Magyar Hírek, 1989 (42. évfolyam, 1-24. szám)

1989-02-06 / 3. szám

Széles, akadálymentes magyar-magyar kapcsolatot szorgalmaz az MSZMP Politikai Bizottsága

csoport foglalta össze. Ezt követte egy szélesebb konzultáció a közös gondolkodás és cselekvés jegyében. Mindenekelőtt azokat a problémákat igyekeztünk részletesen megvizsgálni, amelyek akadályozzák a magyarmagyar párbeszédet. Sok vita és alapos mérlegelés eredményeképpen jött létre az előterjesztés. Ez is tükrözi egyébként a magyar politikai szemlélet változását: érdemi vitát csak a döntés előkészítése előtt lehet folytatni, nem pedig a döntés után. A termékeny műhelyvitában egyebek között olyan személyiségek is részt vettek, mint Pungor Ernő, Lőrincze Lajos, Czine Mihály, Köteles Pál, Für Lajos, Bíró Zoltán, Pomogáts Béla, Görömbei András, Pálfy G. István, Ács Zoltán, Randé Jenő, vagy a Magyar Hírek főszerkesztője. Mint a névsor mutatja, olyanok is, akik az elmúlt évtizedekben önként vállalva különösen sokat tettek a magyar-magyar viszony ápolásáért. Ez irányú nemes munkálkodásukat a hivatalos politika a múltban sokszor nem támogatta, sőt esetenként megtorolta. Mára ez a helyzet alapvetően megváltozott.

I- Melyek voltak az előterjesztés és a vita legfontosabb tartalmi elemei? Egyáltalán: beszélhet-e erről, avagy bizalmas dokumentumról van szó?- Ha a külföldi magyarsághoz fűződő kapcsolat fejlesztése társadalmi feladat, akkor a dokumentum természetesen nem hagyható titokban. Nincs is miért titkolóznunk. A Nyugaton élő magyarságnak is tisztában kell lennie azzal, mik a szándékaink, nehogy sandaságot sejtsen.

Tartalmilag fontosnak tartom az elemző résznek azt a megállapítását, hogy az utóbbi években a nyugati magyarság és a „hivatalos” politika közötti bizalmatlanság masszív falai omlottak le. Ez jórészt annak a következménye, hogy külpolitikánkban alapvető fordulat következett be a szomszédos országok magyarságához fűződő viszonyt illetően. Évtizedeket késve bár, de az elmúlt években a magyar párt és kormány egyre határozottabban vállalta a kiállást a magyar nemzetiségek mellett, ha kellett, felemelte tiltakozó szavát. Erőfeszítéseket tett és tesz az erdélyi magyarság valamennyiünket aggasztó tragikus sorsának javulásáért, a fervszerű felmorzsolás, az asszimiláció megfékezéséért.

Fontos szerepet játszott a közeledésben a felerősödő hazai demokratizálódási folyamat is. A pluralizálódás nyomán a nyugati magyarság is úgy érzi, hogy bővülnek a kapcsolattartás lehetőségei.

I- Szavaiból úgy tűnik, hogy nincs megkülönböztetés magyar és magyar között, hiszen egymás mellett szerepel a szórványmagyarság és a kisebbségi magyarság kérdése.- Személy szerint én ezt tartom a legnagyobb vívmánynak. A szomszédos országokban élő magyar nemzetiségeknek, a Magyarországon élő nemzeti kisebbségeknek és a nyugaton élő magyaroknak az óhazához, a nemzethez való viszonyát egységes elvek alapján ítéljük meg.

