Magyar Hírek, 1989 (42. évfolyam, 1-24. szám)
1989-08-15 / 16. szám
■»IRODALMUNK. KINCSESTÁRA HELTAI JENŐ Arab mese Ülök az antikvárius boltjában, nézegetem a régi könyveket. Régi ember az antikvárius maga is, régi könyvek, régi írások között ötven éve ül már a boltban. Afféle bogarászó magántudós. Elolvassa a könyvet, mielőtt eladja. Kis házisapka van a fején. Hideg van, és áprilisban nem fűtik már a boltot. Szájában makrapipa, csöndesen pöfékel. Orrán pápaszem, kezében nagyítóüveg, valami régi írás kopott betűit kémleli, reménytelen öreg kincskereső és titokfejtő, bölcs vagy bolond, kinek ez, kinek az aszerint, hogy ki hogy mérlegeli azt, amit tőle hall. Olykor-olykor gépiesen hátranyúl a zsúfolt polcra, amúgy vaktában kihúz egy-egy könyvet a sorból. Minden könyvnek tudja a helyét, nyomban mondja is a könyv címét, holott oda se néz. Meleg kötött kabátban, kalappal a fején ott sürög-forog a felesége is, kesztyűs kezében törlőrongy, gondosan megtörli az ócskaságot, mielőtt kezembe adja. Ráncos képű, vékonyka öregasszony, fél szemmel bizalmatlanul pislant hol rám, hol a könyvre: Ugyan megveszem-e? Ki vesz ma könyvet? Talán nem is a pénztelenségen múlik, hanem a nagy bizonytalanságon, az örök tusakodáson: a sok millió könyv között ráhibázunk-e arra az egyre, amelyben tévedhetetlenül megtaláljuk az igazságot? Az öregasszony nagyot sóhajt.- Nincs vevő. Rosszak a gazdasági viszonyok. Istenfélő, jámbor asszony vagyok, de tessék elhinni, hébe-korba valami gyanakodás ébredez bennem, hogy a Jóisten nem tudja' mi történik a földön. Az öreg antikvárius fölemeli a nagyítóüveget, azon keresztül nézi a feleségét. És szelíden dorgálni kezdi:- Szegény jó Irmám, a Jóistennek rendkívül sok a dolga. Percről percre több. Végig kell hallgatnia azt a töméntelen hálálkodást és könyörgést, azt a sok jogos vagy jogtalan, alaptalan folyamodást, amely a nap meg az éjszaka minden pillanatában a világ négy tájáról ostromlóan feléje röpül. Meg kell hallgatnia a madarak csacsogását és a halak némaságát is, mert talán ezek RAJZ: KARAKAS ANDRAS
