Magyar Hírek, 1989 (42. évfolyam, 1-24. szám)
1989-09-01 / 17. szám
KRÓNIKA 9 rom nap alatt. Kérte, hogy az 1992-ben összeülő Magyarok Világkongresszusának gondolatát az AK is támogassa; s mandátumukról ez a fórum döntsön majd. A vita másnap folytatódott. Míg azonban korábban jelentősebb teret kapott a konfrontáció, ezúttal a gyakorlati megfontolások kerekedtek felül. Az amerikai Ludányi András, aki kezdettől szorgalmazta az átalakulást - a Nagy Károly javaslat egyik társszerzője volt - aggályát hangoztatta a terv gyakorlati kivitelezhetőségével kapcsolatban. A dániai Feuerstein Katalin feltette a kérdést: az MVSZ javultisztul, miben korlátozza az AK-t? Pálfy G. István újságíró kérte: az anyanyelvi mozgalom politikai és szellemi szempontból legyen független, s munkájában az egyetemes magyarság érdekei érvényesüljenek. Nagy Károly üdvözölte és nagyszerűnek nevezte a vitát. Kérte, hogy a résztvevők fogadjanak el egy szándéknyilatkozatot, hogy az AK autonóm, demokratikus, nemzetközi mozgalomként kívánja folytatni munkáját. Szabó Zoltán ny. miniszter ezzel szemben azt javasolta: jöjjön létre egy bizottság (létre is jött, Dobos László, Pomogáts Béla, Nagy Károly lett a tagja) amely választ egy nagyobb, szélesebb bizottságot. Ennek feladata lesz, hogy fél év alatt készítse el az anyanyelvi mozgalom reformjának tervét. Ezt a javaslatot az AK védnöksége elé tárják, de megismertetik a széles nyilvánossággal is, hogy mindenki véleményt mondhasson róla. Végül is a jelenlévők ezt az indítványt fogadták el. Az ifjúságról, a jövendőről A konferencia kulcs témájáról, az ifjúságról, a jövendőről, a magyarságtudat továbbadásának módozatairól szólt a harmadik napi együttes ülés bevezető előadásában Éltető Lajos professzor (USA). Személyes emlékeket is felelevenített: „Nehéz hobbi magyarnak lenni” - mondotta volt egy amerikai diáktársa, amikor Ludányi Andrással egykoron az Itt-Ott című folyóirat megteremtésével bajlódtak. A játék és játékosság fontosságáról hangsúlyosan szólt az előadás: sok minden, amit kultúrának nevezünk, a kedvteléshez, a hobbihoz sorolható. Az anyanyelvi mozgalom egyik érdeme az, hogy a magyar nyelvoktatást tankönyveiben játékos alakban próbálja művelni, s nyári táboraiban is játékos módszerrel oktatják a gyermekeket magyarul. Külföldön pedig - hangsúlyozta Éltető Lajos - az egyetlen, ma is virágzó ifjúsági mozgalmunk a cserkészet, amely tulajdonképpen nem egyéb, mint okosan szervezett játék, aminek célja a magyar örökség tanítása, a magyarságtudat felébresztése. Hozzászólásában Vass Lajos karnagy - akinek az elnöklő Sidó Zoltán megköszönte, hogy immár negyedszázada énekelteti Szlovákia magyarságát is - hangsúlyozta, hogy a népzenének, a közös éneklésnek meghatározó szerepe lehet a magyarságtudat megőrzésében. Galambos Ferenc (Ausztria) a legkisebb kisebbség, a burgenlandi magyarság iránti örvendetesen megnövekedett Figyelemről szólt. Simái Zsuzsa hozzászólásában javasolta, hogy 1992-ben rendezzék meg (ekkorra tervezik a Magyarok Világkongreszszusát is) a II. Magyar Néptánctalálkozót. Fath Lajos (Svájc) cserkészruháját felöltve vallott arról, hogy milyen, örök életre szóló tanítást jelentett számára a cserkészet. Komlós Attila, a Reformátusok Lapjának főszerkesztője azt fejtegette, hogy a jövő generációk számára csakis a friss és megbízható ismeretek, az eleven kapcsolattartás segítheti az anyaország helyes megismerését. Mit tehetnek ennek érdekében az egyházak? A nyugaton élő magyarságnál is a templom s a gyülekezet az élő anyanyelv egyik fő fenntartója és ápolója. Nagy gond, hogy a lelkész utánpótlást nem sikerült mindenütt megoldani. Ha Magyarország politikai átalakulása s az ebből fakadó változások emelik majd nemzetközi rangját - fűzte hozzá végül -, akkor az ifjúság kötődése is felerősödik az óhazához. Daróczi Sára angliai munkája során azt tapasztalta, hogy a második generációban még él a magyarságtudat. Az Angliában élő magyaroknak mintegy 10 százaléka tartozik egyesületekhez. Az ő igényeikről szólva elmondta: a jövőben méginkább nemzeti jellegű irodalmi, történelmi előadásokra van szükségük és ezekhez jól felkészült magyarországi szakemberekre. Javasolta ifjúsági csoportok cseréjét, ami különösen segíthetné a nyelvtanulást és egymás jobb megismerését. Kisch Klára, svédországi magyar pedagógus a magyar történelem tanításának jelentőségét emelte ki. Tanítványaival történelmi műsorokat készítenek, különböző népszokásokat tanulnak meg, és rendszeresen ellátogatnak Magyarországra, megnézik azokat az emlékhelyeket, amelyekről tanultak, A konferencia résztvevői a tanácsházán
