Magyar Hírek, 1989 (42. évfolyam, 1-24. szám)

1989-09-15 / 18. szám

HAZAI KÖRKÉP 27

vallomását Dobos László. - "Benczédi Sándor műtermében egy kis szoborra lettem figyelmes, amely egy székely parasztot ábrázol, amint meghajlik a rendőr előtt. Úgy éreztem, ez szinte egy kor jelképe is lehetne. Ez a gondolat azóta is él bennem. Eddigi könyveim főleg történelmi háttérnek (Földönfutók, Egy szál ingben, Sodrásban), a csehszlovákiai magyar nép történelmét taglalják. Az Engedelmével az emberi tartás erkölcsi mibenlétét, erejét és sokszoros megcsúfolását, megalázását mutatja be.- Előadásában kiemelte, hogy a nemzeti kisebbségek jogai nélkül nem lehet európai demokrácia, és az MVSZ-nek is vállalnia kell ezért a harcot. A Magyar Híreknek milyen szerepet szánna ebben ?- Nem voltam rendszeres olvasója a Magyar Híreknek, mert nem jutok hozzá. Az utóbbi néhány számot átnézve, jó érzéssel láttam a felírást: A Magyarok Világlapja. Ennek azért örülök, mert véleményem szerint az MVSZ-nek egy nagyon erős, reprezentatív, világszínvonalú lapra van szüksége, és a Magyar Hírek utolsó számai már ezt a szándékot tükrözik. A hozzászólásomban is elmondtam, hogy a világban szétszórtan élő magyarok egymás közötti információja hallatlanul szegény. Az MVSZ és az Anyanyelvi Konferencia munkája az információs hálózat kialakítása nélkül szétszórt beszéd a pusztában. A megtermelt szellemi értékek felmutatása, regisztrálása s az a teljesítmény, amelyet a külföldön élő magyarság képvisel, a magyarság része, be kell tehát épüljön a tudatunkba.

Csehszlovákiában a több mint félmillió magyarnak nincs egy olyan lapja, amely velük foglalkozna, nemzetiségben gondolkodna és kellően tájékoztatna. Számos hasznos esemény zajlik, amelyről még a szomszédos városban sem tudnak. A Magyar Hírek ebben is segíthetne, hiszen még a Kárpát-medencén belül sem tudunk egymásról. A kárpátaljai magyar legfeljebb Magyarországon keresztül tudja, hogy mi történik Szlovákiában vagy Jugoszláviában. Az új világlap a nyugati világba is vihetné a rólunk

szóló, nekünk pedig a róluk szóló híreket.

Mit szeretnél látni az óhazában?

Vajon mi az, ami a kanadai magyar gyerekeket érdekelné, ha egy nyári kirándulást tennének Magyarországra, szüleik, illetve nagyszüleik szülőföldjére? Erről a rendkívül érdekes kérdésről beszélt Csapó Margit, aki már tizenkilenc esztendeje a British Columbia Egyetem pszichológia professzora.- Hogyan jutott eszébe, hogy éppen ezzel a témával foglalkozzék?- Érdekes módon az ötletet az adta, hogy az egyik korábbi Anyanyelvi Konferencián sokat vitatkoztunk azon, milyen program felelne meg legjobban a külföldön élő magyar származású gyerekeknek a nyári táborokban. Nos, akkor meglehetősen szélsőséges vélemények is elhangzottak, és én elhatároztam, hogy utánajárok ennek a kérdésnek, s a legilletékesebbeket, magukat a gyerekeket kérdezem meg.- Hol és hogyan végezte ezt a vizsgálatot?- Kanadában köztudottan sokféle nemzetiségű ember él együtt, s így jónak láttam, ha ott végzek felmérést. Több vancouveri iskolába is elmentem, s mintegy ezerháromszáz gyereket kérdeztem meg, akik összesen huszonöt nemzetiséget képviseltek, többségük azonban már Kanadában született. Természetesen a megkérdezettek között szép számmal voltak olyanok is, akik magyar szülőktől vagy nagyszülőktől származtak.- És milyen válaszokat kapott a gyerekektől arra a kérdésre, hogy mire lennének kíváncsiak szüleik, nagy szüleik szülőföldjén ?- Az első helyen szerepelt az életmód kérdése, vagyis a gyerekek elsősorban arra kíváncsiak,

hogyan élnek a számukra idegen vagy csak kevéssé ismert országban az emberek, és főleg hogyan élnek a gyerekek. A második helyen említették, hogy milyen gondokkal küszködnek az emberek egy-egy országban. A rangsorban a harmadik helyet foglalta el az iskolával kapcsolatos kérdéskör. Ezután következett a munkalehetőségek kérdése, majd mindjárt ezután a zene, az ének, a tánc. A gyerekek kifejtették, hogy nemcsak a népi zene és a néptánc érdekelné őket, hanem az is, mi a könnyűzenei sláger az illető országban, és hogyan táncolnak a fiatalok a diszkóban.- Milyen korú gyerekek voltak a megkérdezettek ?- Két korcsoportot kérdeztünk meg: 8-12 éveseket és 13-17 éveseket. Válaszaik közt lényeges eltérés nem volt. Természetesen a kisebbek arra is kíváncsiak lennének, hogyan játszanak az illető országban a gyerekek, mi történik, ha játék közben összevesznek. A nagyobbakat pedig az érdekelte különösképpen, milyen viselkedési szokások vannak érvényben szüleik, illetve nagyszüleik szülőhazájában. Érdekes módon mindkét korcsoport élénken érdeklődik bizonyos környezetvédelmi kérdések iránt, a nagyobbak azt szeretnék megtudni, mit tesz az illető ország a táj- és környezetvédelemért, a kisebbek pedig azt, melyek a védett növények, állatok. Végül, de nem utolsósorban azt kértük a megkérdezett gyerekektől, állítsanak össze maguknak egy ideális programot erre az esetleges nyári látogatásra. A többség meg sem említette a nyelvtanulást, a tantermi foglalkozásokat. Viszont a túlnyomó többség úgy vélekedett, hogy a legjobb az lenne, ha ezt a nyári pár hetet úgy tölthetnék el az idegen országban, hogy fele időre egy helybéli család befogadná őket, a másik félidőben pedig hátizsákosán járnák az országot.-A fenti kívánság a magyar származású gyerekek szájából is elhangzott ?- Természetesen. Különben nem hoztam volna szóba az Anyanyelvi Konferencián. Abban a reményben tettem ezt, hogy a felmérés tapasztalatait a ma-