I- Szó esett-e a nyugati magyarsággal való gazdasági együttműködésről is?- Szó esett róla, de nem ez volt a központi kérdés. Véleményem szerint ez így helyes. A kapcsolattartás központi eleme ugyanis nem a gazdasági együttműködés, hanem az olyan bizalommal teli légkör megteremtése, amelyben a nyugati magyarság képviselői maguk keresik, miként járulhatnának hozzá a magyar gazdaság stabilizálásához, az óhaza boldogulásához, úgy, hogy tudatában vannak új hazájuk iránti kötelességüknek is. Legalább annyira számítunk a nyugati magyarság szellemi tőkéjére, mint az esetleges beruházásokra. Ennek a részvételnek, szellemi hozzájárulásnak pedig számos fontos összetevője van, lényeges például az egyházak közötti kapcsolatok erősítése is.- Ezt úgy lehet érteni, hogy a Politikai Bizottság érintette az egyházi kapcsolatok szerepét is?- Igen, különös figyelmet szentelt nekik, de nem a régi beidegződések alapján. Az MSZMP nem kíván többé beleszólni a magyar egyházak életébe. Egyetlen joga és kötelessége van csupán: tisztelettel fölhívni a magyarországi egyházak figyelmét a nyugati felekezetekkel való kapcsolatok erősítésére, szélesítésére. Sajnos, nagyon sokáig kellő figyelem nélkül maradt, hogy a magyar kultúra megőrzésében szerte a világon milyen nagy, sőt meghatározó szerepet töltenek be az egyházak.

A következő években Magyarországon az egyházak autonómiája nőni fog, és ez tovább bővíti mozgásterüket a nyugati magyar egyházakkal való közvetlen, akadályok nélküli kapcsolatépítésben.- Foglalkozott-e a politikai testület a nyugati magyarság részéről többször is kifogásolt problémákkal? Gondolok itt olyanokra, amelyekről Ön is sűrűn olvashat postarovatunkban: bürokratikus előírások, a bejelentkezési kötelezettség, az ingatlanvásárlás akadályai, a nyugati magyar nyelvű sajtótermékek hazai terjesztésének korlátái, hogy csak néhányat említsek.- Lényeges változásokat irányoztunk elő. De én is ismerem a hazai ügyintézés sajnálatos lassúságát, azt, hogy gyakorta nem kellő gyorsasággal ültetjük át az elveket a gyakorlatba. Ezért nem szeretnék megalapozatlan várakozásokat kelteni. Hangsúlyozni kívánom ugyanakkor: a politikai szándék az, hogy a nyugati magyarsággal való kapcsolatokat sokszor fékező, sőt mérgező adminisztratív jelenségeket számoljuk fel.

Ami a bejelentkezést illeti, új szabályozás készül, hogy az utazót ne terhelje formaságok intézése, ez a szállásadó feladata legyen. A határőrség és a vámőrség a jövőben nagyobb udvariasságra, a méltatlan eljárások, az olykor túlbuzgóságból vagy régi beidegződésekből fakadó incidensek elkerülésére törekszik. Ez természetesen valamennyi Magyarországra beutazó külföldire vonatkozik.

Ami az ingatlanvásárlás lehetőségét illeti, jelenleg a Pénzügyminisztérium illetékesei vizsgálják a kérdést. Meg kell hogy mondjam, többen ellenzik, azzal érvelnek, hogy tartani lehet az ország kiárusításától. Másfelől viszont a társasági törvény nyomán szembe kell néznünk a vegyes vállalati rendszer elterjedésével. Ez pedig, ha tetszik, ha nem, szükségessé teszi majd a nyugatiak ingatlanvásárlásait. Véleményem szerint ez a kérdés belátható időn belül megoldódik. Ami pedig a nyugati magyarság sajtótermékeinek és általában szellemi termékeinek magyarországi hozzáférhetőségét illeti, ez régóta jogos igény, s a tilalmakat joggal sérelmezik a nyugati magyarok is. Elképzelhető, hogy már a közeli jövőben megjelenhetnek Magyarországon a Nyugaton kiadott művek. Egyetlen feltétel van, s ebben nem teszünk engedményt: a művek nem lehetnek fajüldöző, fasiszta tartalmúak.

