Magyar Hírek, 1989 (42. évfolyam, 1-24. szám)

1989-09-15 / 18. szám

•í POSTALÁDÁNKBÓL \ P.O.W-52014 ,_o * «üüApvs5V V V a * X "A Magyar Hírek postarovata az olva­sók fóruma. A szer­kesztőség ugyanak­kor fenntartja a jogot, hogy a beérkezett le­veleket rövidített for­mában közölje. Huszonegy évi szolgálat után nagytiszteletű Dr. Komjáthy Aladár elbú­csúzott a montreali refor­mátus gyülekezettől és a montreali magyarságtól. Alapító lelkipásztorunk, néhai Fehér Mihály nyomdokain járva Kom­játhy Aladár mindent megtett, hogy Montreal ne csak erős, élő gyüleke­zetként maradjon meg, de magyarságszolgálatáért is a térképre kerüljön. Szol­gálata alatt valósult meg a szoros református-katoli­kus együttműködés, a ha­zai írókkal, művészekkel való kapcsolatteremtés, a kisebbségekért való mun­kálkodás, a McGill Egye­temen a magyar tanszék. Tisztánlátását, bölcs prag­matizmusát nemcsak a magyar, de az angolszász és holland világban is is­merték, becsülték. Mind a református gyülekezet, mind pedig a montreali magyarság szomorúan vette tudomásul egy kor­szak zárulását. Isten segítségével rövid időn belül a presbitérium megtalálta a méltó utódot Nitsch Gábor cartereti (New Jersey, USA) lelki­­pásztor személyében. Vá­rakozással és új erővel ké­szülünk egy újabb „mont­reali fejezet” megírására. IFJ. TŐKÉS ISTVÁN MONTREAL, KANADA A kanadai Vancouver­ben lévő magyar szerveze­tek: a Magyar Kulturális Egyesület, az Erdélyi Kul­turális Egyesület, a Ma­gyarok Nagyasszonya r. kát. és Kálvin János ref. egyházak összefogásában működött „Erdélyi Se­gélyakció” 18 512 dollár összeget juttatott haza az erdélyi menekültekkel foglalkozó katolikus és re­formátus egyházi szervek­nek. PUNGOR ISTVÁN, a bizottság pénztárosa VANCOUVER, KANADA Örömmel tapasztaltam, hogy Budán a házak elől eltűnt a méteresre nőtt vadnövényzet, de még mindig vannak helyek, ahol ezzel nem törődnek. Ha a házak lakóit nem sérti a gazos ház eleje, mi­ért nem lehet törvényileg rákényszeríteni a lakókat vagy a házmestert az ut­cák, a házak elejének rendbehozatására? Szem­beötlő jelenség az is, hogy sehol sincs papírgyűjtésre alkalmas tároló. Pocsékol­nak a papírral, az elhasz­nált újságokat szemétbe dobják, pedig nemzetgaz­dálkodási szempontból óriási megtakarítást jelen­tene az újrafelhasználás. Itt, Svédországban min­den hulladékot hasznosí­tanak, pedig tudvalévőén gazdaságilag jobban áll az ország, mint Magyaror­szág - de a takarékosság­nak a nép is közvetlen hasznát látja. Pl. a háztar­tási papírok árát a szor­galmas gyűjtés folytán erősen le tudnák csökken­teni. Magyarországi ismerős köreimben is sok megdöb­bentő esetre lettem figyel­mes. Van olyan személy, aki titkárnői minősége mellett egy munkaidő alatt (8 óra) két helyről kapja a fizetést. A főmun­kahelyén a munkája olyan kevés, hogy mellette 7 órát más munkával tud tölteni főnöke jóváhagyá­sával, és onnan is kapja - feketén - a fizetést. így 8 óra alatt dupla fizetéshez jut. Adóellenőr, aki szor­galmas, 14 órákat is dol­gozik privát személyek adókönyvelésével, így ma­gas jövedelemhez jut. Hogy a saját adóját le­­csökkenthesse, a munka­óráit és így keresetét szét­szortírozza a családtagjai között, mintha azok is dolgoznának. Ugyancsak szembeötlő eset, hogy a vállalatok igazgatói