Magyar Hírek, 1989 (42. évfolyam, 1-24. szám)
1989-08-15 / 16. szám
58 MÚLTUNK, TÖRTÉNELMÜNK A fegyverletétel háziasszonya Az 1849. július 11-ikén Komárom-Ács térségében végrehajtott áttörési kísérlet után Görgey tábornok hadserege a kormány által kijelölt új összpontosítási helyre. Aradra vonult. Közben a Dembinski és Bem által vezényelt magyar fősereg augusztus 9-én Temesvár alatt vereséget szenvedett, s ezzel a szabadságharc sorsa megpecsételődött. A kormány lemondott, Kossuth Görgeyre ruházta a politikai és katonai főhatalmat. Görgey augusztus 13-án letette a fegyvert, hogy véget vessen a további értelmetlen vérontásnak. A fegyverletételi megállapodásra a világosi Bohus-kastélyban került sor a magyar fővezér és Rüdiger orosz tábornok megbízottja között. Görgey táborkarát és a vele menekülő polgári politikusokat Szögyény Antónia, Bohus János Arad-vármegye főispánjának hitvese látta vendégül. A nagyaszszony nevét nem csupán azért őrizte meg a történelmi emlékezet, mert magára vállalta a fegyverletétel háziasszonyának szerepét és emlékirataiban megörökítette e szomorú napok eseményeit. Egész életútja figyelmet érdemel, és összekapcsolódik nemzetünk felemelkedési törekvéseivel. Idézzük ezért nemes alakját 140 évvel később, a múlt tiszteletére immár egyre fogékonyabb utókor elé. Szögyény Zsigmond szabolcsi főispán, országgyűlési házszemélynök, majd alkancellár leánya, 1803. szeptember 6-án született Pesten. A művelt, irodalom és művészetek iránt érdeklődő szülők leányukat gondos nevelésben részesítették; Antónia korán megtanult németül, angolul, franciául és latinul is. Zongorázni Liszt Ferenc tanította. A szép és gazdag leány 1823. szeptember 6-án feleségül ment a daliás délvidéki földbirtokos, Bohus Jánoshoz, és új otthona férjének világosi kastélya lett. A gondosan vezetett birtok és a történelmi környezet - Világosvár egykor a Hunyadiak birtoka volt - tevékeny életre ösztönözte a társadalmi kérdések iránt fogékony fiatalaszszonyt. Barátnője, Brunswick Teréz grófnő példájára kisdedóvodát és nőegyletet alapított Világoson és végképp elkötelezte magát a jótékonyság és a szegénység felkarolásának ügye iránt. A téli hónapokat a fővárosban töltötte, ahol bőkezűen támogatta az irodalmat, szalonja az írók, művészek, tudósok egyik kedvelt találkozóhelyévé vált. Nagy öszszegeket áldozott az általa is átélt 1838. évi pesti, majd az aradi árvíz és tűzvész károsultjainak megsegítésére is. Az Aradi vészlapok című, Barabás Miklós képeiből és legnevesebb íróink, köztük Petőfi Sándor írásaiból összeállított díszalbum bevételét is e célra fordította. Férje, 1848 áprilisában Arad vármegye főispánja lett, és a nagyasszony Pest osztrák bombáztatása után a rommá lőtt Háromkorona utcai házból gyermekeivel a világosi birtokra vonult vissza. A szabadságharc végnapjainak eseményeit - amelyeknek önkéntelenül is résztvevőjévé vált - forrásértékű feljegyzésekben örökítette meg. Beszámolójából megtudjuk, hogy először nagyszámú polgári és a felbomló seregtestektől lemaradt katonai menekült, köztük Kossuth anyja és nőtestvérei, majd a Görgey-hadsereg vezérkara ütött tábort rövid időre a Bohus-kastélyban. „Görgey készakarva ezt a pontot választotta ki a fegyverletételre. Itt ugyanis az oroszoktól volt körülkerítve, akiknek azért akarta magát megadni, mivel meggyőződése szerint ezek győzték le, így csak ezek előtt akarta a fegyvert letenni” - írja Szögyény Antónia. Augusztus 12-én érkeztek vissza az orosz táborból Görgey hadikövetei a hírrel, hogy csak feltétlen megadásról lehet szó, a cár „nagylelkűségében való bizalommal”. A bizalmat nagymértékben erősítette, hogy követeinket „az oroszok a legnagyobb kitüntetéssel fogadták és általában annyi tiszteletben és rokonszenvben részesültek, hogy ha nem is elégedetten, de ama megnyugvással tértek vissza, hogy nemes ellenséggel állnak szemben”. A hangulatról nyilván a magyar környezetéből, vagy maguktól a hadikövetektől, Pöltenberg tábornoktól, Beniczky Lajos és gróf Bethlen Gergely ezredesektől értesült a nagyasszony. Értesülései pontosak lehetnek, hiszen Bohusné együtt étkezett a vendégeivel és mi más is lehetett volna akkor az asztali beszélgetések főtémája, mint a túlélés, és a jövő reménysége. A magyar követek visszatérte után hamarosan megérkezett kozák kíséretével Frolov orosz tábornok is, akivel a magyar fővezér a fegyverletételről megállapodott. A háziasszony úgy írja le a jelenetet, hogy „Görgey eléje ment és bekísérte a szobájába a tábornokot, ahol aztán aláírták a fegyverletételi szerződést”. Valójában nem írtak alá semmit, csupán szóban, afféle gentlemen’s agreementben tisztázták a fegyverletétel lebonyolításának módját. E tévedés természetesen nem rontja le Bohusné szavahihetőségét, hiszen a két hadfi zárt ajtók mögött, négyszemközt tárgyalt. Joggal következtethetett azonban arra, hogy az ilyesmit írásba szokták foglalni, csakhogy az oroszok ez esetben nem óhajtották „hivatalosan” is elkötelezni magukat. A felkelők elégedjenek meg a cár nagylelkű ígéretével. A megállapodást követően Bohusné ebédet adott Frolov és a
