Magyar Hírek, 1989 (42. évfolyam, 1-24. szám)

1989-10-01 / 19. szám

■I POSTALÁDÁNKBÓL ^ ~ ~ ~ 5r \ .............■ t— A Magyar Hírek postarovata az olva­sók fóruma. A szer­kesztőség ugyanak­kor fenntartja a jogot, hogy a beérkezett le­veleket rövidített for­mában közölje. Otthonlétem alatt be­csületes munkámmal ke­restem meg a kenyerem, nem voltam korrupt, csak bérből és fizetésből éltem. Hogy egy kis félretett pén­zem is legyen, túlórákat vállaltam, úgy spóroltam. Kijövetelemkor természe­tesen minden megszűnt; fel kellett „égetnem" min­dent magam körül, szemé­lyes vagyontárgyaimat ott­hon kellett hagynom, la­kásom, állásom, nyugdíj­­jogosultságom, minden, ami a magyar földhöz ilyen vonatkozásban kö­tött megszűnt; mert a ma­gyar törvények erre lehe­tőséget nem adnak. Igaz, most már van lehetőség, hangzatos a cím: „lakás Magyarországon”! Ez olyan, mint a mézesma­dzag. Ha annyi pénzem lenne, mint amennyit kér­nek csak a használati jo­gért, akkor inkább a lakó­helyemhez közel keresnék villát. Mert egy ingatlant gondozni is kell, nemcsak élvezni, s itt legalább ak­kor vagyok, ameddig nya­ralok, és senki sem köti majd ki, hogy milyen kö­rülmények között élhetek lakhatási jogommal... Nagyon bántó, hogy a nyugati állampolgárokat s a nyugati magyarokat fe­jősteheneknek nézik a nagy valutaéhségben. Ha valaki itt tehetősebb, az bizony nemcsak úgy hullt az ölébe, egész életében keményen, többszörös energiával küzdött meg azért az egzisztenciáért, amit jelenleg élvez. De ez nem jelenti azt, hogy fene­ketlen mélységű a zsebe, ahonnan csak szórhatja a pénzét. Bizony, a magya­rok legnagyobb része nul­láról indult, sokszor nem is a szakmájában dolgo­zott, amíg végre képzettsé­gének megfelelő állást ta­lált. Nem a hatalmi pozí­cióját használta fel szemé­lyes luxusigényeinek, vagy egyszerűen igényei­nek kielégítésére, hanem verejtékével építette fel életművét. DR. BONANI GIANNE PROF. TAMÁS-TARR MELINDA FERRARA. OLASZORSZÁG A Magyar Híreken ke­resztül is figyelemmel kí­sérem az örvendetes, ígé­retes magyarországi válto­zásokat. Bízunk abban, hogy a megindult demok­ratizálási, liberalizálási fo­lyamat, a tervezett új al­kotmány, a jogállam ki­alakítása előbb-utóbb el kell vezessen oda, hogy a külföldön élő kettős ál­lampolgárságú magyarok számára eltörlik a vízum­­kényszert. Mi, külföldön élő, kettős állampolgár­sággal bíró magyarok, gondolom joggal remél­hetjük az új magyar veze­téstől, hogy mihamarabb megszünteti azt a lehetet­len és jogsértő állapotot, ami még ez idő szerint fennáll: hogy csak vízum­mal és korlátozott ideig tartózkodhat a kettős ál­lampolgárságú, külföldön élő magyar Magyarorszá­gon - amelynek szintén a polgára. Ha megkönnyíte­­nék, feegyszerűsítenék a hazautazást, az otthontar­tózkodást, az még jobban elmélyítené a külföldön élő magyarokkal a kap­csolatot, a kötődést az óhazához, a szülőföldhöz. DR. FARAGÓ LÁSZLÓ WI1.SON, AUSZTRÁLIA Örömmel, de szoron­gással nézzük, hogy oda­haza mennyi változás tör­ténik villámgyorsasággal. Csak egyet nem lehet megváltoztatni, pedig ez lenne a legfontosabb; ez a kölcsönös bizalom. Ami­kor a Rákosi-zenekart a történelem és a népakarat eltörölte a magyar élet színpadáról, akkor a főze­nészeket szétszórták, de csodálatos módon