az összeget, vagy pedig 30 százalékát adják oda készpénzben, a többit pedig kamatozó kötvényben.- A külföldön élő egykori recskiekre is vonatkozik ez?-Természetesen, mindezeknek külföldön élő társainkra is vonatkozniuk kell.- Úgy hírlik, hogy újabban nem csupán a recskiek ügyeivel foglalkoznak.-Szövetségünk nemrég kiterjesztette tevékenységét a hazai kitelepítések áldozataira és a volt hadifoglyokra. Azokra, akik a hadműveletek megszűnte után kerültek fogságba, és kint elítélték őket - általában 10-25 évre, amiből azután 9-11 évet le is ültek. Ide tartoznak még az ún. jóvátételi munkások is, akiket kényszermunkára hurcoltak el.- Mi vezette Önöket, hogy a szövetség tevékenységét kiterjesszék ebbe az irányba ?-Sok szemrehányás ért bennünket, hogy csak magunkkal foglalkozunk. Végül beláttuk: mi sem lehetünk nyugodtak, amíg van Magyarországon olyan réteg, amellyel szemben nem orvosolták a törvénysértéseket. „ r .
