Magyar Hírek, 1989 (42. évfolyam, 1-24. szám)

1989-09-01 / 17. szám

KRÓNIKA 7 felelősséghez csatlakozott a kormány is. Eredmé­nyekről alig lehet még be­számolni, ismerte el a szó­nok, ám a szándék mél­tánylását kérte hallgatósá­gától. Magyarország - mondotta ezután - a hel­sinki megállapodás min­den pontját vállalja, s eh­hez a szabadságérzést erő­sítő törvényekkel igyek­szik garanciákat nyújtani, ilyen szándékkal készül az új emigrációs törvény. A döntő lépés azonban a ga­ranciák tekintetében a szabad választásokon ala­puló új törvényhozás lesz, amely reményeink szerint új államiságot teremt majd. Végezetül Pozsgay Imre az anyanyelvi mozgalom számára is megnyíló új le­hetőségeket így jelle­mezte: ha itthon szabad a szerveződés, a nagyvilág­ban élő magyarok is a ma­guk módján alakíthatják ki szervezeteiket. Egy megújult, megreformált mozgalom ügyeibe kíván­ságra a kormány is bele­kapcsolódik, a gyámko­dásnak azonban egyszer és mindenkorra vége. A magyarságért, a magyarságtudat megtartásáért A vasárnap esti ünnepé­lyes megnyitót kövrtő másnapi, együttes ülésen elsőként Lőrincze Lajos vissza- és előretekintését hallgatta meg a konferen­cia közönsége. Beszámo­lója árnyaltan jellemezte az elműt éveket, melyek során ugyan állandó volt a megújulás, bővült a te­vékenységi kör, ám meg­torpanások, bizonytalan­kodások is jelentkeztek, kompromisszumokra is szükség volt Sajnálatos változás a néhány évvel ezelőtti viszonyokhoz ké­pest: az anyanyelvi moz­galom munkáját is hátrál­tatja a pénzszűke. Keve­sebb tankönyvet adtak ki a tervezettnél, idén elm radt a debreceni ped gus továbbképző. A oktatás - hívta f gyeimet Lőrir VI. ANYANYELVI KONFERENCIA „A MAGYARSÁGÉRT TENNI AKARÓ SOKASÁG" Folyik a tanácskozás az Erdei Ferenc Művelődési Házban, mely az Anyanyelvi Konferenciá­nak adott otthont V „Keresve sem találhat­tunk volna méltóbb helyet a 20. évébe lépő anyanyel­vi mozgalom e jeles ese­ménye megrendezésére, mint Katona József váro­sát, Kodály Zoltán szülő­földjét, aki a magyar nyelv zenéjének is őrizője volt” - ezekkel a szavak­kal nyitotta meg Lőrincze Lajos professzor, az Anyanyelvi Konferencia Védnökségének elnöke a mozgalom négy évenként sorrakerülő, vissza- és elő­retekintő, összegző és új feladatokat kijelölő fóru­mát, amelyet ezúttal Kecs­keméten rendeztek meg, augusztus elején. Gabor­­ják József, városi tanácsel­nök a vendéglátó Kecske­mét és Bács-Kiskun megye nevében köszöntöt­te a tengerentúlról és Nyugat-Európából, Cseh­szlovákiából, Kárpátaljá­ról és Jugoszláviából érke­zett, valamint hazai részt­vevőket. A megnyitóbeszédet Pozsgay Imre állammi­niszter tartotta. Oly „soka­sághoz” szól - mondotta -, amely „a fordulópon­ton lévő hazában a ma­gyarságért tenni akar vala­mit”. Értékelése szerint az anyanyelvi konferenciák rendszere volt az egyik erős szál a külföldi ma­gyarokkal való kapcsolat­­tartásban, s most mérle­gelni, elemezni kell a kör­nyezetet, a körülménye­ket, hogyan is legyen a jö­vőben. A továbbiakban Pozsgay Imre azt vázolta nagy érdeklődéssel és hosszú tapssal fogadott beszédében, mi történt az országban az előző, 1985- ös Anyanyelvi Konferen­cia óta. A hatalomban be­következett sorsdöntő for­dulatról szólt, melynek legjobb képviselői egy diktatórikus, szocialiszti­­kus eszmekép helyett a szabad, független, demok­ratikus Magyarország mellett kötelezik el magu­kat. S ha nem is a hatalom szokása, természete a könnyű belátás, ha mű­ködnek kényszerek a vál­ság hatására is, nyilvánva­ló, hogy a dolgok a régi módon nem mehetnek to­vább. Erősen bízik abban - mondotta -, hogy kiala­kul a nemzeti közmeg­egyezés a békés átmenet mikéntjéről. A kapcsolatok magyar és magyar között - húzta alá a miniszter, most már az anyanyelvi konferenci­ák hivatására is utalva - oly mértékben lehetnek szabadok, amilyen szaba­don itthon élhetnek az emberek. Ha itthon sza­baddá válnak a politikai viszonyok, megváltozik a szórványmagyarság, az emigráció tartalma is, amit - mondotta közönsé­gének - önöknek is végig kell gondolni. A határainkon kívül élő magyarság sorsáért érzett

Next

/
Thumbnails
Contents