Magyar Hírek, 1989 (42. évfolyam, 1-24. szám)
1989-09-15 / 18. szám
38 MÚLTÚNK, TÖRTÉNELMÜNK____________________________________________________ FEJEZETEK ERDÉLY TÖRTÉNETÉBŐL Vili. A középkori Erdély építészete Az előző beszélgetésekben szót ejtettünk a magyar honfoglalásról, Erdély benépesüléséről, a szász majd a román lakosság megjelenéséről. Most szóljunk a középkori Erdély művelődéstörténetéről, mindenekelőtt az építkezésekről. Entz Géza professzortól kérdezzük: 1- Hogyan alakult az erdélyi építkezés a kereszténységre térítés után ?- A kereszténységre való áttérés nagy változást jelentett és kiterjedt az élet egészére. Hogy mást ne is említsünk, a nomadizálást az állandó település váltotta fel. Nemcsak vallásváltozásról van tehát szó, hanem egy teljes életforma megváltozásáról.- Tudjuk, hogy Erdély, a magyar királyságnak ez a legkeletibb része, közvetlenül érintkezett az ortodoxiával, amely a kereszténységen belül a nyugati, római vallástól sok vonatkozásban eltérő kulturális fejlődést jelentett. Arról is beszéltünk már, hogy a gyula és környezete, még István király előtt, Bizáncban keresztelkedett meg. A későbbi évszázadokban pedig az Erdélybe költözött románság is ezt az ortodox kultúrát képviselte. Volt-e ennek hatása az erdélyi egyházi építkezés alakulására?- Az erdélyi kultúra, benne az építkezés kezdettől fogva a legszorosabban beletartozott a középkori Magyarország általános műveltségébe. Bizonyos sajátságai természetesen voltak, de ez nem az ortodox hatásból eredt. A gyula uralma egyébként rövid ideig tartott, 1003-ban Szent István megfosztotta őt méltóságától, sőt el is fogta, úgy hogy az ortodoxiának erről a vonalról való beütése nem vált lehetővé. Amikor azután a románok megjelentek Erdélyben, ők valóban ortodoxok voltak és azok is maradtak. De ők mint elsősorban pásztor nép, a hegyek közt éltek, vándoroltak, így állandó jellegű épületeket nem emeltek. Csak a XIII. században van róla biztos tudomásunk, hogy részben letelepedtek, elsősorban a hátszegi medencében. Itt nagyon szép középkori ortodox templomaik maradtak fenn, gondolok elsősorban Demsusra, Zejkfalvára, Guraszádára, mindegyik XIII. századi, a guraszádairól meg éppen egészen pontosan tudjuk, hogy 1280 után épült, ekkor kapta meg ugyanis a földesura - aki az Ákos nemzetségből való volt - az engedélyt, hogy oda románokat telepíthessen. A templom már nekik épült, egész szerkezete mutatja, hogy bizánci rítusra készült.- Tehát az Ákos nemzetségből való földesúr, aki nyilván magyar és katolikus volt, román jobbágyainak görögkeleti templomot épített.- Ezek szerint igen. És megfigyelhető, hogy a XIV. században Erdély középső részén is egymás után megjelennek ezek a templomok, a XV. században pedig már az északi részeken is megtaláljuk őket.- Ezt a, mondhatjuk, keleties stílust mindvégig csak az ortodox templomok képviselik, vagy ez átterjedt a katolikus magyar és szász templomokra is?- Inkább fordítva történt a dolog, a görögkeleti templomépítészet vett át katolikus, nyugati stíluselemeket. Jól mutatja ezt az orlyaboldogfalvi nagyon szép, technikailag is magas színvonalú művészettel megalkotott templom, amely a XIII. század második felében épült. Ugyanezek az építészeti elemek jelennek meg azután Zejkfalván. De különböző nyugati jellegű díszítőelemek megjelennek más ortodox templomokon is. Az ortodoxia építkezéseinek a Balkánon található stílusjellegzetességei ebben az időben Erdélyben még nem találhatók.- Ha már az építkezési stílusoknál tartunk: Erdély végig követte a nyugat-európai nagy stílusáramlatokat a középkorban? Tehát Magyarországhoz hasonlóan itt is találkozunk a templomokban a román majd a gótikus stílussal, korszakunk legvégén pedig a már kezdődő reneszánsszal?- Ez teljesen így volt. A falusi templomoknál ezt kevésbé lehet megállapítani, a XI-XII. századból említések sem igen maradtak falusi templomokról. A XIII. században viszont egyszerre nagy építkezési kampány indul a falun. A két nagy terület a Szamos völgye és a Maros völgye. Az elsőnél a centrum Kolozsvár, amely ispánsági székhely is, a másodiknál Gyulafehérvár, szintén ispánsági központ. Gyulafehérváron ekkor már áll az első székesegyház, amely a XI. század végéig biztosan megépült, hiszen a püspökség nem nélkülözhette az állandó anyagból való épületet. Kolozsmonostoron pedig a legutóbbi ásatások során kiderült, hogy ott volt egy korai, legalább XII. századi bazilika, mégpedig a későbbi apátsági épület helyén. Arra épült azután rá egy kerek templom a XIII. században. Nagyon érdekes az is, hogy a XIV. század végén az egyik perben kolozsmonostori polgárok egyöntetűen azt vallották, hogy a kolozsmonostori templom korábbi, régebbi a kolozsvárinál.