I- Vagyis például az 1956-ról szóló munkák akadály nélkül bekerülhetnek az országba?- A határok egyre inkább tágulni látszanak. Már most is mind szélesebben el lehet olvasni a ma még tabutémaként kezelt 1956-tal foglalkozó műveket. Az Országos Széchényi Könyvtárban már ma is szabadon hozzáférhetők, a nyugati magyar nyelvű lapokkal együtt. Az 1956-os események értékelését illetően nyilván a jövőben is fennmaradnak a véleménykülönbségek. Nem szabad ugyanakkor megengedni, hogy azok komoly akadályai legyenek a nyugati magyarság és a hivatalos magyar politika közti kapcsolatoknak. Az lenne a jó, ha a történelemről folyó vitákat indulatoktól mentesen szakmai, tudományos fórumokra terelhetnénk át. Szeretném egyébként megjegyezni, több évtizedes mulasztást pótolunk azzal, hogy Nagy Imre és társai temetésére, az általános civilizációs normáknak megfelelően, a közeljövőben sor kerül.

I- Hogyan érintik az újszerű megközelítések az MVSZ tevékenységét? Egyáltalán: kit és mire kötelezhet egy ilyen állásfoglalás ?- Ha csak az elvek lennének újak, keveset érne a határozat. Az állásfoglalás ajánlásokat tartalmaz mind a kormányzat, mind pedig a társadalmi szervezetek számára. A tervek megvalósítása döntően nem párt- és csak részben kormányzati feladat, sok munka vár az egyesületekre, a különböző társadalmi szervezetekre, elsősorban az MVSZ-re. A jelenlegi politika ösztönzi a Magyarok Világszövetségét: valóban világszövetség legyen, hogy az egész világon segítse a párbeszédet a sokfelé szétszóródott nemzet fiai között - különös figyelemmel a szomszédos országokban élő magyar nemzetiségekre. A Szövetségnek elő kell mozdítania a magyarok egymásra találását, érdemi párbeszédét. A mostani állásfoglalás nyomán egyszer és mindenkorra megszűnik a Magyarok Világszövetségének kormányzati kötődése, s - a január közepén elfogadott egyesülési törvény szellemében - az MVSZ szervezetileg teljesen önállóvá válik: lényegében újjáalakul.

I- Tehát nem lesz a Külügyminisztérium amolyan meghoszszabbított keze, ahogy nemegyszer felrótták neki?- Az észrevétel csak részben volt megalapozott, hiszen az utóbbi években a Külügyminisztérium már nem szólt bele a szervezet tevékenységébe. Most viszont az MVSZ olyan társadalmi szervezet lesz, amely megalkotja saját alapszabályzatát. Önálló tevékenységének egyetlen ésszerű korlátja az, hogy ne sértse az Alkotmányt. A szervezet elnökségére vár az a munka, hogy újragondolja a kapcsolatépítés feladatait, azt, hogy milyen irányokat szab tevékenységének.

Egyébként a Magyarok Világszövetsége elnökségével a közeljövőben Pozsgay Imre, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, e kérdésben is illetékes államminiszter ismerteti, hogy az MSZMP vezetése a Nyugaton élő magyarokhoz fűződő kapcsolatainkban milyen elveket vall.

I- Mindez netán az állami támogatás megszüntetését is jelenti?- Nem, az MVSZ ezután is részesül a költségvetési támogatásból. Nyugat-Európában a hasonlójellegű társadalmi szervezetek ugyancsak kapnak állami támogatást. Az MSZMP, de ismereteim szerint a kormányzat is, kiemelt társadalmi szervezetnek tekinti a Magyarok Világszövetségét, és fontosnak tartja olyan feltételek biztosítását, hogy betölthesse szerepét a magyar-magyar kapcsolatok építésében. Ugyanakkor az MVSZ-nek, mint más magyarországi egyesületeknek is, fokoznia kell gazdasági jellegű tevékenységét itthon és a határokon kívül, annak érdekében, hogy egyre inkább a saját lábára álljon.

H. Gy.

5