Magyar Hírek, 1989 (42. évfolyam, 1-24. szám)
1989-08-15 / 16. szám
«KÖZGYŰLÉS UTÁN KRÓNIKA lampolgár. A Magyarok Világszövetsége - ellentétben a legtöbb szocialista ország gyakorlatával - csak a nyugati országokban élő magyarokkal foglalkozik. Szerintünk elkerülhetetlen lesz, hogy fokozatosan mi is változtassunk pozíciónkon...” A változás tulajdonképpen a Világszövetség fennállásának ötvenedik évfordulóján kezdődött, amelyen ott voltak - Románia magyar nemzetisége nem örvendetes kivételével - a szomszédos országok magyar nemzetiségű állampolgárainak képviselői. S további változásra mutat a határon innen s a határon túl, hogy a közelmúltban megalakult Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség alapszabályába foglalta: „A Szövetség segíti a magyar kulturális egyesületek tevékenységét ... kapcsolatot tart a Magyarok Világszövetségével, a velünk azonos elveket valló külföldi magyar társadalmi, kulturális szervezetekkel. ” S további jelentős lépés, hogy a világszövetség közgyűlése most már beválasztotta vezető szerveibe - ugyancsak a már említett kivétellel - a szomszédos országok magyarságának képviselőit. A Magyarok Világszövetsége vezetősége - az 1958-ban bekövetkezett újjáalakulás után - pluralista volt akkor, amikor ez a szó még nem volt divatban Magyarországon. A júliusi közgyűlésen megválasztott vezetőség - aki a Magyar Hírek előző számában olvasta a névsort, gondolom tanúsíthatja - pluralistább az eddiginél. Hogy mennyire reprezentatív? Hogy lehet-e valaha * Egy héttel később a levelet az Élet és Irodalom is közölte a következő megjegyzéssel: Az aláírók által reklamált demokrácia jegyében készségesen közöljük a fenti állásfoglalást, a szerkesztőség kérdésével : 1. Nincs-e félig nyitva máris az a kapu, amelyet az aláírók döngetnek? 2. Nem kétoldalú megállapodás dolga e a kapu teljes kinyitása; illendő-e kívülről, egyoldalúan feltételeket diktálni? is valóban reprezentatív? Képviselheti-e valaha mindenki számára kielégítően a világ tizenötmillió, vagy annál is több magyarjának érdekeit? Ehhez a célhoz csak akkor közeledhetünk, ha a ma még kívülállók belülről próbálják meg úgy alakítani a világszövetséget - azt is hozzátehetném, a Magyarok III. Világkongresszusának összehívását is szem előtt - tartva hogy minél több magyar érdekében fejthesse ki tevékenységét. A Magyarok III. Világkongresszusa összehívásának gondolatát Éltető Lajos, az egyesült államokbeli Portland State University professzora vetette fel a Magyarok Világszövetsége megalakulása ötvenedik évfordulója alkalmából rendezett ünnepi ülésen. 1995-öt, a tervezett Budapest-Bécs Világkiállítás évét javasolta a találkozóra. Ezután született olyan elképzelés, hogy 1996, a honfoglalás 1100. évfordulója lenne a megfelelő alkalom. Időközben felgyorsultak az események Magyarországon. Ezt is figyelembe véve javasolta a közgyűlés a megválasztott új vezető szerveknek, hogy hároméves megbízatásuk alatt készítsék elő és valósítsák meg a világtalálkozót. Ebben a főváros támogatására is számítunk. A közgyűlés előestéjén több nyugaton élő magyar aláírásával megjelent a Magyar Nemzetben egy levél, amely bizonyos elképzeléseket vázol „a Nyugaton élő magyarokkal való kapcsolatok reformjáéról* A közgyűlés megbízást adott a vezető testületeknek, hogy vizsgálják meg, mit tartanak megvalósíthatónak a levélben foglaltakból. Az aláírók közül személy szerint is ismerünk olyanokat, akik - mint ezt ez év májusában, New Brunswickban, a Hungarian Heritage Center avatásán alkalmam volt elmondani - hozzájárultak a magyarországi politikai gondolkodásban bekövetkezett változáshoz, akik, bár tevékenyen részt vettek az anyanyelvi mozgalomban, nem rejtették véka alá, hogy két kérdésben nem értenek egyet a hivatalosnak tekintett magyar állásponttal: a szomszédos országokban élő magyarokkal való kapcsolatok és 1956 megítélésében. Az első kérdésben az alapszabály igyekezett pótolni a hiányt. A második a nemzeti történelem kérdése, amire a nemzet a közelmúltban válaszolt. Visszatérve az említett levélre, amely többek között megállapítja: „a magyarországi kormányzatnak hatálytalanítania kell minden olyan intézkedést, mely... akadályozza nyugati és magyarországi magyarok kapcsolatait...”, hadd jegyezzem meg, a Magyarok Világszövetsége javasolta a Nemzetiségi Kollégiumnak, hogy tűzze napirendre a külföldön élő magyarok beutazásával, itt-tartózkodásával, ingatlanszerzési lehetőségeivel kapcsolatos, jelenleg érvényben lévő rendeleteket, s kezdeményezze azok felülvizsgálatát. Október elején összeül a világszövetség szűk körű vezető testületé, az elnökség, hogy megvitassa a szervezet működésével kapcsolatos kérdéseket, s előkészítse a választmány összehivását. Mivel más befolyás nem érvényesülhet a szervezet irányításában, mint a választott testületekben kialakított álláspont, ha korábban előfordulhatott, hogy adott esetben a világszövetség inkább a hazai aktuális gondolkodásnak megfelelő érdeket képviselt, mint a külföldön élő magyarokét, most már nincs, nem is lehet akadálya annak, hogy a világszövetség - az alapszabály megfogalmazása szerint „demokratikus társadalmi szervezet” - ha szükséges, az állammal szemben is képviselje a külföldön élő magyarok valós érdekeit. RANDÉ JENŐ Felújított Rákóczi-obeliszk Kárpátalján Koszorúk a turul alatt Tiszaújlakon ismét felavatták az eredeti formájában helyreállított obeliszket, amelyet annak emlékére emeltek, hogy Rákóczi csapatai itt keltek át a Tiszán 1703-ban. Az ünnepségen a több száz környékbeli lakos mellett részt vettek a dolhai ukránok és a rahó-apsai románok képviselői is, akiknek ősei harcoltak Rákóczi seregében. Az emlékmű több méter magas, és rajta a magyarság honfoglalás előtti szent madara, a turul szobra áll. Az obeliszk a második világháború alatt elpusztult. A helyreállítást az ungvári egyetem történeti tanszékének közreműködésével, a Magyarországi Képzőművészeti Alap tervei alapján a Nagyszőlős járási határőrkolhoz vállalta. Az obeliszk talapzatában elhelyezték annak a 103 környékbelinek a névsorát, akik 1703-ban csatlakoztak a kuruc talpasokohoz és részt vettek Rákóczi szabadságharcában. A Magyarok Világszövetsége nevében Randé Jenő főtitkár és Szabó László titkár koszorúzta meg a tiszaújlaki emlékművet.
