Magyar Hírek, 1989 (42. évfolyam, 1-24. szám)
1989-09-01 / 17. szám
4 POSTALÁDÁNKBÓL * huoap«01'®4 A Magyar Hírek postarovata az olvasók fóruma. A szerkesztőség ugyanakkor fenntartja a jogot, hogy a beérkezett leveleket rövidített formában közölje. A Bős-nagymarosi vízlépcső építése kapcsán kinyilvánított helyeslő és ellenző véleményeket már régóta figyelemmel kísérem, úgy az otthoni, mint az USA-ban megjelenő magyar újságokban. Ezért szeretnék hozzászólni a postarovatban megjelent levélhez, Kató Pál aranydiplomás erdőmémöktől. A név nem ismeretlen számomra; néhány hónapja egyik otthoni lapban egész oldalas nyilvánosságot kapott, amikoris pontról pontra cáfolta a vízlépcső építését ellenző vízügyi szakemberek véleményét. Ezt a cikket az Amerikai Magyar Szó is teljes egészében leközölte. Ebben az írásban Kató Pál a népszavazást kérőket azzal gúnyolta ki, hogy a falusi Mari néni, aki a padlásra is létrán jár, nem tudja a kérdést eldönteni. Mert - szerinte - a nép azt sem tudja, mi az a lépcső, nemhogy a vízlépcső. Mivel én nem vagyok sem vízügyi szakember, sem aranydiplomás erdőmémök (de még csak falusi Mari néni sem), a kérdés szakmai oldalához hozzászólni nem tudok. Én csak egy egyszerű, középiskolát végzett, külföldön élő, közepes értelmi képességű, de némi erkölcsi -érzékkel rendelkező ntagyar háziasszony vagyok. Ezen az alapon hadd kérdezzem meg az erdőmémök urat, hogy honnan ez a határtalan önbizalom (hogy csak az ő, és az ő véleménye a helyes), honnét a tévedhetetlenségébe vetett hit, ez a mindent mindenkinél jobban tudás? Ami azt illeti, az ország mai helyzetét szemlélve a tévedhetetlenség cseppet sem látszik bizonyítottnak. Úgy tűnik, a magyar sajtóban a hozzá nem értő emberek nagyobb nyilvánosságot kapnak, mint azok, akiknek jószándékához és szakértelméhez kétség nem férhet, de egyetlen bűnük, hogy álláspontjuk nem egyezik a hivatalosan kialakítottál. KERTÉSZ ERZSÉBET CLIFTON, USA Már hosszú évek óta olvasom a Magyar Híreket - figyelve a magyar sors fejlődését. A „törvénysértések évei” - Zinner Tibor cikke - késztetett e levél írására. Mint közvetlen résztvevő - az ÁVH jóvoltából - fiatal éveim egy részét „szocialista megőrzésben” töltöttem. 1953 májusában tartóztattak le, majd 1953. június ló-én elítéltek, államellenes fegyveres szervezkedés címén, 13 évi börtönre, társaimmal, 32 személlyel együtt. Hat halálos ítélet volt, két embert végeztek ki. A szervezkedés - ha lehet így nevezni - a Cserkész Mozgalom beszüntetése után, volt tagjainak összejövetelét jelentette, beszélgetését, kirándulását. Valóban voltak közülünk, akik úgy vélték az akkori rendszer változását váró milliókkal együtt, hogy egy változás esetén a Keresztény Szocialista Pártban való részvételt, felkészülést kell előkészítenünk. Tevékenységünk azonban gyerekes volt, mind 20-22 évesek voltunk. Zárt tárgyaláson ítéltek el. Szüleim másfél év múlva tudták meg, mi lett velem. Ez is csak egy kis része a mozaiknak. Talán valakit fog érdekelni ez a „sztori” is egyszer; magyar sors, amiben olyan sokan életüket vesztették. PAULAI ZOLTÁN SYDNEY, AUSZTRÁLIA Nyilvánosan akarom kifejezni köszönetemet dr. Horváth Istvánnak, a Magyar Népköztársaság belügyminiszterének hatásos