Magyar Hírek, 1989 (42. évfolyam, 1-24. szám)
1989-09-01 / 17. szám
S/. ATM ÁR MÚLTUNK. TÖRTÉNELMÜNK 23 \ t < \ .. C % N ..%■ .:r>. " < \ s \ KK.y' ,<0* : iBESZTERCEj \fcO/n».s/oA. .••••• I!El Sö-1 , • %-V ••• I VIDtKE ( <*{,. / ... :\ SZOLNOK }-> s‘ V ^U---, K O I. O /. ^ S /— L ~r—vr/ , ' ' '-w. ^ \ s * l u , > O ; I J* •-v/ S • \ •V»_ **RÁt arad V> '72 v/ A ,_J KCKCM.5S N USÖFHIKR ;l>VARHEI.V--. S/f K V--N> Oí_A :X v"\-■"is \ -* / / I T-m \> / 0 L D \ W I KF1 SO-FF.tlFR 1 Ar.myowck 2 Kas/ons/ók * Ké/«lis/ck 4 Szav/varossZck ** S/.is/scbcwck ö Szcul.ifkhs/ck l )cg>ha/N/ck 1 N.igVNchks/ck > K .»halt'ms/ck Erdély közigazgatási egységei a 15. században H) Mctlgvcwék I I Scgcsvárs/ck 12 Brassó \nicke- És azt hiszem, ehhez hozzátehetjük, hogy soha nem állhatott szemben a királlyal, hiszen királyi fisz viselő volt.-Jogköre is korlátozott volt. Birtokot nem adományozhatott, a királyi jövedelmeket nem élvezhette, abból csupán valamennyi részt kapott, ítéletei fellebbezéssel a királyi székhez, tehát a királyi bírósághoz kerültek. A vajda tehát igen nagy hatalommal rendelkezett, hiszen nagy területnek volt - mondhatjuk - határőr grófja, de a királlyal soha szembe nem szállhatott. Erről egyébként gondoskodott is a király. A vajdákat 2-3 évenként cserélték, és - tudomásom szerint - egyetlen rövid kivétellel erdélyi nemesből nem lett vajda; a vajdát mindig a magyarországi főnemesek közül nevezték ki. Például említsük a Lackfiakat. Nagy család volt, apa, fiú, unokatestvér, stb., akik 1341-1390 között betöltötték a székely ispán és a vajda szerepkörét, illetőleg állását. De ugyanezek a Lackfiak, Dénes, István, Miklós, stb. máskor horvát bánok, megint máskor soproni ispánok, és nem is voltak Erdélyben birtokosok. A birtokaik dunántúliak voltak. Vagy említsük Szécsényi Tamást, aki 30 évig volt erdélyi vajda. Nógrádi volt, ott voltak birtokai is.- Mindebből tehát azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a magyar király gondosan ügyelt arra, hogy Erdély nehogy külön államalakulattá válhassék, az autonómia nehogy önállóságba mehessen át.- En azt mondanám: nem is külön Erdélyre vigyázott, hiszen ügyelt arra is, hogy se Szlavónia, se a Felvidék, se más részek ne szakadjanak le. Erdély egy nagy megye volt, aminek az élére olyan ispánt neveztek ki, akit vajdának neveztek, mert ott az volt a szokásos elnevezés. Erdély valamikor bolgár fennhatóság alatt volt, a vajda elnevezést megörökölték a magyarok. Először úgy hangzott, hogy „vojvoda”. Ez a szláv szó aztán később vajvodává változott, a „vajda” alak pedig csak a XV. században keletkezett.- Van-e köze a vajda szónak a román vojevo-hoz?- Nincs. A román vojevóból ugyanis, rövidítéssel vöd lett. A vajda és a voda között tehát nem lehet kapcsolat, nem származhat egymásból a két szó.-A román történetírás valószínűsíteni próbálja, hogy az ortodox, görögkeleti vallásit erdélyi románság nyelvével és intézményeivel hatott a betelepülő magyarokra, részben a szintén ortodox vallásra térő gyulákon keresztül.- Ezt teljesen kizárhatjuk, s hogy ilyen hatás nem volt, arra van egy fontos bizonyságunk. Tudjuk, hogy a románság, kivéve azt a magyar nemessé lett keskeny kenézi réteget, amelyik egyben katolizált és elmagyarosodott, ortodox vallású volt. De fontos tudnunk, hogy nem a gyulák országának az ortodoxiáját követte, amely görög volt. Honnan tudjuk ezt? A székely rovásírásból. A székely rovásírásban ugyanis a betűk legnagyobb része egy középázsiai türk írásra vezethető vissza, de van benne három görög és három glagolita betű. Azoknak a hangoknak a jelölésére, amelyek a Finnugor magyar nyelvben megvannak, de a türkben nincsenek. Tehát a székelyek akkor szedték fel ezt a hat betűt, amikor már magyarul beszéltek, és kénytelenek voltak a rovásírásukba beleilleszteni a magyar hangokat. Vigyázat, nem cirill, hanem glagolita betűt helyeztek be. A glagolita írás jóval korábbi, mint a cirill, a bolgárok és aztán a románok, akik a bolgár egyházi szervezetet vették át, mindig cirillikát használtak és sosem glagolitát. Ott van továbbá a három görög betű. Hogyan magyarázható ez? Úgy, hogy a gyulák Konstantinápolyból görög szerzeteseket kaptak, a templomi szertartás görögül és magyarul folyt. Amikor Szent István elfoglalta Erdélyt, akkor ezt az egész görög, bizánci, konstantinápolyi ortodoxiát eltörölte. A később érkező románok a bolgár jellegű cirill írást használták, a bolgár jellegű ortodox kereszténységet hozták magukkal. Nincs tehát semmi kapcsolat a gyulák és a románok ortodoxiája között. Ahogy egyházi téren nem hathattak a magyarokra, úgy nem hathattak más vonatkozásban sem.- Végül is tehát azt mondhatjuk: a középkori Erdély kormányzati szervezete a magyar királyság egységes szervezetének volt része. BENDA KÁLMÁN