mind­egyiket felfelé buktatták. Volt, aki a címét változtat­ta meg, volt aki a szakmá­ját, de mindegyik a saját villáját mentette, no meg a sofőrös autóját és mind­egyik tovább csépelte az imperialistákat és az ő „disszidens” cinkostársai­kat. A hatvanas és hetvenes években New Yorkban majdnem minden magyar rendezvényen ott voltam, ahol nemzetünk nagyjai­ról valaki mindig megem­lékezett, a New York-i és philadelphiai magyar rá­dióadások hétről hétre megszólaltatták a magyar­ság szellemi nagyjait, a magyar újságok személyes riportokat és esszéket kö­zöltek. Erről hétről hétre minden magyar tudott - csak a Rákosi-zenekar cincogó brácsásai dugták fejüket a homokba. Cleve­­landban minden ősszel megtartotta a Magyar Tár­saság az évi kongresszu­sát, amelyen a szabad vi­lág magyar tudósai, mér­nökei, jogászai jelentek meg és mindenről és min­denkiről megemlékeztek. ERVIN G. SZILVA HOLLYWOOD, USA Joseph Lövinger olva­sói levele nem más, mint gyűlölködő irodalom, amit nem lett volna sza­bad közölniük, legalábbis olyan formában nem. Fa­sizmussal (és ez már hosz­­szú ideje divat, hogy a magyarokat mindenért és minden oldalról lehet rug­dosni) még a harmadik, negyedik generációt is le­het vádolni. Joseph Lö­vinger ezt írja: „Tudomá­sul kell venni azt a szomo­rú tényt, hogy ami Ma­gyarországon történt, azért a magyar nép fele­lős! Nem lehetett volna a magyar nép aktív és őszin­te segitsége nélkül, pár hét alatt hatszázezer embert bevagonírozni és halálba küldeni.” Ez a leírás, így, nagyon hamis. Ezek szerint akkor Rákosi tetteiért a magyar­­országi zsidóság felelős? Ismerek embereket, akik zsidókat bújtattak és segí­tettek a német megszállás után, és amikor a németek már mindent a kezükbe vettek, csak azután indult meg az elhurcolás. Sőt Eichmannak kellett Buda­pestre jönnie, hogy azt megszervezze. Magyaror­szág gyűrűben volt. Se­merre nem tudott a fenye­getett embereknek utat nyitni. Az oroszok sem nagyon siettek Magyaror­szág felé. SOÓS LAJOS NEW YORK. USA Szüleimmel 1929 év vé­gén érkeztünk Montevide­­óba. Akkor én 16 éves vol­tam. Férjem nagy magyar. Ő Debrecen közelében, én Újpesten születtem. Itt is­merkedtünk és házasod­tunk. A gyermekeink: ket­tő, fiú és leány, jól beszél­nek magyarul. Férjem és én is fiatal korunkban több színdarabban szere­peltünk, felsorolok egy párat: Elcserélt ember, Érettségi, Illatszertár, Já­nos, Mindennek ára van, Liliomfi, Fekete szárú cse­resznye, Ördög, Ember a híd alatt. Nekem az Elcse­rélt ember nagyon a szí­vemhez nőtt, lefordítot­tam spanyol nyelvre. Ha minden jól megy, ez év te­lén elő fogjuk adni a Ma­gyar Otthonban. Úgy tudom, a Magyar Hírek sem tud arról, hogy az uruguayi himnuszt egy magyar származású zene­szerző zenésitette meg; Debali József Ferenc. 1791-ben született Ma­gyarországon, klarinétvir­tuóz volt. Magyarorszá­gon zenét tanult, majd Itá­liában képezte tovább ma­gát. 1837-ben érkezett Uruguayba családjával. Sok műve maradt hátra: vallási fantáziák, duók, tánczenék. A paraguayi himnusznak is ő a szerző­je. Több fia volt, az egyik a Montevideóban szüle­tett József. Ő örökölte ap­ja zenei tehetségét. TRAKÁL BF.LÁNÉ BÁNYAI ETELKA MONTEVIDEO, URUGUAY A nővérem, aki Phila­delphiában él, elküldte a

Next

/
Thumbnails
Contents