Magyar Hírek, 1989 (42. évfolyam, 1-24. szám)
1989-08-15 / 16. szám
HAZAI KÖRKÉP 25 A rugalmas vállalkozásoké • fi // ajovo Márton András, az Agrobank ügyvezető igazgatóhelyettese:- Magyarországon az élelmiszer-gazdaság igen erőteljesen veszi ki részét a népgazdaság egészének teljesítményéből. Következésképp a mezőgazdasági termelés a belátható jövőben gazdaságunk egyik meghatározó tényezője marad. Sajnos, jelenleg nincs az országnak lehetősége arra, hogy a nyugati államokhoz hasonlóan a mezőgazdaság jövedelmezőségét jelentős állami szubvenciókkal növelje. így csak a termelési szerkezet kedvező változtatásától, illetve a hatékonyabb munkától remélhetjük azt a nyereséget, amely az ágazatban dolgozók megélhetésének, illetve magának a termelés fejlesztésének forrása lehet. Bankárként is azt tapasztalom, hogy a nagyüzemekben termelt tömegtermékek jövedelmezősége most már tartósan olyan alacsony, hogy ez nem teremt elegendő fedezetet a fejlesztésre. Csak azok a gazdálkodók nézhetnek viszonylag gondtalanul a jövőbe, akik különleges minőségű cikkekkel képesek megjelenni a piacon. Az utóbbi időben megrendülni látszik az a korábban sziklaszilárdnak hitt nézet is, amely szerint a feldolgozottság növelésével nő a jövedelmezőség. Lehetséges persze, hogy ez Magyarországon jórészt a kevéssé fejlett infrastruktúra, a háttéripar elmaradottságának számlájára írható. De ettől még tény marad, hogy a feldolgozott tömegáruknál lényegesen jobban értékesithetők a jelentős szellemi ráfordítással, magas színvonalat képviselő munkakultúrával és fegyelemmel előállított speciális alapanyagok, például a különböző biotermékek, szaporítóanyagok, biohumusz stb. Másik tapasztalunk, hogy az egy központból irányított szervezetek kora lejárt. A mezőgazdaságban is a rugalmas vállalkozásoké a jövő, és a bankunk központi feladatának tekinti finanszírozásukat. Ebben az ágazatban mindig is jelentős volt a magántevékenység szerepe, különösen a sertéshús vagy például a kertészeti termékek termelésében. Ma már a magánvállalkozók az élelmiszer-feldolgozásba, a nagy- és a kiskereskedelembe is behatolnak. Lefegyverző az az igyekezet, az a vállalkozókészség, amivel egyre többen igyekeznek kitörni a rosszul gazdálkodó nagy szervezetek egyre szűkülő keretei közül. És nemcsak a piaci réseket igyekeznek kitölteni, hanem a hazai piacon és az exportban is felveszik a versenyt a meglévő vállalatokkal. Mindebből az következik, hogy az élelmiszergazdaság fejlesztésében és elsősorban ezeknek, a magyar viszonyok között viszonylag új törekvéseknek, vállalkozási formáknak adnék teret. Legnagyobb bajunk a kiszolgáltatottság! Balázs László mezőgazdasági kisvállalkozó 30 tehenet, két lovat, jó néhány sertést tart és a fővároshoz közeli Tinnyén gazdálkodik:-Édesapámnak 12 hold földje volt, amikor kényszerűségből belépett a téeszbe. Én ebben nevelkedtem és mindig az volt a vágyam, hogy a magam embere legyek. Húsz hold földet bérelek, ezen nyáron a tömegtakarmány megterem. Azért csak ennyi földet, mert magánkézen több nincs, a téesz pedig nem ad. így aztán az abrakot már vennem kell, s ez az egyik legnagyobb gond. Mert a boltban nem lehet kapni, a szabadpiacon pedig csak kétszeres áron. Márpedig 40-50 literes teheneket nem lehet szénán meg csalamádén tartani, azoknak abrak meg táp is kell. Ez a húsz hold bérlet is 300-400 négyszögöles darabkákból áll, s egyre nagyobb a bérleti díj. A legnagyobb bajunk a kiszolgáltatottság! Egyetlen helyen lehet venni a takarmányt, egyetlen cég veszi át a tejet, legföljebb még a téesz kapcsolódik bele a dolgokba. Mert nekünk mindig csapódnunk kell valahová, hogy egy pár fillérrel többet kapjunk a termékünkért, hiszen a magángazdának kevesebbet fizetnek. Állandóan jönnek a burkolt áremelések. Eddig a tápot 25 mázsa fölött, az abrakot pedig 50 mázsa fölött nagykereskedelmi áron kaptuk. Most ezt egyszerre megszüntették, illetve az abraknál felvitték 100 mázsára. De még ha folyamatosan lehetne kapni! Továbbá van úgy, hogy egyik évről a másikra ötszörösére emelik a gyógyszerek árát. Vagy gond a nyugdíj, a magamfajta gazda háromezer forint nyugdíjalapot szerezhet, s ezért havi 1250 forint hozzájárulást kell fizetnie. A téesz, amióta megszüntették a felárat, önkényesen csökkenti a tejért kifizetett összeget, pedig az eredeti szerződés módosítását nem írtam alá. A tej minősítését az a tejipar végzi, amelyik átveszi a tejet. Elviszi a mintát, mi azt sem tudjuk, hogy ki, hol, miként méri: másnap jön a jegyzőkönyv, hogy ennyi volt a tejzsír. Ha lenne egy képviselőnk, aki csak néhányszor ellenőrizné a mérést..., de hová is mehetnénk máshová, ha a tejiparral nem vagyunk elégedettek?
