Magyar Hírek, 1989 (42. évfolyam, 1-24. szám)
1989-09-01 / 17. szám
36 SAJTÓTÜKÖR A katolikus egyház ■ ■ ■ *mn M mmB jovojerol >Iag>ar Vmzoi Az elmúlt negyven év alatt súlyos károk keletkeztek nemcsak a gazdaságban, az emberi lelkekben is. Az 50-es évek elején az állam arra kényszeritette az egyházak vezetőit, hogy egyezséget kössenek vele - olvassuk a Hazafias Népfront napilapjában, „A vallási törvény fölösleges” című interjúban. A vagyonától, iskoláitól, az utánpótlástól, sajtótermékeitől megfosztott egyházak a Rákosi-, majd a Kádár-rendszer kiszolgálói lettek. Az interjúban Várszegi Asztrik esztergomi segédpüspök, a pannonhalmi bencés szerzetesrend tanára szólt terveiről és a magyar katolikus egyház jövőjéről.- Összességében az a feladatom, hogy olyan papokat, szerzeteseket, laikusokat neveljek, akik alkalmasak az egyház, a hívek szolgálatára. Ezeket nem lehet szétválasztani, mivel katolikusnak lenni azt jelenti, hogy egyetemesnek kell lenni, hogy igent kell mondani minden pozitív törekvésre. Nálunk most egy nyugateurópai típusú megújuló egyházra van szükség - folytatja a napilap által reformpüspöknek nevezett Várszegi Asztrik. - A magyar egyház mindig is feudális vonásokat hordozott; ezek megszüntetésében és a megújulásban elsősorban a világi keresztényekre, értelmiségiekre szeretnénk támaszkodni.- A nemrégiben megszüntetett Állami Egyházügyi Hivatal szükségtelen és haszontalan volt - véli az interjúalany. - Az általa képviselt irányt kényszerpályának nevezném. Mindezt az egyház túlélte, de ennek igen nagy ára volt: tönkrementünk. A hívek naivak voltak, nagyon sok embert fel kellett világosítani arról, hogy az Állami Egyházügyi Hivatalban nem tisztelendő urak, hanem megbizható elvtársak ülnek. A Mindszenty-ügyről a következőket mondja Várszegi Asztrik: A katolikus egyház sohasem ítélte el a hercegprímást. A rehabilitálást az államnak kell megtennie. Egyértelműen koncepciós per folyt ellene. A legutóbbi püspökkari konferencián Paskai László bíboros érsek úr megbízást adott nekem arra, hogy az Egyháztörténeti Bizottság kezdje el összegyűjteni mindazok nevét, akiket 1945 után papi hivatásukért bántalmazás ért. Terveink között szerepel, hogy emléktáblával örökítjük meg a zsidókat, üldözötteket mentő Angelo Rottának, az utolsó vatikáni pápai követnek a nevét. Erdélyi magyar autonómia HITEL „Erdélyi magyar autonómia” címmel Pomogáts Béla irodalomtörténész, az Erdélyi Szövetség új társelnöke tanulmányát közli a független irodalmi, társadalmi, kritikai lap. Az erdélyi magyarság két évtizedes történelme során többször megfogalmazódott az a felismerés, hogy az erőszakos asszimilációval szemben csakis a nemzetiségi önkormányzat adhat védelmet - mutat rá a szerző. - A történelmi Magyarország utolsó óráiban Jászi Oszkár, a Károlyi-kormány nemzetiségi minisztere a nemzeti autonómiák rendszerére kívánta felépíteni a magyar államot, s a román nemzeti párt vele egyezkedő vezérei is autonómiát ígértek Erdély nem román népeinek. Ezt kívánta az 1918. december 22-én Kolozsvárott összehívott népgyűlés is. A Jászi-féle autonómiák tervezete elkésett, és a kolozsvári határozatok is papíron maradtak: Erdély sorsát a fegyverek döntötték el, és döntésüket a párizsi békerendszer szentesítette. A magyar kisebbség közjogi helyzetét - írja Pomogáts Béla -, elvben a Gyulafehérvári Határozatok, és a párizsi békeszerződéseket kiegészítő kisebbségi megállapodások szabták meg. A határozatok 3. szakasza így ír: „Teljes nemzeti szabadságot az összes együttlakó népeknek. Minden nép képviseleti jogot kap az ország törvényhozói és kormányzói testületéiben, számarányának megfelelően.” Az 1919. december 19-én Párizsban aláírt kisebbségi szerződés kimondja: „Románia hozzájárul ahhoz, hogy az erdélyi székely és szász közületeknek a román állam ellenőrzése mellett vallási és tanügyi kérdt^ekben helyi önkormányzatot en-Iskolaügy Erdélyben A nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium jelenéről, a romániai magyar iskolaügyről közöl elgondolkodtató riportot László Albert tollából - a Minisztertanács napilapja. A figyelemfelkeltő cím - „Leszünk elegen, akik maradunk...” - arra utal, hogy Erdélyben is vannak olyan magyar értelmiségiek, akik minden nehézség dacára elítélik a menekülőket és az otthonmaradást választják. gedélyezzen.” E határozatok megvalósítására sohasem került sor. A kisebbségi autonómia eszméje a második világháborút követő néhány évben sem szűnt meg. Ä Petru Groza-féle kormányzás viszonylag türelmes légkörében több nemzetiségi intézmény is létrejött (Magyar Népi Szövetség, Nemzetiségi írószövetség, Kolozsvári Bolyai Tudományegyetem). Elképzelhető - véli Pomogáts Béla -, hogy a nemzetiség javára tett engedményeknek csak taktikai jelentősége volt, hogy általuk a párizsi békekonferencia rendelkezéseit befolyásolja a román politika. A trianoni országhatárok helyreállítása és a kisebbségvédelmi rendszer feladása után minden tekintetben elakadt a nemzetiségi önkormányzat kiépítésének folyamata, megindult a létrehozott intézmények elsorvasztása. Az erdélyi magyarság a jelenben képtelen arra, hogy életre keltse a maga önkormányzat' hagyományait - hangsúlyozza végezetül a tanulmány. - így a hazai magyar értelmiségnek kell erre a feladatra vállalkoznia, akár úgy is, hogy igénybe veszi a nagyvilágban szétszórtan élő magyarság támogatását, nemzetközi közvélemény-formáló erejét. Magyar Hírlap A cikkből megtudjuk, hogy a nagy múltú iskola 1985-ben, fennállásának 363. évében megszűnt kizárólag magyar tannyelvű gimnázium lenni. A magyar feliratokat eltüntették vagy letakarták, a tablókat leszedették, kötelezővé tették a román feliratokat. A román tagozat nem pluszként, hanem magyar osztályok helyett indult be. A Bethlen Gábor Gimnáziumban 1987 óta évente egy magyar