Magyar Hírek, 1989 (42. évfolyam, 1-24. szám)
1989-09-15 / 18. szám
26 HAZAI KÖRKÉP Arcok es gondolatok Anyanyelvi Konferenciáról a VI. Mint már lapunkban beszámoltunk róla, idén augusztusban hatodik alkalommal tanácskozott az Anyanyelvi Konferencia. A Kecskeméten megtartott összejövetel ezúttal is jó alkalmat kínált arra, hogy a különböző országokban élő magyarok képviselői beszámoljanak egymásnak a nyelv- és kultúramegőrzés sajátos gondjairól és eredményeiről. Megkértünk néhány résztvevőt, mondaná el, mi az, ami mostanában leginkább foglalkoztatja. Még fel lehet ébreszteni a magyarságtudatot... Az egyik ohiói egyetem politológusprofesszora, Ludányi András első ízben vett részt az Anyanyelvi Konferencián. Felszólalásában a fiatal nemzedék magyarságtudatáról szólt. Vajon honnan szerezte tapasztalatait?- Egész életemet a szórványmagyarság körében éltem le. Ötesztendős voltam, amikor szüleim elhagyták Magyarországot és kilenc, amikor letelepedtünk az Egyesült Államokban. Rendszeresen részt vettem a portlandi, majd az adai magyar nyári egyetemeken, úgy is mint szervező. Jelenleg az egyik amerikai magyar szervezet titkára vagyok. Azé a szervezeté, amely az úgynevezett Itt-Ott találkozókról nevezetes.- Ezek szerint állandó kapcsolata van magyar származású amerikaiakkal, köztük fiatalokkal is. Hogyan ítéli meg az ő magyarságtudatukat?- Ha őszinte akarok lenni, azt kell mondanom, hogy válságban van ez a magyarságtudat. A fiatalokat oly sok hatás éri: a televízió és különböző szórakozási lehetőségek, hogy nem nagyon jut idejük komoly dolgokra. Ennek ellenére nem vagyok teljesen borúlátó, hiszen minden találkozón, összejövetelen akad néhány olyan fiatal is, akiben még fel lehet ébreszteni a magyarságtudatot. Szomorú, hogy éppen a magyar kisebbségek szorongatott helyzete kelti mostanában fel a Fiatalok érdeklődését a magyarság sorsa iránt. A fiatalok nálunk is, mint mindenütt a világon, célokat, feladatokat keresnek maguknak. A magyar kisebbség érdekeiért szívesen tennének valamit, akár missziót is vállalnának érdekükben.- Mint említette, részese volt a portlandi és az adai nyári egyetemnek is. Ez két különböző nyári egyetem ?- Az igazság az, hogy ez a nyári sorozat 1974—79-ig Portlandban volt, majd ’80-85-ben Adába helyeztük át a színhelyét, abba az egyetemi kisvárosba, ahol én is tanítok. ’85 óta megszűnt ez a lehetőség, de feltett szándékunk, hogy hamarosan felélesztjük a tanfolyamot. Számos olyan pozitív tapasztalatot szereztünk ezeken a nyári egyetemeken, amelyekért érdemes akár áldozatokat is vállalni.- Nem volt elég jelentkező a kurzusokra ?- Nem kifejezetten ezért szűnt meg, inkább amiatt, hogy arra gondoltunk: ma már olyan könynyű eljutni Magyarországra és itt a helyszínen elmélyülni a magyar kultúrában, hogy talán felesleges egy amerikai kisvárosban magyar nyári egyetemet szervezni. De aztán rájöttünk, hogy folytatnunk kell ezeket a kurzusokat, hiszen a Fiatalok érdeklődését fel kell kelteni Magyarország iránt, csak miután egy kis ízelítőt kaptak a magyar kultúrából, jönnek Magyarországra. Tudni kell még, hogy a diákoknak csupán egy része volt magyar származású, a többiek más nemzetiségűek, illetve amerikaiak voltak. A Kárpát-medencén belül sem tudunk egymásról Az Anyanyelvi Konferencia talán legsikeresebb előadását a pozsonyi magyar író, Dobos László tartotta. Egyetértéssel fogadták azt a véleményét, hogy a magyarság történelme során még sohasem volt ennyire atomizált, s ez kényszerítőleg kell hasson az összmagyarságban való gondolkodásra. A magyar kisebbségek helyzete - hangoztatta ő is - az anyanemzet közérzetét is befolyásolja. Az Engedelmével című elbeszéléskötetével is erre akart rádöbbenteni.- Ez a kárörvendő, kényszerű meghajlás évekkel ezelőtt vésődött belém Kolozsváron - kezdi
