Magyar Hírek, 1989 (42. évfolyam, 1-24. szám)
1989-02-06 / 3. szám
Erős bástya a béke frontján. A törvénysértések évei Magyarországon Az 1945 elején szovjet emigrációból hazatért Rákosicsoport a „szalámitaktika" címen ismert nyílt és burkolt támadások sorozatát indította a fiatal magyar demokrácia ellen, majd 1947/48-ban, az 1929-es sztálini puccshoz hasonló fordulattal, kisajátította a hatalmat. Ezt követően kiépült a Rákosi-Gerő-Farkas-Révai-féle vezetés nyílt terrors és tömeges megfélemlítésre alapozott személyi diktatúrája. A gigantomániás iparfejlesztés, a paraszti lakosság tömegeit megalázó agrárpolitika és a törvénysértések mellett legfőbb jellemzője volt ennek a torzult hatalomnak az úgynevezett személyi kultusz, a bölcs és csalhatatlan atyai „Vezér" mértéktelen és visszataszító ünneplése. A hatalom öntömjénezésének jelszavaként ekkor keletkezett az a Rákositól származó mondás, hogy „Magyarország nem kis rés, hanem erős bástya a béke frontján." Az elmúlt időszakban megszaporodtak azok a memoárok, cikkek, rádió- és televízióinterjúk, melyekben a maga teljességében, az átélt megpróbáltatások valóságos bemutatásával tárul fel előttünk az 1956-os eseményekbe torkolló folyamat. Vannak, akik az „ötvenes évek” címkével illetik, vannak akik a koncepciós perek korának, s nem kevesen vannak olyanok is, akik magyarországi „börtönvilágnak” nevezik ezt az időszakot. Az állampolgárok szabad akaratnyilvánítását Kelet-Közép-Európában a sztálinizmus minimálisra csökkentette. Ekkor bontakoztak ki azok a folyamatok, amelyek e térség szinte valamennyi országában a személyi kultusszal párosulva, a törvénytelenségekhez elvezettek. Hosszúhosszú éveken át alig lehetett írni, beszélni a politikai gyilkosságokról, a kitelepítésekről, az internálótáborokról. A múltra azonban fátylat borítani nem lehet. Generációk következnek egymás után, s joggal kérdik a határokon innen és túl, hogy mi történt, hogyan és miképp következhetett be mindez. A válaszok előbb a távolban fogalmazódtak meg. Ezek közül is az egyik legmegrázóbb és legigazabb a Rajkper egyik, titokban elítélt résztvevőjének, Szász Bélának a könyve, a „Minden kényszer nélkül”. Erre a könyvre azért hivatkozunk, mert kötelességünk a nemzeti történelem egészével, annak tragikus útvesztéseivel is szembenézni. Eljárás háromnegyed millió ember ellen Azok a tömeges törvényszegések, amelyek 1949 májusát követően Magyarországon bekövetkeztek, egy adminisztratív-igazságügyi folyamat végakkordjai voltak. Egy olyan téves és végeredményében bűnös politikai döntés következményei, amelynek egyik legfőbb jellemzője az volt, hogy a hatalomgyakorlásban a legdöntőbb tényezőnek tekintett politikai rendőrségi tevékenységre épített, s a bűnüldözés során szélsőséges indulatokkal tarkított akciók váltották egymást. Milyen adatokkal rendelkezünk ezekről az eljárásokról, amelyek egy korszak politikai gyakorlatának jelzői? Ezúttal nem foglalkozunk az 1949 utáni - ezreket érintő - törvénysértő internálással, a Budapestről 1951 tavaszán-nyarán kitelepített 13 670 ember sorsával, az azt megelőző hetekben-hónapokban „önként” vidékre települt további ezrekkel, a nagyvárosok és a déli határsáv lakosságának - történetileg még feltáratlan - ki- és áttelepítésével, az országgyűlés mentelmi bizottságának „működésképtelensége” miatt lefogott honatyákkal. Mindezt számításon kívül hagyva, 1950 és 1953 között sajátos képet mutat a bírósági eljárás alá vont vádlottak létszáma. Az ún. „ötvenes évek” igazságszolgáltatásában az MDP II. kongresszusának esztendeje, 1951 a meghatározó. Négy év alatt 781 552 személy ellen indítottak eljárást. Bírósági eljárás alá vont vádlottak Év Létszám (fő) Index 1950=100 Növekedés (+) és csökkenés (—) az előző év %-ában 1950 203 669 100 — 1951 212 512 104,2 + 4,2 1952 195 098 95,7- 8,5 1953 170 273 83,6-12,1 Vállalati dekoráció 1949-ben, Sztálin 70. születésnapjára tkktfl SZTÁLIN/ „ uimn FMBER KÍVÁNSÁGA. SZÁLLJON HOZZAD WNTFLHER GALAMB.ÉLJ SOKÁIG BOLGSESEN SZERETETBENI A bíróságok négy esztendő leforgása alatt 459 741 személyt marasztaltak el, azaz a bíróság elé állítottak 58,8%-át. Szemben a bűncselekmények számának alakulását érzékeltető adatokkal, az elítéltek számának vizsgálata azt mutatja, hogy noha abszolút számban 1952-ben már csökkent a bíróság elé állítottak száma, de közöttük nő az elmarasztaltaké. A18 éven felüli jogerősen elítéltek Év Létszám (fő) Index 1950=100 Növekedés (+) és csökkenés (-) az előző év %-ában 1950 98 052 100 — 1951 125 650 128,1 + 28,1 1952 134 471 137,1 + 9,0 1953 101 568 103,5-33,6 A helyzet a későbbiekben sem változott. 1952 és 1955 között az 1,1 millió feljelentésből és vizsgálatból 516 ezer vádiratot állítottak össze. Kerekítve az adatokat, az átlagosnál „több” elítélt társadalmi tulajdon elleni bűntettet (67 ezer), árdrágítást (12 ezer), munkafegyelem-sértést (10 ezer), politikai bűncselekményt (7 ezer) követett el. A meghurcolt és elítélt állampolgárok közül azonban kiemelkedtek a mezőgazdaság különböző ágazataiban dolgozók. 1950— 1953 között 102 450 főt ítéltek el a közellátás érdekeit veszélyeztető bűncselekmények miatt. Egyes források arról tesznek említést, hogy 1948-1955 között kb. 400 ezer parasztot ítéltek el. A legszűkebb politikai vezetés számára 6
