Magyar Hírek, 1989 (42. évfolyam, 1-24. szám)
1989-08-15 / 16. szám
IRODALMUNK KINCSESTÁRA 41 akarnak tőle valamit, és tudatlan pogányságukban éppen olyan ájtatosan imádkoznak hozzá, mint hitünk és felekezetűnk szerint mi, emberi állatok. Légy alázatos, Szegény jó Irmám, és ne gőgösködj azzal, hogy a Jóisten ellenőrzi, mekkora a könyvforgalom a Ferencváros legszűkebb utcájának legszűkebb boltjában. Abból az iszonyú távolságból porszemnek lát téged is, engem is, sőt a jelenlevő író urat is azok között, amelyeket ezzel a ronggyal a könyvek hátáról letörölsz anélkül, hogy a porszem egyéni életére és sorsára kíváncsi volnál. Pedig hát ki vagy te, és ki a Jóisten?! Nehogy megint elbizakodj, tudd meg azt is, hogy nem vagy önálló porszem, az író úrral és velem együtt sem. Százhetvenmillió orosszal és nyolcvanmillió némettel, minden angollal, franciával, minden nemzeti és köztársasági spanyollal, a Gaurizankárral és a Csendes-óceánnal együtt, az egész fölfuvalkodott földgolyóval együtt vagy csak összesen egyetlenegy porszem az égitesteknek tisztelt többi porszemei között. Szegény jó Irmám egy kicsit elszégyelli magát. Kezdi megérteni, miért veszi elő a nagyítóüveget az ura, amikor ránéz. Az antikvárius most rám szögezi a nagyítót. Én is feszengek egy kicsit. Senki sem szereti, ha nagyítóüvegen keresztül nézik. Még a porszem sem. Annak is vannak titkai. Az antikvárius eltűnődik:- Kicsinyek vagyunk, író úr, elmondhatatlanul kicsinyek. Ismeri a gőgös hegy meséjét?- Nem ismerem.- Régi arab mese... Hátranyúl, a polcról előveszi a meséskönyvet, de ki se nyitja, úgy mondja el a mesét, Allah tudja, hányadszor: „Allah teremtett egy Hegyet. Égbe nyúló óriási Hegy volt, Hegy minden hegyek fölött, körös-körül hatalmas erdők zöld szakállával ékes. A Hegy gőgösen nézett a mélységbe, és azt mondta:- Én vagyok a Hegyek Királya. Allah megharagudott a Hegyre, és büntetésnek ráeresztette a Nagy Kígyót. Az körülcsavarodott a Hegyen, és összeroppantotta. Azután fölemelte fejét, és dicsekedni kezdett:- Én vagyok a Kígyók Királya. Allah elunta a Kígyó hencegését, ráküldte az Idők Békáját. A Béka megfogta a Kígyót, és bedugta a bal fülébe. Azután, ahogy minden béka, fölfuvalkodott ő is. Akkor Allah ráeresztette a Folyót. A Béka egy álló esztendeig úszott, amíg átvergődött a Folyó túlsó partjára. De a Folyó is elbizakodott, gőgjében kiáradt medréből, és elöntötte a városokat és falvakat. Allah rá akart pirítani, ennélfogva leküldte Legkisebb Angyalkáját, fürödjön meg a Folyó vizében. De a Folyó vize olyan kicsi volt csak, hogy az Angyalka lábának a kisujját sem tudta megmártani benne. Tehát büszke volt arra, hogy megalázta a Folyót. Akkor jött egy Nagyobb Angyal, foga mögül hegyeset sercentett, és ez a sercentés több százezer Niagarának a vizével bővelkedett. És ezeknek a kristályos vizű vízeséseknek a vízesésében tetőtől talpig megfürösztötte az Angyalkát. Akkor jött egy Felnőtt Angyal, és azt mondta:-Jóllehet jót akartál, Kis Csintalan, mégis leköpted angyaltársadat. Barackot nyomott a Kis Csintalannak a fejére. A Kis Csintalan pedig akkora volt, mint a Himalájára rakott Mont Blanc és a többi nagy hegy együtt a hatvanhatodik hatványon. És a Felnőtt Angyal leborult Allah trónja elé, és buzgón, de mégis elbizakodottan fohászkodott, és halk fohásza úgy hangzott, mint a mennydörgések mennydörgése:- Én vagyok Legkisebb Teremtményed! Allah lenézett a magasságok magasságából, és lent a mélységek mélységében, trónjának legalsó lépcsőjén egy fekete pontot látott. Odaszólt a trónja mellett őrt álló két Főangyalnak:- Mit zümmög az a légy a lépcsőn? Kergessétek el! És az egyik Főangyal leheletének legkisebb fuvallatával lefújta a lépcsőről, a másik pedig egy enyhe tüsszentéssel kifújta Mohamed paradicsomából...” Az antikvárius diadalmasan nevet:- Hát kérem, író úr... Nem fejezi be a mondatot. Megint előveszi a nagyítót, még egyszer megnézi szegény jó Irmámat. Engem is tetőtől talpig. Mintha végtelen kicsinységünkben csakugyan porszem volnánk, nem is porszem, hanem csak ezermilliomod része a porszemnek. Azután leteszi a nagyítóüveget, és megint beletemetkezik a régi írásokba. Allah tudja csak, hányszoros nagyítóüvegre van szüksége a bölcsnek vagy a bolondnak ahhoz, hogy felebarátját embernek lássa.
