Magyar Hírek, 1989 (42. évfolyam, 1-24. szám)
1989-09-01 / 17. szám
8 KRÓNIKA már régóta nem elegendő a magyarságtudat ébrentartásához; szükség van a múlt, a nemzeti kultúra, a művészetek megismertetésére is. Az anyanyelvi mozgalom érdemeként emlitette, hogy munkálkodása nyomán vette kezdetét a nemzeti irodalom egységének helyreállitása. A szomszédos országok részéről való tartózkodást nehéz volt legyőzni - mondotta -, amiben nyilván szerepet játszott, hogy nyugati magyarok is tagjai a mozgalomnak. A romániai körülmények mind a mai napig nem tették lehetővé az ottani magyarság és az AK kapcsolatfelvételét. Juhász Gyula profeszszor a magyarságkutatás helyzetével ismertette meg az AK résztvevőit. Vázolta azt az utat, amely az intézményes keretek - a Magyarságkutató Intézet - létrejöttéig vezetett. Munkájuk alapelveként a szigorú tudományos megközelítést, a komplexitást jelölte meg, melyet mintegy 160 téma feldolgozása során alkalmaznak. Az Egyesült Államok elnökének magyarországi látogatására az intézet százoldalas memorandumot készített az erdélyi magyarság helyzetéről, az Erdélyi Világszövetség támogatásával. Tóth Pál Péter, a Magyarságkutató Intézet és Nobel Iván, az Országos Pedagógiai Intézet munkatársa a szomszédos országok magyarságának iskolaügyét elemezték. Csupán egy gondolat e jól dokumentált előadásokból: az oktatási intézmények teljes keresztmetszetének magyar nyelvű meg- vagy meg nemléte jól tükrözi a kisebbségi életlehetőségeket. A magyar nyelvű felsőbb tanintézet hiánya is készteti a szülőket arra, hogy ne anyanyelvi általános iskolába járassák gyermekeiket. Balia D. Károly és Dupka György a kárpátaljai magyarságnak a nyelv- és kultúramegőrzésében Nagy Károly ((Amerikai Egyesült Államok) kínálkozó megnövekedett lehetőségeiről, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség feladatairól beszéltek, míg Sidó Zoltán a CSEMADOK, a csehszlovákiai magyarok szervezetének sokrétű munkáját ismertette. Köteles Pál író azt vetette föl, hogy vajon van-e a magyar kormánynak nemzeti stratégiája a román nacionalizmus ellen, az erdélyi magyarság pusztulásának megakadályozására. Csörgits József a horvátországi ifjúsági egyesületek, intézmények magyar kultúra ápoló, megőrző munkáját mutatta be. Várdy Huszár Ágnes nagy figyelmet keltő - kevéssé ismert tényekről beszámoló - előadása a második világháború utáni németországi és ausztriai táborok magyar életével foglalkozott. Az ausztráliai Dezséry László számos adatot sorolt arról a nagyvonalú támogatásról, amellyel az ötödik kontinens kormánya a gyökerek megtartását segíti. Halász György, a Magyar Hírek főszerkesztője a megújult lapról beszélt, és bemutatta a Magyar Világ Kiadó legújabb kötetét, a Pomogáts Béla szerkesztette Erdélyi magyar olvasókönyvet. A könyv hasznát a kiadó az erdélyi menekültek segélyezésére fordítja. A elöntő fontosságú fórum Az Anyanyelvi Konferenciák történetében a fórumok eddig az izgalmas politikai viták színterei voltak: olyan kérdések kerültek a napirendjére, amelyekben az adott belpolitikai helyzetben reménytelennek látszott a közös platform elérése. Az új viszonyok közepette azonban változott a képlet. Mivel 1956 értékelése és az erdélyi súlyos problémák megítélése ezúttal semmilyen nézeteltérésre nem adhattak okot, a fórumon egyetlen, ám a jövő szempontjából annál nagyobb súlyú téma szerepelt: mi legyen az Anyanyelvi Konferenciával? Az elnöklő Pomogáts Béla azzal kezdte, hogy az AK az egyetemes magyarság műhelye lehet. De milyen AK? Az amerikai Nagy Károly - aki húsz esztendeje a mozgalom egyik elindítója volt - javaslatában kétféle megújhodást sürgetett, tartalmit és szervezetit. Á kelet- és középeurópai, magukat szocialistának nevező diktatúrák - fejtegette - eddig torz és hazug válaszokat engedtek csak a nemzeti öntudat kérdéseiben. A mai válaszok azonban őszintébbek, és a holnapiak még inkább azok lesznek. A magyarságnak - mondotta Nagy Károly - soha nem volt olyan hatásos külföldi képviselete, mint ma a nyugati magyarok révén. A mi feladatunk, hogy ez a képviselet még hatásosabb lehessen - s egyáltalán, a jövőben is legyenek olyanok, akik ezt a munkát ellátják. A szervezeti javaslat: az AK legyen demokratikus, független szervezet, amely csak legfőbb szervének, a közgyűlésnek felel. A későbbiek során létesítsen alapítványt is. Sokak értelmezése szerint tehát: egy másik, a magyarság tömörítésére törekvő szervezet legyen. Mind a konkrét javaslat, mind a megújhodás kérdése nagy vitát váltott ki. Az Ellenzéki Kerékasztal képviseletében Vigh Károly (Bajcsy-Zsilinszky Társaság) arról szólt, hogy kívánatos a nyugati magyarsággal való kapcsolatok reformja. Imre Samu nyelvész azt húzta alá, hogy nem revolúcióra, hanem evolúcióra van szükség. Az MVSZ most alakult újjá, vezetősége nemzetközi, és cél ja a 16 milliós magyarság tömörítése. Köteles Pál író arra figyelmeztetett: ne akkor akarjunk eltávolodni a magyar kormánytól, amikor az maga is változás előtt áll. Másfelől többen - így az amerikai Sinor Dénes professzor - megkérdőjelezték a függetlenség abszolút értelmezését. Sokan tették szóvá a szomszédos országok magyarjait ért-érő sérelmeket, és az Ellenzéki Kerékasztal részéről felmerült- majd szenvedélyes vita nyomán letűnt - az az ötlet, hogy az AK petícióban tiltakozzon egy csehszlovákiai eset miatt. Ahogy Pomogáts Béla fogalmazott: nem lehet célunk, hogy jelen lévő barátainkból mártír legyen. A csehszlovákiai Dobos László író arról szólt, hogy a nemzeti kisebbségek képviselőinek jelenléte az AK-n önmagában is tükrözi a megváltozott helyzetet. Legyen egy erős MVSZ nagyobb lehetőségekkel, hiszen szükség van a régi kapcsolatrendszerre. Hanák Péter történész ugyanakkor kritizálta az MVSZ-t a múlt miatt. Azt állította, hogy a szervezet jobbára pártutasításokat hajtott végre, kullogott az események után. Csoóri Sándor költő ezt a gondolatot folytatta, amikor azt mondta: az MVSZ nem volt a maga ura - ne sértődjön meg tehát, ha az AK önálló, az MVSZ-től független szervezet akar lenni. A későbbiekben szó lehet az együttmunkálkodásról. Nagy érdeklődés fogadta Randé Jenő szavait. Az MVSZ is változik- mondta a főtitkár -, ám a tervek, elképzelések nem valósíthatók meg há-
