Magyar Hírek, 1989 (42. évfolyam, 1-24. szám)
1989-08-15 / 16. szám
24 HAZAI KÖRKÉP Földön futó gondolatok Acélos magyar búza, mosolygós kiskunsági kajszi, királyok bora Tokajból, márványos húsú vágómarha, tejesbárány, brojlercsirke... - hosszasan sorolhatnék a magyarföld régebbi és újkeletű keresett termékeit. És mégis: hazánkban a földkérdés - évszázadok óta és korszakonként más-más előjellel, tartalommal - újra és újra előtolul. Kié a föld és kié legyen? Miből, mennyit termeljünk rajta annak érdekében, hogy legyen kenyér az asztalon, gyümölcs a kosárban, hús a serpenyőben, s hogy a fölösleget kellő haszonnal adhassuk el a nagyvilágban? Most újra ott tartunk - a magyar élelmiszer-gazdaság vagy két évtizedes diadalútja után -, hogy mindez megfontolt, ám ugyancsak sürgős válaszra vár. Agrárszakembereket, politikusokat s a termelés néhány közvetlen résztvevőjét kértük meg, fejtsék ki gondolataikat a továbblépés mikéntjéről. Ha a birkát nyírni akarják, etetni kell! Nagy Mihály a főváros közelében található toki termelőszövetkezet elnöke:-Szövetkezetünk - ha nehéz körülmények között is, de - még talpon maradt. Közel 4000 hektáros területen gazdálkodunk, ez átlagos nagyságú szövetkezetnek felel meg. 64 százalékos a kiegészítő tevékenységünk, s ez a több lábon állás bizonyos fokú biztonságot ad. Aránylag fiatal gárdánk van, fogékony az újra (új formák, csatlakozás az Országos Reformkor felhívásához, önelszámoló egységek működése stb.). Most például arról van szó, hogy a föld mozgóvá váljon, legalább az értékét tekintve. Nem idegenkedünk attól, ha valaki bérbe akar venni földet. A nagy centralizált egységből a kisebb, önállóbban működő egységek felé próbálunk haladni, hogy javuljon a kereset. A szövetkezeti mozgalom annak érdekében jött létre, hogy a belépő tagok a munkájukon keresztül személyes jövedelmük gyarapodását segítsék elő. Az új gazdasági mechanizmus bevezetésétől a szabályozók merevedésén és szigorodásán keresztül ez elég komoly csorbát szenvedett, mert ma már azt mondják, hogy a szövetkezetek így egy agymosott állami vállalatú tagsággá változtak. A bérszabályozás kemény volt, mert amikor csak három forint jutott munkaegységenként, nem törődtek vele, de a helyzet stabilizálódásával - az egyenlősdiség elve alapján - a szövetkezetektől elvették a produktum jelentős részét. A jövőben minden körülmények között figyelembe kell venni, hogy milyen költségviszonyokkal termel a mezőgazdaság. Csak a munkagépek esetében például olyan abszurd helyzet állt elő, hogy egy kombájnért 100 vagon búzát kell adni, ami 150 hektárról jön össze - ez őrült őszszeg. Az adóreform önmagában nem reform, ehhez párosulnia kellene a bér- és árreformnak és így tovább. Amíg ezeket nem hangolják össze, megmaradnak a gondok. A magyar mezőgazdaság az elszegényedés folyamatában van, sokak szerint az ellehetetlenülés állapotában. Mária Terézia azt mondta, ha a birkát nyírni akarják, etetni kell. Ha bővíteni akarunk, a mezőgazdaságnak is adni kell. Elkeseredik az ember azon, hogy egyik évről a másikra duplájára nő az elvonás mértéke, és ehhez a legyengült helyzethez még hozzájárul az a pénzügyi politika, aminek következtében még 22 százalékos kamatlábra sem lehet hitelt felvenni. Még nem volt ilyen év, hogy január elseje óta sorban állunk hitelért, már szinte semmit nem vehetünk, amit lehet kispórolunk, aminek megisszuk a levét. Mindenki tartozik mindenkinek, s ilyen pénzügyi helyzetben hiába kapjuk a jobbnál jobb üzleti ajánlatokat, nem tudunk beszállni s elszalasztjuk a jó üzleteket. A most már lehetővé váló nyugati tőke bevonásával próbálkozunk, szövetkezetünkben forgácsoló kft. működik nyugatnémet tőkével és újabban asztalos kft., s folyamatban van újabbak kialakítása is.
