Magyar Hírek, 1989 (42. évfolyam, 1-24. szám)

1989-09-15 / 18. szám

MÚLTUNK, TÖRTÉNELMÜNK 39

2 3- Ebből azt következtethetjük, hogy Erdélynek volt egy kulturális központja, amely az egész területre kisugárzott, és ez Kolozsmonostor volt?- Ezt nem állíthatjuk, mert nincs rá megfelelő bizonyítékunk. Kolozsvárott honfoglaláskori temetőket tártak fel, bent a városban, lovas sírokat. Kolozsvárt tehát nem lehet kihagyni és a központot egyszerűen áttenni Kolozsmonostorra. Kolozsmonostoron ami megmaradt, az XIV. századi, akkorra pedig már réges-régen kialakult a román kori építkezés, a várakban és a templomokban is.-És volt-e a későbbi időben, amikorról már inkább vannak adataink, egy központnak nevezhető hely Erdélyben ?- A későbbi időben Kolozsvár

1. A brassói fekete templom

2. Erdély középkori határvára, a vöröstoronyi Latorvár, a 14. századból

3. A király tulajdonában levő Sebesvár romjai a 13. századból

is és Gyulafehérvár is biztos, hogy központ volt. Kolozsvár kezdetben ispánsági központ volt, azután a XIII. század végén V. István király átadta a várost az erdélyi püspöknek, Monoszló nembeli Péternek, aki ott építkezett; ennek nyomait már megtalálták másodlagos kövekkel. A kolozsvári építkezések hatása Kalotaszeg felé, a különböző falusi templomok maradványaiban teljesen jól követhető. Gyulafehérvárnál hasonló, messzebbre is ható kisugárzásról beszélhetünk. Egy harmadik központ is kialakult Kercen. A kerci ciszterci apátság, amelyet 1202-ben Imre király alapított, és amely a XIII. század folyamán nagy és jellegzetes építkezési műhellyel rendelkezett. A kerci apátság épületei ma már részben romok, de a templom szentélye megmaradt, ma is használják, s ugyanezt a formát megtaláljuk másutt is, olyan helyeken, amelyek a királylyal valamiféle kapcsolatban voltak. így például a szász kiváltságos területen, Brassóban, Szászsebesen, Besztercén, a sóbányaterületen, amelyik szintén királyi tulajdon volt, így Széken, Halmágyon. A kerci műhely kisugárzása tehát megfogható, kimutatható.-Az elmondottakból mintha az

következnék, hogy a magyar területnek az építkezésben megmutatkozó kultúrája nem választható el a később beköltöző szászok templomai által tükrözött kultúrától...- De igen. Tudniillik a szászok olyan területről jöttek, nyugatról, a Rajna és a Mosel völgyéből, amely jóval előbbre volt főleg a városi fejlődésben, a polgárság kialakulásában, mint Erdély. A betelepült szászok 1224-ben nagy és különleges kiváltságokat kaptak, amelyek csak őket illették és ezeknek a birtokában kifejleszthették a saját építkezésüket. Ez annyiban különbözik a magyar területektől, hogy náluk már háromhajós bazilikák épültek, amelyek sem a magyar területeken, sem a románok által lassan megszállt területeken nem találhatók, ott egyhajós templomokat építettek, egyszerűbb szerkezettel és egyszerűbb díszítéssel. Ez a háromhajós bazilikamegoldás elválasztja a XIII. századi szász és magyar építkezést. A XIII. század második felében a szászoknak már szinte nem is kellett építkezniük, mert mindent felépítettek korábban, ezért a szász építkezés csak a XIV. században folytatódik, most már megyei területen, Küküllő megyében.- És az úgynevezett erődtemplomok, amelyek szinte csak a szász földön találhatók Erdélyben, ezek mikor jöttek létre?- Az erődtemplomok már sokkal későbbiek, 1380-ból Nagy Lajos királynak van egy oklevele, amelyben a Brassótól nem meszsze levő Földvár templomának a faláról, tehát a kerítés faláról szól, mondván, hogy aki oda bemenekül, az ott sérthetetlen, tehát nem lehet letartóztatni. Ez egy nagyon korai említés, a templomerődítés igazi korszaka a XV. század második fele, amikor ez az állandó török beütések miatt szükségessé vált. A védekezés érdekében egyrészt magát a templomot is erődítették, azonkívül kőfalat épitettek a templom köré, és így a templomok szinte kis várakká alakultak. Ide bemenekülhettek a kis település lakói, de távolabbról is befogadhattak menekülőket.

BENDA KÁLMÁN