a magas fizeté­sük mellett óriási prémiu­mokat vesznek fel „jó munkájukért”. Ez itt ná­lunk ismeretlen fogalom. Miért kapja akkor a ma­gas fizetését? így nem cso­da, hogy az ország nehéz gazdasági helyzetbe ke­rült. STERKÓCZY MAGDOLNA HELSINGBORG, SVÉDORSZÁG Nagy Imre temetése na­gyon felzaklatott. Mint „menekült”, harminchá­rom éve nem láttam hazá­mat. Nehéz leírni a szám­­űzöttek sorsát. Talán a Mikes Kelemenről írt versből kellene idéznem. Amikor kölyök voltam a húszas években mint kis­cserkész egy elvet tanul­tam: „Megteszek min­dent, ami tőlem telik”. Ezt az elvet következetesen betartottam. Úgy az 1944- es ellenállási mozgalom­ban, mint az 1956-os for­radalomban részt vettem. Veres Péter második pa­­rancsőrtisztje voltam 1947-48-ban. 1948 no­vemberében „menesztet­tek”, nyugdíjba helyeztek (mondjam magyarul: ki­rúgtak) a honvédségből. Századosi nyugdijammal a magyar állam még min­dig tartozik. A papír sze­rint csak negyvenöt éves kor után fizethető. Most hetvenéves vagyok. Nem a pénz fontos, hanem az elv, amiért mindig harcol­tam. KELEMEN BÉLA WILLOWDALE, KANADA Megdöbbenéssel olvas­tam Joseph Lövinger ol­vasói levelét. Az 1967-es hatnapos arab-izraeli há­ború első napján telefo­non ajánlottam szolgála­taimat Dél-Walesből a londoni toborzóirodának, hogy egy nép szándékolt kiirtása ellen fegyvert fog­jak. Mellékesen megjegy­zem, hogy római katolikus vagyok. Lövinger úr az egész magyar népet vádolja ak­tív és őszinte együttműkö­déssel a nácikkal. A világ­háború előzményei és ki­bontakozása bizonyítják, hogy még az iparositott nagyhatalmak is próbál­koztak egyezkedni Hitler­rel, vagy „megérteni” (Chamberlain majd jóval később Daladier), . vagy szerződést kötni (Molo­­tov-Ribbentrop paktum), vagy félreállni, mint az USA. Magyarország sem hadseregét, sem egyenru­hán kívüli állampolgárait nem volt képes kivonni a nácik szándékainak végze­tes következményei alól. A magyar nép azonban nem őrjöngött a Führe­­rért, mint az „ezeréves bi­rodalom” apraja-nagyja, tehát nem is keíl neki az erkölcsi megtisztulás mea culpa formaságait a világ nyilvánosságának német módra előadni. HEGEDŰS IMRE SWANSEA, NAGY-BRITANNTA Egyik korábbi számuk­ban megírtam a bejelent­kezéssel és a rendőrökkel elszenvedett kellemetlen­ségeimet. Idén, mikor is­mét Magyarországra láto­gattam, örömmel láttam a változásokat. A bejelent­kezés a tanács ügyfélfoga­dó irodájában gyorsan és udvariasan folyt le. Két­szer állított meg rendőr vezetés közben, mert ott fordultam, ahol nem sza­bad. Jogos lett volna a büntetés. Mégis, amerikai jogosítványomból látva, hogy nyilván idegenek az európai jelzések számom­ra, mindkét rendőr csak udvariasan megmagyaráz­ta a hibát, és óvatosságra intve elengedett. Hegyes­halomnál az udvariasság úgy a vámosok, mint a ha­tárőrök részéről kifogásta­lan. Ez komoly javulás a múlt szokásával szemben. Csak így tovább! DR. TOCZAUER TIBOR TARZANA, USA Tudatom Önökkel, hogy a Mindszenty Ott­honban megalakult a Ma­gyar Táncház, ahol széki, mezőségi és dunántúli né­pi táncokat tanulunk és táncolunk. Tervbe van vé­ve még más magyar nép­tánc is. Egy-egy est két­órás, jelenleg minden má­sodik vasárnap van tartva, és ha lesz elég látogatott­ság, később hetenként tartjuk.

Next

/
Thumbnails
Contents