Magyar Hírek, 1989 (42. évfolyam, 1-24. szám)
1989-08-15 / 16. szám
26 HAZAI KÖRKÉP A legnagyobb baj tehát a kiszolgáltatottságaink sokasága, amit különösen azért nehéz elviselni, mert az ember nem fordulhat sehová, a mi érdekeinket nem képviseli senki, sem a takarmányboltban, sem a tejiparnál, sem pedig a parlamentben. Ehhez az állományhoz 100 hold föld kellene, annyit is tudnék trágyázni. Hogy bérelnék-e vagy vennék, azt még nem tudom. Hiszen eléggé bizonytalan ez a helyzet. Mások, itt a faluban - legalábbis egyelőre - kevesen vállalkoznának. Az emberekből már annyira ki van ölve a paraszti munka szeretete, hogy éveknek kell eltelnie, amíg a kisparaszti gazdálkodás becsülete visszatér. Almok álma volt a föld Ugrin József a harmincas években a KÁLÓT, a Katolikus Agrárifjúsági Legényegyletek és a népfőiskolái mozgalom szervezője, 1947-48-ban a Keresztény Demokrata Néppárt országgyűlési képviselője, jelenleg az újjáalakuló párt egyik vezetője. Évtizedek óta foglalkozik a mezőgazdaság és agrárnépesség kérdéseivel:- Olyan viszonyokat élt át a föld és vele parasztságunk is, ami a közöttük lévő évezredes és természetes szeretetharmóniát teljesen szétzilálta. Valamikor álmok álma volt egy darabka föld a falusi ember számára: hazája lett a szegénynek és rajta emberré vált! Ma, ez a csodálatos testi-lelki szimbiózis darabokra töredezett. Sok falusi mondja: ha utánam dobják, akkor sem kell a föld. A jövőt csakis az autonómiák teljes kibontakoztatásában látom. Szabad falvak szabad társadalma intézze a maga sorsát, a nagyközösség javára. Az autonóm község teremtse meg azokat a környezeti és gazdasági feltételeket, ahová szívesen vágyódik vissza a földművelő ember, ahol haszonnal érvényesítheti szorgalmát és kibontakoztathatja alkotóképességeit. Ahol megtalálja a lélek, a szellem és az anyagi szükséglet is emberhez méltó feltételét. Minden magyar állampolgárnak joga van tehát e föld legkisebb darabkájához: a házhelyhez s a hozzá szervesen tartozó kiskerthez, és a családot eltartani képes, sőt a piacnak is termelni tudó háztáji földhöz. Igény és munkaerő szerint. E háztáji, családi birtok nem végrehajtható! Szabadforgalmú, tehát eladható, de nem osztható, hogy családot fenntartó gazdasági ereje megmaradhasson, és életképtelen nadrágszíjföldek ne alakulhassanak ki. Családi birtoka minden családnak csak egy lehet. A tulajdonost a falu minősíti. Ha van földműves, akinek nagyobb családja van, tehát bírja munkaerővel, van tőkéje, amelynek befektetésével nagyobb területen is rentábilis gazdálkodást remél, a családi birtok mellé annyi örökbérletet foghat fel, amennyit szükségesnek tart vállalkozása kibontakoztatásához. Akár 50-60 holdat is. Az örökbérlet nem árverezhető, de örökölhető, és a gazdasági év végén bármikor visszaadható az autonóm közösség szövetkezetének, amely a tartalékföldek hasznosítója. A faluszövetkezet a faluközösség gazdasági intézménye. Termel, feldolgoz, értékesít, ipart honosít. Az adók kifizetése után, minden jövedelme a faluban marad, fejlesztésre. A faluközösséget a demokratikusan választott képviselőtestület, illetve annak megbízásából a községi elöljáróság igazgatja, akik között speciális munkára néhány állami tisztviselő is helyet kaphat. így valósulhat meg a demokrácia egyik igen fontos ismérve: amit kisebb közösség is el tud végezni, ne intéztessük azt minisztériumokkal. Vállalkozó gazdaságokat Márton János agrárközgazdász, az Agrárgazdasági Kutatóintézet nyugalmazott főigazgatója, országgyűlési képviselő, a Magyar Néppárt elnöke szomorú, sőt riasztó gondolatokkal kezdte beszélgetésünket.- Pusztulóban van a paraszti erkölcs, s maga a paraszti lakosság úgy is, mint a nép törzse. Jelenleg a 40-60 év közötti férfilakosságból a vidékiek halálozási arányszáma a legnagyobb Magyarországon, sőt egész Európában. Ennek fő oka, hogy egy agyonhajszolt életmódot alakított ki ez a réteg, napi 16-18 órás munkaidővel, még sincs meg az igazi eredménye, a falusi infrastruktúra és az adózási rendszer miatt. Összefügg ez azzal az elvonási teherrel is, amelynek a költségvetés hiányait kellene pótolnia és amely leszorította a falusi lakosság jövedelmét. Gondoljuk csak el, hogy 1976-ig a munkásparaszt jövedelmek minden évben kicsit közelítettek egymáshoz és 1988-ra már 1800 forinttal eltolódtak a munkásság javára. Ezért kell kísérletezniük a háztáji állattartással, fóliás kertészettel s amivel csak lehet, persze a főálláson túl. Ez az óriási hajsza nemcsak az egészségüket kezdte ki, hanem elvonta őket a kultúra elemi értékeitől is. Eljutottunk egy
