Magyar Hírek, 1989 (42. évfolyam, 1-24. szám)

1989-10-01 / 19. szám

1956. október 23-án este a Parlament előtt fotó-.mti sen. A felkelőcsoportok nagy­részt könnyű gyalogsági fegyve­rekkel és a szovjetektől zsákmá­nyolt lövegekkel voltak felszerel­ve, amiket nagyrészt nem tudtak kezelni. Rajtuk kívül, én úgy tu­dom, hogy csak egy honvédegy­ség vett részt, mégpedig Soroksá­ron, amely komoly veszteséget okozott a felderítés nélkül az úton befelé haladó, harckocsikon és páncélszállító gépjárműveken ülő ávósoknak és oroszoknak.- Tehát van egy széttagolt, góc­­szerű védelem, amelynek fegyverze­te lényegesen alatta marad a nehéz­­fegyverekkel felvonuló szovjet egy­ségeknek. Ennek ellenére a felszá­molása nem két napig, hanem több mint egy hétig tartott.- Az mindig is úgy volt, hogy azok vannak előnyben, akik is­merik a terepet, és akiknek van­nak motivációik. Akik november 4-én bejöttek, új csapatok voltak, és ki sem ismerték magukat a vá­rosban.-A november 7-iki moszkvai fo­gadáson, a nyugati országok részé­ről egyedül megjelenő svéd nagykö­vetnek Hruscsov elmondta, hogy fa­siszta veszély és fehérterror indo­kolta a szovjet beavatkozást. Ez ko­moly hivatkozási alap volt?- Minden felfordulás, minden forradalom kivált bizonyos réte­gekből olyan szenvedélyeket, amelyek nem korlátozhatók, és történnek sajnálatos események. Történelmi példák sorát említhet­jük, hogy 1848 szeptemberében a pest-budai hajóhídon a feldühö­dött tömeg meglincselte Lamberg tábornokot, vagy a nagy francia forradalomban 1792 augusztusá­ban a Tuilleriákat védő svájci gárdát, miután az már letette a fegyvert, de nem volt mentes a lincselésektől az 1917-es orosz forradalom sem. Vagy gondol­junk arra, hogy Prága népe hogy viselkedett a németekkel 1945. május 9-én, amikor már kapitu­lált a helyőrség, és hasonló atro­citásokról tudunk Párizsból. Nem egyedi, különleges dolog te­hát az, ami népítélet vonatkozá­sában Magyarországon történt. De nézzük a tényeket! Megpró­báltam összeállítani a hazai fehér könyvek alapján, hogy hány em­ber esett a lincseléseknek áldoza­tul, és összesen 27 vagy 28 főt ta­láltam, ebből 13 fő esik a Köztár­saság téri csata után lezajlott ese-A KÖRÜLMÉNYEK HATALMA 25 ményekre. Vidéken három helyen voltak népítéletek. Mosonmagyaróváron három határőrtisztet lincselt meg a tö­meg. Ennek előzménye az, hogy a határőrlaktanya előtti térre fel­vonuló békés, fegyvertelen tö­megbe beletüzeltek és mintegy száz ember halálát okozták. Mis­kolcon - ahol hét embert lincsel­tek meg - a pártházból lőttek be­le a tömegbe. Ózdon három em­bert lincseltek meg. Ott is a ható­ság előzőleg provokálta a töme­get. Budapesten egy helyről tu­dunk, ahol azért fogtak el valakit, mert barna cipője és Dózsa-mele­­gítője alapján ávósnak nézték. Ez Tóth ávéhás százados volt, akit az Aradi utca és a Nagykörút sar­kán felakasztottak. Mindez nyil­ván annak a következménye, hogy október 25-e után elsősor­ban a Parlament előtti vérengzés miatt, nagyon benne volt az em­berekben az ávósok elleni gyűlö­let. Október 31 -tői kezdve - és ez fontos - azonban sehol az ország­ban lincselésre nem került sor. Október végére a konszolidáló­dás felé fordult a helyzet, mert a kormány, a felkelőcsoportok és a szabad sajtó is elítélték az ilyes­mit.- Igaz az a sokszor hallott állí­tás, hogy a felkelők előirányozták, miszerint a november 4-ével kezdő­dő héten különböző feketelisták alapján leszámolnak a kommunis­tákkal?- Ez egyszerűen nem igaz! No­vember 5-re ki volt tűzve, hogy az országban mindenütt felveszik a munkát, és feketelisták nem vol­tak. Arról volt csupán szó, hogy az ügyészség felszólította azokat a volt ávósokat, akik úgy gondol­ják, hogy nincsenek biztonság­ban, jöjjenek be az ügyészségre, ott kivizsgálják az ügyüket, és közben védelmet kapnak. Általá­ban az volt a tendencia, hogy aki­nek valami félnivalója van, az számoljon azzal, hogy szabad bí­róság elé fog kerülni. De az állí­tólagos feketelista, meg vérmezői kivégzés és hasonló rémhírek csak az 1957-ben és 1958-ban kia­dott budapesti fehér könyvek szerzőinek fantáziájában léteztek. PUSZTASZERI LÁSZLÓ T

Next

/
Thumbnails
Contents