Magyar Hírek, 1989 (42. évfolyam, 1-24. szám)
1989-09-01 / 17. szám
22 MÚLTUNK, TÖRTÉNELMÜNK FEJEZETEK ERDÉLY TÖRTÉNETÉBŐL VIL A középkori Erdély közigazgatása <%. » A honfoglalás korában megtelepült magyarság történetét kísérjük tovább. Beszélgetőpartnerünk ezúttal is Makkai László professzor.- Nézzük most már azt, hogy István király után miként alakult Erdélynek a királyságtól fiiggő politikai szervezete?- Először is a megyeszervezetet, amit István király kialakított az ország többi részén, teljes egészében átvették Erdélyben. Azelőtt Erdélyben nem volt megyeszervezet, sőt nem voltak várak sem. Egyetlenegy vár volt, Gyulafehérvár, amit Belgrádnak neveztek a környékén élő szlávok, s a nevet a később beköltöző román parasztok is átvették. Ezt a várat, amelyet még a bolgárok építettek, a Gyula foglalta el. Ez volt a székhelye. Más vár Erdélyben nem is volt. A megyei várak, Dés, Torda, Doboka, Kolozs és a többi mind később, valamikor István király korában épültek. Ezek voltak a királyi megyék központja. Ami a megyei szervezetet illeti, tudjuk, hogy a régi honfoglaló nemzetségek a terület és a népesség egyharmadát megtarthatták. Az Agmán, Zsombor, Borsa, Mikóla mai napig élő családok őseiről van szó. Ezek a birtokok nem egy tagban voltak, hanem szétszórva a megyékben. Minden egyéb a király birtokává lett. A király a megyei várakhoz csatolt és oda szolgálatot teljesítő saját népét századokba osztotta. Elöljáróik a századosok (centuriók) és a tizedesek (decuriók) voltak. Az Erdélyen kívüli magyarországi területeken nagyon-nagyon sok ilyen falu van, amelyről tudjuk, hogy valamely várhoz szolgáltak. A katonai jellegű szolgáltatásokat a hét magyar törzs vitézei végezték, akiket a király szétszórva telepített le az országban. Ez a magyarázata, hogy Nyék, Megyer, Kürt, Gyarmat, Tatján, Jenő és Keszi nevű faluk mindenfelé előfordulnak nagy számban, de sohasem csokorban, hanem teljesen szétszórva, minden megyében találunk belőlük. Erdélyben viszont csak kevés van. Mindössze hármat ismerünk. Ezek: Megyer, a Maros mellett, Keszi Kolozsban, Jenő Dobokában, mindegyikből egy. Ez arra mutat, hogy a királyi megyék megszervezése Erdélyben később ment végbe, 1200-1300 körül kezdődött.- Ezek a megyék, élükön az ispánnal. már kezdettől fogva közvetlenül a király alá tartoztak, vagy csak közvetve voltak neki alávetve, s igazi uruk a vajda volt?- Annyira nem a vajda, hogy 1201-ig a királyi oklevelek záradékában említett ispánok között teljesen egyenrangúként szerepel a gyulafehérvári ispán, a későbbi vajda, a kolozsi vagy a dobokai ispánnal.- Mikor fejlődik ki az erdélyi vajdai hatalom, ami már bizonyos fokú autonómiát jelentett?- A vajdai hatalom lassan alakult ki. A legelső vajdáról csak a krónikákból tudunk. Anonymus mondja, hogy Szent István Dél- Erdélybe, azaz a Marostól délre eső területre egy nagybátyját, Erdőelvi Zoltánt ültette be. Többet nem is tudunk róla, a rangját sem ismerjük. A következő adat, hogy az erdélyi vajda (nevét nem ismerjük), valamikor István király utolsó éveiben, talán 1035 körül, egy besenyő támadást hárít el, amely egyenesen Gyulafehérvár ellen irányult. Az irat tribunusnak nevezi, ami magyarra így fordítható: hadnagy. Később duxnak, azaz vezérnek írják az erdélyi vajdát, de az elnevezések anynyira bizonytalanok, hogy előfordul: egy egyszerű közönséges hadnagyról is azt mondják, dux. Tehát a vajdának még nincs neve, persze a hatásköre sem alakult ki. A legelső vajda, akinek már látszólag pontos címe van, az 1090 körül élt magyarországi nagyúr, Merkur. Az oklevél így nevezi: princeps ultrasilvanus, azaz erdélyi princeps. De mit jelentett akkor a princeps? Semmi esetre sem fejedelmet, mint később. A princeps exercitus jelentése: a hadsereg parancsnoka. A princeps ultrasilvanus tehát: az erdélyi hadparancsnok. Számos, a dobokai, a kolozsi várban szolgáló hadnagyot ismerünk, akinek ugyanez a címe. Mindez azt mutatja, hogy a vajda elnevezés ekkor még nem alakult ki. Csak 1200 körül kezdik a gyulafehérvári ispánt vajdának mondani („vaivoda seu comes Albensis”, azaz gyulafehérvári ispán). A XIII. század folyamán kerül a vajda hatalma alá a Dézsig terjedő rész, tehát a dobokai, a kolozsi, a tordai ispánság. Ugyanakkor azonban elszakítják tőle a székelységet, amely külön székely ispán alá kerül, s ő nem tartozik a vajda alá. A székely ispánságot csak Hunyadi János idején, 1442- ben csatolták a vajdasághoz, ettől kezdve viselik a vajdák (majd a fejedelmek) a „székelyek ispánja” címet is. Nem tartozott vajdaság alá pl. Dézs és környéke sem, lévén ez Szolnok-megyei terület. A Szolnok-megyei ispánságot a vajda 1268-ban kapja meg, de nem úgy, hogy beolvasztják, hanem úgy, hogy fölveszi a Szolnok ispánja címet (vaivoda et comes de Zolnok). A vajda tehát királyi tisztviselő, akinek a hatalma a király tetszése szerint állandóan változik. Hol növelik az alá tartozó területet, hol csökkentik. Legnagyobb hatalma idején, Hunyadi János alatt, majdnem egész Erdély alája tartozik. De Mátyás király már úgy csonkítja a vajdai hatalmat, hogy a székely ispánság hozzá tartozik, de kiveszi a szászokat alóla. A vajda nem volt Erdély egyedüli kormányzója.