intézkedéséért, amellyel a kiskőrösi rendőrség törvénytelen túlkapásait igyekezett helyrehozni. A legutóbbi látogatásunk alkalmával Kalocsa városát elhagyva, Kiskőrös felé hajtottam rokonom és feleségem társaságában. A városon kívül az út mellett megpillantottunk egy szép, színes, kalocsai népművészeti mintákkal kifestett táblát, amely „Köszöntjük városunkban” című felirattal üdvözölte a látogatókat. Megálltam az autóval, körülálltuk a táblát és fotóval megörökítettük az üdvözlést. Kiskőrösről kifelé haladva egy szirénázó rendőrautó állított meg. Balázs Miklós r. hadnagy vádat emelt ellenem a tiltott megállás és lakhelybejelentkezési kötelezettség elmulasztása miatt. A Rákosi-terror idejére emlékeztető koholmányokat hozott fel ellenem, és háromezer forint pénzbírsággal sújtottak. Panaszomra a belügyminiszter úr a kecskeméti megyei rendőrkapitányságról dr. Kiskasza Margit r. hadnagyot küldte vizsgálatra. Megállapították, hogy az üdvözlő táblánál nem volt megállást tiltó tábla és a büntetést a rokonoknak visszautalták. De a bejelentkezés elmulasztásának szégyenteljes vádját nem törölték el. Nagy örömmel olvastam újságjukban Halász György beszélgetését Tabajdi Csabával, aki azt ígérte, hogy a mindenki által megvetett bejelentkezési kötelezettséget meg fogják szüntetni. HORVÁTH LAJOS, TORONTO, KANADA Úgy érzem, közlésre érdemes ez a kis írás, amit egy 12 éves leányka írt, aki Svájcban született, soha nem járt magyar iskolába. Édesanyjától tanult beszélni, írni, olvasni magyar anyanyelvén. Jó buzdítás és példa lehet ez sokak számára az anyanyelv megőrzéséhez. Bt RÓ JÁNOSNÉ TORDAS A tavasz nagyon csodálatos! Meleg az idő, az ég tiszta kék és márciusi felhők húznak el. A fákon' madarak csiripelnek, miközben a füvet vágják. A virágok kibújnak a földből, és a langyos szelecskék elhordják az illatukat, hogy mindenki tudja, hogy itt a kikelet. A gyerekek kint a kertben játszanak, míg a felnőttek a teraszon örömmel megisznak egy csésze kávét. Páran elbringáznak egy csendes, napos helyre és falatoznak. Én nagyon örülök, hogy tavasszal van a születésnapom, méghozzá a szünetben. Az még nagyszerűbb, hogy el is utazunk Magyarországra... Összefoglalva: Ha valakinek Magyarországon a tavaszi szünetben születésnapja van, annak jó!!! KOENIG KRISZTINA BERN, SVÁJC Az egyik előző számban cikket olvastam Carmilly Mózes tollából. Ő néhai apám unokatestvére, a volt kolozsvári főrabbi. Visszaemlékezéseiben említi a Bihar megyei Vaskóht. Máig is élnek bennem azok az apró történetek, amelyeket apám mesélt gyerekkoromban. Vagy nyolcéves voltam, amikor Nagyváradon tölthettük nyári szünidőnk egy részét; akkor ismertem meg unokatestvéreimet. Ketten túlélték a poklot. Tel-Avivban láttam őket viszont. Egyikük felesége itt két magyar verseskőtetet tett közzé, s további versei amerikai magyar lapokban látnak napvilágot. Másik unokatestvérem balladákba öntötte 1944-es szörnyű élményeit. Legutóbbi találkozásunkkor büszkén mutatta nekem azt a levelet, amelyben az USA-ban működő Arany János-kőr méltányolja írásait, s engedélyt kér közlésükre. Kapott még egy érdekes levelet. Ezt egy több mint kilencvenéves, Váradról Amerikába szakadt rokonunk lánya írta (már angolul). A levélben volt egy
